„Kolbászfa” változatai közötti eltérés

Szalámifa
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Osztály:	Kétszikűek (Magnoliopsida);
Rend:	Árvacsalán-virágúak (Lamiales);
Család:	Szivarfafélék (Bignoniaceae);
Nemzetség-; csoport:	Coleeae;
Nemzetség:	Kigelia;
Faj:	K. africana;
Tudományos név
	Kigelia africana; (Lam.) Benth.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szalámifa témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szalámifa témájú médiaállományokat és Szalámifa témájú kategóriát.

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2010. március 13., 12:40-kori változata

A kolbászfa vagy szalámifa (Kigelia africana) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályában az árvacsalán-virágúak (Lamiales) rendjéhez, ezen belül a szivarfafélék (Bignoniaceae) családjához és valószínűleg a Coleeae nemzetségcsoportba tartozó Kigelia nemzetség egyetlen faja.

Elterjedése

A nemzetségcsoport többi fajától messze elszakadva, Nyugat-Afrikában, az időszakos trópusi esők övében honos. Díszfaként elterjedt, de nem gyakori. Betelepítették egyebek közt Madeira déli oldalának tengerparti sávjába is (100 méter magasságig).

Megjelenése

Eredeti, meleg és csapadékos termőhelyén mintegy 20 méter magasra nő meg. Koronája eleinte gömbölyded, később kiszélesedik. Szürke kérge eleinte sima, idősebb korában pikkelyekben lehull.

Átellenesen vagy hármas örvökben álló, szárnyalt, összetett leveleinek hossza elérheti az 5 métert, a 7-11 elliptikus vagy visszás-tojásdad levélke 10-15 centiméter hosszú. A levél merev bőrnemű, érdes szőrű.

Mélyvörös–bíborvörös, külső oldalukon sárgán erezett trombita alakú virága 10-15 centiméteres, a párta széles tölcsér alakú, kissé görbült, 5 hátrahajló cimpával. A négy porzó két párban áll. A hosszú kocsányon lecsüngő buga hossza elérheti az 1 métert.

Gyakran méternyi kocsányon csüngő, kolbászra, illetve hurkára emlékeztető alakú termés szürkésbarna, általában 0,5-1 méter hosszú, 18 centiméter vastag; tömege elérheti a 10 kilogrammot. A termések közt megnyúltak és tömzsibbek egyaránt akadnak.

Életmódja

Leveleit a száraz évszakra lehullatja.

Nappal csak bimbóit vagy elnyílt virágait láthatjuk, mert a virágok csupán egyetlen éjszakán nyílnak, és akkor kellemetlen szagukkal csalogatják magukhoz a megporzó denevéreket.

Felhasználása

Sajátos termése, amelynek a nevét köszönheti, nem ehető, a népi gyógyászatban és a mágiában azonban sokféle célra használják. A reumától a kígyóharapáson és a szifiliszen át a gonosz szellemek rontásáig, sőt a forgószelekig alig akad olyasmi, amire ne javallanák. Emiatt angol nyelvterületen gyakran fétisfának (fetish tree) nevezik.

Források

Jean G. Rohwer: A trópusok növényei. Szerk. D. Nagy Éva, ford. Lászay György. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. = Természetkalauz, ISBN 9635476221
Susanne Lipps: Madeira. A Botanical Melting Pot! Oliver Breda Verlag, Duisburg. p. 17. ISBN 3 938282 09 6

