„Grigore Alexandrescu” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a szócikkek (képlinkek) karbantartása, javítása |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor: | 3. sor: | ||
== Élete == |
== Élete == |
||
[[1810]]-ben született Târgovişte-ban ''M. Lixandrescu'' kincstáros negyedik gyermekeként. Hamar megismerkedett a zord élettel: árva maradt és szegény, de már kiskorában okos volt és |
[[1810]]-ben született Târgovişte-ban ''M. Lixandrescu'' kincstáros negyedik gyermekeként. Hamar megismerkedett a zord élettel: árva maradt és szegény, de már kiskorában okos volt és fantasztikus memóriával rendelkezett. Görögül és franciául tanult, Bukarestben a ''Sfantul Sava'' nevelőintézet diákja lett, ahol osztálytársa volt [[Ion Ghica]] is. Mindenkit lenyűgözött költészeti tehetségével. Megismerkedik [[Ion Heliade Rădulescu]]val, aki a ''Curierul Românesc'' vezetője volt. Először ebben a folyóiratban jelentek meg versei (''Miezul nopţii''). Verseiben olyan eszmék születtek, amely az [[1848-as forradalom|1848-as forradalmat]] készítette elő. |
||
Egy ideig hivatalnok volt. Néhány verse miatt (''Anul 1840'', ''Lebăda şi puii corbului'') a börtön hűvösét is megízlelte. Miután kiengedték magas állásokat töltött be, [[1848]]-ban a ''Poporul suveran'' folyóirat szerkesztője volt. Az utolsó 25 évében értelmileg visszaesettnek bélyegezték. [[1885]]-ben halt meg Bukarestben, szegényen. |
Egy ideig hivatalnok volt. Néhány verse miatt (''Anul 1840'', ''Lebăda şi puii corbului'') a börtön hűvösét is megízlelte. Miután kiengedték magas állásokat töltött be, [[1848]]-ban a ''Poporul suveran'' folyóirat szerkesztője volt. Az utolsó 25 évében értelmileg visszaesettnek bélyegezték. [[1885]]-ben halt meg Bukarestben, szegényen. |
||
== Munkássága == |
== Munkássága == |
||
Versei lírája főleg [[romantizmus|romantikus]] meditációk, melyre nagy hatással volt [[Alphonse de Lamartine|Lamartine]] versei. A hangvétel általában különlegesen fantasztikus és humoros, néha |
Versei lírája főleg [[romantizmus|romantikus]] meditációk, melyre nagy hatással volt [[Alphonse de Lamartine|Lamartine]] versei. A hangvétel általában különlegesen fantasztikus és humoros, néha ironikus is. Legnagyobb sikert arató műve az ''Umbra lui Mircea la Cozia'', melynek ihletője egy [[olténia]]i kirándulás volt barátjával, Ion Ghica-val. Az utolsó hiteles állatmeseíró volt a román irodalomban: 40 fabulát hagyott hátra pl. ''Cânele şi căţelul'' (A kutya és az eb), ''Boul şi viţelul'' (Az ökör és a borjú), ''Dreptatea Leului'' (Az oroszlán igaza), ''Vulpea liberală'' (A liberális róka)), melyben az igazság álarcot viselt a hatalmasok cenzúrája miatt. Fordított Lamartine és [[Byron]] műveket is. |
||
== Művei == |
== Művei == |
A lap 2008. november 13., 12:22-kori változata
Grigore Alexandrescu (Târgovişte, 1810. február 22. - Bukarest, 1885. november 25.) román költő, állatmeseíró.
Élete
1810-ben született Târgovişte-ban M. Lixandrescu kincstáros negyedik gyermekeként. Hamar megismerkedett a zord élettel: árva maradt és szegény, de már kiskorában okos volt és fantasztikus memóriával rendelkezett. Görögül és franciául tanult, Bukarestben a Sfantul Sava nevelőintézet diákja lett, ahol osztálytársa volt Ion Ghica is. Mindenkit lenyűgözött költészeti tehetségével. Megismerkedik Ion Heliade Rădulescuval, aki a Curierul Românesc vezetője volt. Először ebben a folyóiratban jelentek meg versei (Miezul nopţii). Verseiben olyan eszmék születtek, amely az 1848-as forradalmat készítette elő.
Egy ideig hivatalnok volt. Néhány verse miatt (Anul 1840, Lebăda şi puii corbului) a börtön hűvösét is megízlelte. Miután kiengedték magas állásokat töltött be, 1848-ban a Poporul suveran folyóirat szerkesztője volt. Az utolsó 25 évében értelmileg visszaesettnek bélyegezték. 1885-ben halt meg Bukarestben, szegényen.
Munkássága
Versei lírája főleg romantikus meditációk, melyre nagy hatással volt Lamartine versei. A hangvétel általában különlegesen fantasztikus és humoros, néha ironikus is. Legnagyobb sikert arató műve az Umbra lui Mircea la Cozia, melynek ihletője egy olténiai kirándulás volt barátjával, Ion Ghica-val. Az utolsó hiteles állatmeseíró volt a román irodalomban: 40 fabulát hagyott hátra pl. Cânele şi căţelul (A kutya és az eb), Boul şi viţelul (Az ökör és a borjú), Dreptatea Leului (Az oroszlán igaza), Vulpea liberală (A liberális róka)), melyben az igazság álarcot viselt a hatalmasok cenzúrája miatt. Fordított Lamartine és Byron műveket is.
Művei
- Poezii (1842)
- Suvenire si impresii, epistole si fabule (1847)
- Meditaţii, elegii, epistole, satire şi fabule (1863)
- Memorial (1842)
- Poezii (1938)
Irodalom
- Academia Republicii Populare Române, Dicţionar Enciclopedic Român, Editura Politică, Bukarest, 1962-1966