„Cigányok az 1956-os forradalomban” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
53. sor: | 53. sor: | ||
s hogy már alig volt benne élet,<br> |
s hogy már alig volt benne élet,<br> |
||
úgy húzták be, s dobták le a földre. |
úgy húzták be, s dobták le a földre. |
||
A kis cigányt ápoltuk, borogattuk.<br> |
A kis cigányt ápoltuk, borogattuk.<br> |
||
A priccsre mindig úgy esett le |
A priccsre mindig úgy esett le<br> |
||
- újabb veréssel fenyegetve --: |
- újabb veréssel fenyegetve --:<br> |
||
abból élt, mit hitünkből néki adtunk. |
abból élt, mit hitünkből néki adtunk. |
||
A kis cigányt sétálni nem engedték. |
A kis cigányt sétálni nem engedték.<br> |
||
Reszketve várta visszatértünk, |
Reszketve várta visszatértünk,<br> |
||
s hallgatta bízva, mit beszélünk. |
s hallgatta bízva, mit beszélünk.<br> |
||
És félt, nehogy újra véresre verjék. |
És félt, nehogy újra véresre verjék. |
||
A kis cigányt úgy ütötték, hogy köpjön, |
A kis cigányt úgy ütötték, hogy köpjön,<br> |
||
rólunk, társakról, hazugságot. |
rólunk, társakról, hazugságot.<br> |
||
Kéken, lilán hevert a földön, |
Kéken, lilán hevert a földön,<br> |
||
de nem köpött. S hogy kiutat nem látott: |
de nem köpött. S hogy kiutat nem látott: |
||
a kis cigányt mi vágtuk le a rácsról. |
a kis cigányt mi vágtuk le a rácsról.<br> |
||
trikóját hurkolta nyakára. |
trikóját hurkolta nyakára.<br> |
||
Ez lett a hallgatása ára. |
Ez lett a hallgatása ára.<br> |
||
A veréstől félt, de nem a haláltól... |
A veréstől félt, de nem a haláltól... |
||
A lap 2009. június 3., 19:20-kori változata
Az 1956-os forradalomban számos roma harcolt a szovjet megszállók ellen, közülük sokan életüket adták vagy megsebesültek a magyar szabadságért. A jelenleg (2008.) is folyó kutatásuk szerint a felkelők 3-5%-a lehetett roma származású, oláhcigányok és magyarcigányok vegyesen. Ez az arány nagyjából megfelel az az akkori Budapest etnikai arányainak. A téma kutatását több tényező nehezíti:
- az akkori túlélők egyre kevesebben vannak
- írásos dokumentumok gyakorlatilag csak a megtorlásról vannak, akik ezt el tudták kerülni nem szerepelnek levéltárakban
- a dokumentumokban a cigány származás nincs feltüntetve, erre csak egyéb információk alapján lehet következtetni (például név, becenév, fénykép, foglalkozás)
Egyik résztvevő szerint a megtorláskor kb. 15-20 roma fegyveres felkelőt végeztek ki, a többiek emigráltak. Börtönbe egyedül Bizsu került. (Ez természetesen egy szubjektív információ, mely tudományos vizsgálatra szorul.)
A romák 1956-os forradalmi részvétele miatt sok cigányzenésznek bevonták a működési engedélyét. Ezzel nem csak családok egzisztenciáját lehetetlenítették el, hanem a kávéházi cigányzene műfajának felszámolására próbáltak kísérletet tenni.
Néhány név szerint is ismert roma forradalmár[1]:
- Corvin köz:
- Szabó Ilonka "Kócos" - hősi halált halt
- Dilinkó Gábor "Bizsu" - börtönre ítélték
- Tűzoltó utca:
- Fehér Nándor
- Horváth Aladár
- Kuti László
- Práter utca:
- Horváth Károly
- Radics József
- Damu János
- Váci út:
- "Narancs"
- "Cigány"
- "Kóró"
- Ferencváros:
- Való Mátyás "Csoki" - börtönre ítélték
- Szirmai-csoport:
- Fátyol István
- Vajdahunyad utca:
- Kóté Sörös József
- Thököly út:
- Csányi Sándor - kivégezték
- Göndör-csoport:
- Falusi János
- Onestyák Sándor "Cigány" - kivégezték
- Budapest (közelebbről nem ismert helyen):
- Fátyol István - börtönre ítélték (lehet, hogy azonos a fentebbi F. I.-vel?)
- Kolompár János - kivégezték
- Nyíregyháza:
- Dandos Gyula
- Kiskunmajsa:
- Kolompár János - kivégezték (nem azonos a fenti K. J.-vel!)
Börtönvers a megtorlás időszakából
A kis cigány balladája[2]
/Vác, 1957., rendőrségi fogda/
A kis cigányt egy éjjel kékre-zöldre
verték a részeg, vad pribékek,
s hogy már alig volt benne élet,
úgy húzták be, s dobták le a földre.
A kis cigányt ápoltuk, borogattuk.
A priccsre mindig úgy esett le
- újabb veréssel fenyegetve --:
abból élt, mit hitünkből néki adtunk.
A kis cigányt sétálni nem engedték.
Reszketve várta visszatértünk,
s hallgatta bízva, mit beszélünk.
És félt, nehogy újra véresre verjék.
A kis cigányt úgy ütötték, hogy köpjön,
rólunk, társakról, hazugságot.
Kéken, lilán hevert a földön,
de nem köpött. S hogy kiutat nem látott:
a kis cigányt mi vágtuk le a rácsról.
trikóját hurkolta nyakára.
Ez lett a hallgatása ára.
A veréstől félt, de nem a haláltól...
Végh Ferenc
Egy személyes történet
Bizsu, az újpesti cigány fiú – polgári nevén Dilinkó Gábor naiv cigány festő, akit II. Erzsébet brit királynő is kitüntetett – négy hónapos terhes barátnőjét keresve keveredett a Corvin közbe. "Valahol bent Pesten csavarogtak, jött a tömeg, harsogták: Aki magyar, velünk tart! Ő velük ment" – emlékszik vissza Bizsu. A saját indíttatásáról ezt mondja: "Annyit tudtam, hogy ruszkik haza! Menjenek haza az idegen katonák, mi ezek ellen harcoltunk. Engem az ideológia abszolút nem érdekelt."
Az élettárs, a tizenhét éves cigánylány, akit Kócos vagy Kócoska néven ismertek a szabadságharcosok, a Corvin-köz egyik parancsnoka lett. Polgári neve Szabó Ilonka volt. A Práter utca végén lőtték agyon, 1956. október 28-án. Emléktáblája van a Corvin közben.
Bizsu, aki akkor 22 éves volt, november 4-én, a szovjetek általános támadásakor sebesült meg, fejlövést, comblövést és tüdőlövést kapott. "Sok cigány harcolt a forradalom alatt. Voltunk a Corvin közben tíz-tizenketten romák. Ám ők mind muzsikus cigányok voltak, nem oláhcigányok" – emlékezett. 2003-ban még élt, Mátyásföldön lakott egy 19 négyzetméteres helyiségben, a volt szovjet laktanya területén.
Források
- 1956 arcai – Bizsu, az újpesti cigány gyerek
- Hegedűs Sándor: Cigány kronológia, Piliscsaba 2000.
Irodalom
- Kemény István (szerk.): A magyarországi romák (Változó Világ 31., Budapest, 2000)