@@ 21. sor: / 21. sor: @@
 == Elterjedése ==
-[[Afrika|Afrikában]], az időszakos trópusi esők övében honos. Díszfaként elterjedt, de nem gyakori.
+A nemzetségcsoport többi fajától messze elszakadva, [[Nyugat-Afrika|Nyugat-Afrikában]], az időszakos trópusi esők övében honos. Díszfaként elterjedt, de nem gyakori. Betelepítették egyebek közt [[Madeira]] déli oldalának tengerparti sávjába is (100&nbsp;méter magasságig).
 == Megjelenése ==
+Eredeti, meleg és csapadékos termőhelyén mintegy 20&nbsp;méter magasra nő meg. Koronája eleinte gömbölyded, később kiszélesedik. Szürke kérge eleinte sima, idősebb korában pikkelyekben lehull.
-Legfeljebb 18 [[méter]] magas, eleinte sima, szürke kérgű és gömbölyded koronájú fa. Idősebb korban a kéreg pikkelyekben lehull, a korona szélessé válik. A [[levél (növény)|levelek]] átellenesen vagy hármas örvökben állnak, szárnyaltak. Levele az 50 centiméter hosszúságot is elérheti, 7-11 levélkéjű, ezek 10-15 centiméter hosszúak, elliptikusak vagy visszás-tojásdadok, merev bőrneműek, érdes szőrűek; a levelek a [[száraz évszak]]ban lehullanak. [[Virág]]a 10-15 centiméteres, a párta széles tölcsér alakú, kissé görbült, 5 hátrahajló cimpával. A porzók száma négy. A virágok csüngő [[virágzat]]okban fejlődnek, melynek hosszúsága elérheti az 1 métert. A virágok sötét borvörösek vagy bíborszínűek, külső oldalukon sárgán erezettek. [[Termés]]e szürkésbarna, általában 0.5-1 méter hosszú, 18 centiméter vastag és 10 [[kilogramm]] súlyú, gyakran méternyi kocsányon csüng.
+Átellenesen vagy hármas örvökben álló, szárnyalt, összetett leveleinek hossza elérheti az 5&nbsp;métert, a 7-11 elliptikus vagy visszás-tojásdad levélke 10-15 centiméter hosszú. A levél merev bőrnemű, érdes szőrű.
+Mélyvörös–bíborvörös, külső oldalukon sárgán erezett trombita alakú [[virág]]a 10-15 centiméteres, a párta széles tölcsér alakú, kissé görbült, 5 hátrahajló cimpával. A négy porzó két párban áll. A hosszú kocsányon lecsüngő [[buga]] hossza elérheti az 1 métert.
+Gyakran méternyi kocsányon csüngő, kolbászra, illetve hurkára emlékeztető alakú [[termés]] szürkésbarna, általában 0,5-1 méter hosszú, 18 centiméter vastag; tömege elérheti a 10 kilogrammot. A termések közt megnyúltak és tömzsibbek egyaránt akadnak.
 {|
 |[[Fájl:Flowering stalk I IMG 4103.jpg|bélyegkép|150px|A virága]]
 |[[Fájl:Fruit I IMG 8997.jpg|bélyegkép|160px|és a termése]]
 |}
-== Egyéb ==
+== Életmódja ==
+Leveleit a [[száraz évszak]]ra lehullatja.
+Nappal csak bimbóit vagy elnyílt virágait láthatjuk, mert a virágok csupán egyetlen éjszakán nyílnak, és akkor kellemetlen szagukkal csalogatják magukhoz a megporzó denevéreket.
+== Felhasználása ==
+Sajátos termése, amelynek a nevét köszönheti, nem ehető, a népi gyógyászatban és a mágiában azonban sokféle célra használják. A reumától a kígyóharapáson és a szifiliszen át a gonosz szellemek rontásáig, sőt a forgószelekig alig akad olyasmi, amire ne javallanák. Emiatt angol nyelvterületen gyakran fétisfának (fetish tree) nevezik.
+== Források ==
-A kolbászfa virágai csupán egyetlen éjszakán nyílnak, és akkor kellemetlen szagot árasztanak, amivel az őket megporzó denevéreket csalogatják. Sajátos termése, amelynek a nevét köszönheti, nem ehető, a népi gyógyászatban és a mágiában azonban sokféle célra használják. A reumától a kígyóharapáson és a szifiliszen át a gonosz szellemek rontásáig, sőt a forgószelekig alig akad olyasmi, amire ne javallanák.
-== Forrás ==
 *{{Trópusok növényei}}
+* [[Susanne Lipps]]: Madeira. A Botanical Melting Pot! Oliver Breda Verlag, Duisburg. p. 17. ISBN 3 938282 09 6
 [[Kategória:Szivarfafélék]]
 [[Kategória:Növényfajok]]
+[[Kategória:Madeira növényvilága]]
+[[Kategória:Uganda növényvilága]]
 [[en:Kigelia]]