„Kapoli Antal (fafaragó, 1867–1957)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Új oldal, tartalma: „id. '''Kapoli Antal''' (Gyalány, 1867. november 4. – Somogyhárságy, 1957. április 12.) fafaragó pásztor, a [[Népművészet Mestere díj|N...” |
kieg., jav. |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
id. '''Kapoli Antal''' ([[Gyalány]], [[1867]]. [[november 4.]] – [[Somogyhárságy]], [[1957]]. [[április 12.]]) fafaragó pásztor, a [[Népművészet Mestere díj|Népművészet Mestere]] ([[1954 |
id. '''Kapoli Antal''' ([[Gyalány]], [[1867]]. [[november 4.]] – [[Somogyhárságy]], [[1957]]. [[április 12.]]) [[Kossuth-díj]]as fafaragó pásztor, a [[Népművészet Mestere díj|Népművészet Mestere]] ([[1954]]). |
||
==Élete== |
==Élete== |
||
Ősei generációk óta a juhászkodással foglalkoztak. 12 éves korában kezdett a pásztorkodással és a fafaragással foglalkozni. Először csak saját kedvére, később már megrendelésre készítette a parasztság körében alkalmazott használati és dísztárgyakat. Pásztorbotok, botok, kobakok, kulacsok, só- és paprikatartókat készített. Mintáit maga találta ki. Ismerte az õsi motívumok - figurák, virágdíszek - jelentését, melyeket használt, s néhányat maga is kitalált. Munkái senkiével össze nem téveszthetõk. Többször alkalmazott virágdíszítményeket, egyes jeleneteket a pásztorok és betyárok világából. Sokszor változtatta lakóhelyét, vándorlásai során egész [[Somogy megye|Somogy]]ban látta a kortársak és az elődök által készített faragásokat. Művei számos kiállításon szerepeltek, köztük a [[Néprajzi Múzeum]]ban, a kaposvári múzeuban és számos egyéb kiállítóhelyen. Tehetségét élete alkonyán több kitüntetéssel is elismerték. |
Ősei generációk óta a juhászkodással foglalkoztak. 12 éves korában kezdett a pásztorkodással és a fafaragással foglalkozni. Először csak saját kedvére, később már megrendelésre készítette a parasztság körében alkalmazott használati és dísztárgyakat. Pásztorbotok, botok, kobakok, kulacsok, só- és paprikatartókat készített. Mintáit maga találta ki. Ismerte az õsi motívumok - figurák, virágdíszek - jelentését, melyeket használt, s néhányat maga is kitalált. Munkái senkiével össze nem téveszthetõk. Többször alkalmazott virágdíszítményeket, egyes jeleneteket a pásztorok és betyárok világából. Sokszor változtatta lakóhelyét, vándorlásai során egész [[Somogy megye|Somogy]]ban látta a kortársak és az elődök által készített faragásokat. Művei számos kiállításon szerepeltek, köztük a [[Néprajzi Múzeum]]ban, a kaposvári múzeuban és számos egyéb kiállítóhelyen. Tehetségét élete alkonyán több kitüntetéssel is elismerték. 1954-ben a [[Népművészet Mestere díj|Népművészet Mestere]] címet, 1955-ben pedig [[Kossuth-díj]]as népművész lett. 1957-ben, 90 éves korában hunyt el. |
||
==Források== |
==Források== |
||
| 9. sor: | 9. sor: | ||
*[http://www.kapoli-muzeum.hu/aketkapoli/kapoli1.html Kapoli Múzeum] |
*[http://www.kapoli-muzeum.hu/aketkapoli/kapoli1.html Kapoli Múzeum] |
||
[[Kategória:Magyar népművészek]] |
|||
[[Kategória:Népművészet Mestere díjasok]] |
[[Kategória:Népművészet Mestere díjasok]] |
||
[[Kategória:Kossuth-díjasok]] |
[[Kategória:Kossuth-díjasok]] |
||
A lap 2009. augusztus 12., 14:00-kori változata
id. Kapoli Antal (Gyalány, 1867. november 4. – Somogyhárságy, 1957. április 12.) Kossuth-díjas fafaragó pásztor, a Népművészet Mestere (1954).
Élete
Ősei generációk óta a juhászkodással foglalkoztak. 12 éves korában kezdett a pásztorkodással és a fafaragással foglalkozni. Először csak saját kedvére, később már megrendelésre készítette a parasztság körében alkalmazott használati és dísztárgyakat. Pásztorbotok, botok, kobakok, kulacsok, só- és paprikatartókat készített. Mintáit maga találta ki. Ismerte az õsi motívumok - figurák, virágdíszek - jelentését, melyeket használt, s néhányat maga is kitalált. Munkái senkiével össze nem téveszthetõk. Többször alkalmazott virágdíszítményeket, egyes jeleneteket a pásztorok és betyárok világából. Sokszor változtatta lakóhelyét, vándorlásai során egész Somogyban látta a kortársak és az elődök által készített faragásokat. Művei számos kiállításon szerepeltek, köztük a Néprajzi Múzeumban, a kaposvári múzeuban és számos egyéb kiállítóhelyen. Tehetségét élete alkonyán több kitüntetéssel is elismerték. 1954-ben a Népművészet Mestere címet, 1955-ben pedig Kossuth-díjas népművész lett. 1957-ben, 90 éves korában hunyt el.