Dilinkó Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Dilinkó Gábor (beceneve: Bizsu; Újpest, 1929. február 8. − Budapest, 2014. november ?)[1] roma származású magyar festőművész, az 1956-os forradalom egyik harcosa.

Életútja, munkássága[szerkesztés]

Újpesten született cigány családban, apja dokkmunkás volt. Kilencen voltak testvérek, anyja betegsége és szülei válása miatt miatt 8 éves korában állami gondozásba került. Négy elemit végzett, s mint lelenc gyerek paraszti családokhoz volt kihelyezve. A második világháború után anyja magához vette, s a nagybátyjánál a szegkovács mesterséget kezdte tanulni. 1947-ben anyja meghalt. 1948-ban Dilinkó leszerelt a sorkatonaságból, s bőrgyári munkás lett. Az 1956-os forradalom idején a Corvin közben harcolt, súlyos karsebesüléssel esett fogságba, élettársát, Kócoskát, Szabó Ilonka, újpesti cigánylányt, Corvin közi parancsnokot, 17 évesen, négy hónapos terhesen agyonlőtték. Dilinkót a forradalom leverése után 12 évi börtönbüntetésre ítélték, majd a Legfelsőbb Bíróság 7 évre változtatta az ítéletet. 1966-ban szabadult, évekig nem tudott elhelyezkedni, s ha álláshoz jutott is, amikor ötvenhatos múltjáról értesültek, azonnal elbocsájtották. Végül 1975-ben háztakarítóként és fűtőként sikerült elhelyezkednie az IKV-nál.[2] Innen ment nyugdíjba. Ötvenhatos múltjának elismeréseképpen 1991-ben megkapta a „Hűséges helytállásért” kitüntetést, majd a dandártábornoki rendfokozatot. Jelenleg a Corvin Közi Bajtársi Közösség tagja.

Az újpesti József Attila utcai elemi iskolában már megnyilvánult rajzkészsége, tanárai is felfigyeltek erre. Hosszú ideig alkalmanként rajzolt, festett, majd 1975-ben egy buszbalesete kapcsán hosszabb ideig ágyhoz volt kötve, s ugyan sérült kezével az ecsetet nem tudta fogni, de felesége megmutatta neki, hogyan próbáljon az ujjaival rajzolni, s ez olyan annyira sikerült, hogy azóta is arról is híres, hogy az ujjaival fest. Szűkös körülmények közt élt, sokáig a ház gangja volt a festői műhelye télen-nyáron. 1982-től kiállító művész, több önálló tárlata is volt Zalakaroson, Budapesten a József Attila Művelődési Központban, a Pataky István Művelődési Központban, a Vízivárosi Galériában. 1987-ben a diósgyőri Vasas Művelődési Házban 73 festményét állította ki, s azok árát felajánlotta a hátrányos helyzetű fiatalok megsegítésére. 1989-ben a Cigány Napok keretében, a József Attila Művelődési Központban kiállított 30 festményét szintén a hátrányos helyzetű gyermekek megsegítésére ajánlotta fel.

Témaválasztása nagyon változatos, élen jár a bibliai ábrázolásokban, a táj- és figurális ábrázolásokban, s ezek egyben mindig a cigány népesség érzéseit, történelmét közvetítik. 1975-ben már egy életanyag van mögötte, amely egy tőke, amelyből építkezik. Egy érett festészettel áll a nyilvánosság elé. Már az 1980-as évek közepétől felfigyelt képeire a sajtó, sok festménye külföldi tárlatokra is eljutott. 1985-ben a lengyelországi Szczecinben, 1986-ban az NDK-beli Lipcsében mutatták be alkotásait. Alkotásaival több ízben szerepelt a Közép-európai művésztelep kiállításain, Tokajban (1990, 1993), Tállyán (1994), Baján (Európai kisebbségek fesztiválja, 1996).

A 2009-es Cigány festészet című reprezentatív albumba beválogatott képei[szerkesztés]

Biblia[szerkesztés]

  • Félünk II.[3] (olaj, farost, 79x109 cm, 1990)
  • Jézus a szegények közt (olaj, vászon, 130x120 cm, év nélkül)
  • Úton Názáretbe (olaj, farost, 84x121 cm, év nélkül)
  • Krisztus (olaj, farost, 54x60 cm, év nélkül)

Tájábrázolások[szerkesztés]

  • Falu ősszel (olaj, karton, 70x50 cm, 1984)
  • Hóolvadás (olaj, papír, 94x70 cm, 1990)
  • Téli tanya (olaj, vászon, 74x55 cm)
  • Képzeletbeli táj (olaj, karton, 70x50 cm, év nélkül)
  • Falu illusztráció (filc, papír, 50x70 cm, év nélkül)

Figurák[szerkesztés]

  • Unatkozás[4] (olaj, farost, 60x80 cm, 1989)
  • Téli gyász (olaj, vászon, 72x52 cm, 1984)
  • Nő esernyővel (olaj, farost, 50x70 cm, 1990)
  • Hazafelé hóviharban (olaj, vászon, 150x90 cm, év nélkül)
  • Emberpár (olaj, papír, 70x95 cm, 1990)
  • Emberábrázolások (olaj, farost, 1979-1983)
  • Vásárosok (olaj, vászon, 60x80 cm, 1979)
  • Nem jött el a vőlegény (olaj, farost, 70x100 cm, 1986)
  • Három fej (olaj, farost, 60x75 cm, 1982)
  • Pipás nő (olaj, farost, 48x69 cm, 1982)
  • Sancho Panza (olaj, farost, 56x76 cm, év nélkül)
  • A nagy lovag (olaj, karton, 50x70 cm, év nélkül)
  • Nézlek (olaj, farost, 50x70 cm, év nélkül)
  • Boldogság (olaj, vászon, 24x35 cm)
  • Pipázó nő (olaj, karton, 50x70 cm, 1979)

Cigány történelem[szerkesztés]

  • Rémálom (olaj, farost, 61x63 cm, év nélkül)
  • Mementó[5] (olaj, farost, 185x160 cm, év nélkül)

Kiállításai (válogatás)[szerkesztés]

Egyéni[szerkesztés]

  • 1993 • Roma Parlament Képtára, Budapest
  • 2006 • Csak álmomban vagyok szabad, Balázs János Galéria, Budapest
  • 2011 • Dilinkó Gábor naiv festő kiállítása, Duna Palota[6]

Csoportos[szerkesztés]

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dilinkó Gábor, Bizsu örökre eltávozott az élők sorából
  2. Ma: Ingatlankezelő és Vagyongazdálkodó Zrt.; a kommunizmus idején Ingatlankezelő Vállalat.
  3. A keresztre feszítést ábrázolja, körötte félelemérzettel teli cigányemberek.
  4. Cigarettázó, unatkozó nőt ábrázol, aki előtt az ital is ott van.
  5. A cigány holokausztnak állít emléket.
  6. Dilinkó Gábor kiállítása, Duna Palota, 2011

Források[szerkesztés]