Hellenisztikus művészet

From the Hungarian Wikipedia
Jump to navigation Jump to search
Ülő harcos, eklektikus eredeti római másolata
Kelta vezér és felesége. Pergamoni hellenisztikus művészet
Haldokló gallus. Pergamoni hellenisztikus művészet
Berlin, Pergamon-múzeum: A Zeusz-oltár részlete

A hellenisztikus művészet vagy hellenizmus nemcsak az ókori Görögországban volt jelentős. E kulturális hatás számos nép életében és művészetében nyomot hagyott. Hellenizálódtak a zsidók és a rómaiak, de Nagy Sándor egykori birodalmán belül is alig akadt nép, melyet ne ért volna jelentősebb hatás. Ezért a hellenizmus művészetének fogalmának kiterjesztése jogos és elfogadott. A hellenisztikus művészet fogalmán az ókori Elő-Ázsia és Egyiptom Kr. e. 3. és 1. századi művészetét értik. Megjegyzendő, hogy hellenisztikus művészet alatt néha az egész hellenisztikus világ művészetét értik.[1]

Ezeken a területeken a görög nyelv játszott főszerepet. Görögre fordították a Bibliát, a rómaiak körében is az számított műveltnek, aki beszélt görögül. A rómaiak művészete mégsem tartozik ide, azonkívül, hogy hellenizálódtak, önálló kultúrát hoztak létre. Viszont a mai közel-keleti területeken élő kisebb népeknek ez nem adatott meg.

A kor megrendelői hatalommal bíró uralkodók voltak, a portrészobrászatban ezért megjelenik az egyénítés. Az egyes városállamok külön kis birodalmakká válnak, ahol virágzik a városépítészet; például: Milétosz.

Pergamon művészete[edit]

Virágzik a városépítészet. A szobrászatban a vezető szerep az emlékműszobrászaté, gyakori és kedvelt téma a barbárok ábrázolása. A felettük való győzelem emlékére épült emlékművek bronzszobrai római másolatban maradtak az utókorra (Kelta vezér és felesége, Haldokló gallus). A pergamoni – és a hellenisztikus – domborműszobrászat legnagyobb teljesítménye a Nagy oltár (ún. Pergamoni Zeus-oltár) Gigászok harcát ábrázoló domborműve.

Alexandriai művészet[edit]

III. Arszinoé márvány portréja, Kr. e. 235 k. (Boston, Museum of Fine Arts)

Alexandriai művészeten e városállam művészetét értik a hellenizmus korában, tágabb értelemben, a római császárkorban is. Az alexandriai művészet önálló létét Th. Schreiber vetette fel, aki a hellenizmus művészetének legtöbb irányzatát Alexandriából kiindulva vezette le. Elmélete megdőlt, de az alexandriai művészet önálló létjogot nyert. Az ókori város emlékei viszont legnagyobbrészt elpusztultak, illetve a modern város ráépült az ókori romokra, így sajnos az építészetből nem sok maradt fenn. Annyi tisztázott, hogy a legfinomabb faragott mészkövet használták, ezt stukkborítással látták el, az épülteket esetenként fémdíszekkel és kárpittal is ellátták. A sírépítészet a kora hellenisztikus lakóház-típusból alakult önálló térrendszerré. Jellemző a szimmetria és a monumentalitás. Sírokat sziklába is vájtak, ezeket hypogaenumoknak nevezték. Ezeket görög stílusú freskókkal borították, a későbbiekben az egyiptomi hagyományokkal keveredő stílus jött létre.

A hellenisztikus művészet fő irodalmi központja is Alexandria volt. A ma ismert legnagyobb görög nyelvű egyiptomi történetíró az i. e. 3. században élt Manethón volt, aki a fáraók dinasztiáinak történetét dolgozta fel. A hellenisztikus kor leghíresebb könyvtára – nemcsak egyiptomi, hanem világviszonylatban is – az alexandriai könyvtár volt Egyiptomban, amely az ókori Európa tudományos fejlődésére is nagy hatással volt.

A szobrászat fejlődése nagyjából egyezik a hellenizmus görög szobrászatáéval. Egyedi vonásai alakultak ki, a praxitelészi és szkopaszi hagyomány ötvöződött, a finom részletek megalkotásakor stukkót használtak. Kedvelték az életképeket, a karikaturisztikus megjelenítést.

Jelentős emlékek:

  • I. Ptolemaiosz portréja
  • Az alexandriai királyi negyedből előkerült szobortorzók
  • Királynőfej az alexandriai Sarapieionból
  • A memfiszi Sarapieion szoborcsoportja

A festészetet csak vázaképek és leírások alapján ismerjük. A fennmaradt írások tanúsága szerint az itteni festőket az egyszerűsítésre való törekvés jellemezte. Rendkívül sok mozaik maradt fenn. Alexandriában alakult ki a nílusi tájképfestészet, ami a Római Birodalom művészetében továbbélt.

Kapcsolódó szócikkek[edit]

Jegyzetek[edit]

  1. Mint Castiglione László: Hellénisztikus művészet című könyve, melyben együtt tárgyalja a görög, a szűkebb értelemben vett hellenisztikus művészetet, illetve azoknak a népeknek a művészetét, akikre a görögök nagyban hatottak: ibérek, kelták; innen viszont hiányzik gandharai művészetnek még csak említése is.

Forrás[edit]

  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Castigione László: Hellénisztikus művészet, Budapest, Corvina
  • Elisabeth Rohde: Pergamon – Burgberg und Altar - Henschel Verlag Berlin, 1982 - Bestell N. 625 352 1