Amoriták

A larszai imádkozó, aki Hammurapi hosszú életéért könyörög Amurrú istennnek

Az amoriták, vagy amurruk, amurrúk, emoreusok (héberül ’^emōrî, egyiptomiul Amar, akkádul Tidnum vagy Amurrūm, sumerul MAR.DU vagy Mardu) ókori sémi nép volt a Közel-Keleten. Számos városállamot alapítottak Észak-Szíriában és Észak-Mezopotámiában. A III. Ur-i dinasztia korában beszivárogtak Sumer és Akkád területére is, végül ők adták az Óbabiloni Birodalom uralkodó dinasztiáját (Hammurapi). A mardu/amurrú szó eredeti jelentése „nyugat”, ami arra utal, hogy eredeti szállásterületük az akkádoktól és sumerektől nyugatra eső sztyeppés, félsivatagos térség volt.

Nyelvük

Az amoriták nyelve a nyugati sémi nyelvek közé tartozott a ma élő nyelvek közül a modern héberhez állt legközelebb. Nehéz közelebbit megállapítani nyelvükről, mivel letelepedve a sumerek és akkádok kultúráját átvéve azok nyelvén kezdtek írni.

Történetük

Nem tudjuk, mikor kerültek a Mezopotámia és Kánaán közötti sztyeppés, félsivatagos területre, de a 3. évezred második felétől az Eufrátesz folyótól nyugatra nagy területeket népesítettek be. A helyzetet bonyolítja, hogy a sumer és akkád szövegek minden nyugati nomádot mardu/amurrúként emlegetnek. Egy részük korán letelepedett, más részük nomád, félnomád életmódot folytatott. A letelepedés emlékét őrizheti az eredetileg nomád isten Mardu(k)/Amurrú házasságáról szóló történet, amiben a (Kazallu) városi Numusda isten lányát vette feleségül, bekerült a babiloni pantheonba, majd lett később Babilon fő istene.

A korai bronzkor alatt az amurrúknak (Kr. e. 3200 - 2000.) fejlett városállamaik voltak – mint Ebla, Karkemis és Jahmad (központja a mai Aleppo). A városokat erős falak védték a támadásoktól, míg az épületek az építészet magas színvonaláról tanúskodnak. Az amorita városállamok kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatokat létesítettek dél és kelet mezopotámiai városállamokkal. Ezekre a kapcsolatokra bizonyíték, hogy a fejlett amorita művészet és építészet hatott a Mezopotámiaira, ők viszont az ékírást importálták Dél-Mezopotámiából. A későbbiekben az amorita városállamok kereskedelmi kapcsolatokat létesítettek Kánaánnal és Egyiptommal is.

Aztán Kr. e. 2300-ban számos városállam pusztult el Szíriában, beleértve Eblát is, valószínűleg egy hadjárat során, amelyet a dél mezopotámiai Akkád királyság indított a leigázásukra. Talán klimatikus okai is lehettek, hogy ekkoriban a korábbi letelepedett földművelő életmód rovására előretört az állattenyésztő nomadizmus és az amurrúk a korábbi nyugati városi központokból keletebbre húzódtak. Kr. e. 2000-től már komoly veszélyt jelentettek Mezopotámia városállamaira. De nemcsak fenyegették, hanem fokozatosan meg is telepedtek a két folyó közt, és számos királyságot alapítottak, az első jelentőset Larszában, vagy I. Samsi-Adad az első, rövid életű asszír birodalmat. Leghíresebb királyságuk Babilon volt, leghíresebb királyuk Hammurapi (Kr. e. 1792 - 1750), az Óbabiloni Birodalom alapítója.

A Kr. e. 2. évezredben a Szíriában maradt amorita népesség eltűnt, beolvadt az újabb sémi hullámok népeibe.

Törzsi csoportjaik

A mári szövegekből több törzs vagy törzsi csoport nevét is ismerjük, ilyenek a jaminiak, hanaiak, szimaliak, jahrarúk, amnanúk, szutúk, a zalmakum, az idamaraz, a numhimú és a jamutbal szövetség, stb.

Ezek nem mindegyikéről tudjuk biztosan, milyen rokonságban álltak egymással, besorolhatók-e az amurrúk közé. Bonyolítja a helyzetet, hogy az egyes nevek jelentése időben is változott és esetleg egy időben más helyen is mást érthettek alatta. Megfigyelhető volt, hogy egyes nevek értelme kibővült és kezdtek alatta minden nomádot érteni. Vonatkozik ez magára az amurrúk elnevezésre is. A szutúkat van, aki nem sorolja az amurrúk közé, van, aki igen.

Források

A. Leo Oppenheim: Az ókori Mezopotámia. 2. kiad. Budapest: Gondolat. 1982. ISBN 963 281 151 8   Horst Klengel. Nomádok az ókori Elő-Ázsiában. Gondolat Budapest 1985. ISBN 963 281 618 8  Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub (1998). ISBN 963 208 507 8