„Metronóm” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a link |
korr |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
[[Fájl:Metronom Mälzel 1815.jpg|bélyegkép|jobbra|Mälzel metronómja (Párizs, 1816)]] |
[[Fájl:Metronom Mälzel 1815.jpg|bélyegkép|jobbra|[[Johann Nepomuk Mälzel|Mälzel]] metronómja (Párizs, 1816)]] |
||
A '''metronóm''' a zenében használatos tempójelző mérőeszköz. |
A '''metronóm''' a zenében használatos tempójelző mérőeszköz. Nevét [[Johann Nepomuk Mälzel]] adta, aki 1816-ban elsőként szabadalmaztatta Párizsban az általa kifejlesztett óraművet. (Már Mälzel előtt is többen létrehoztak metronóm-szerű szerkezeteket, így E. Loulié (1696), J. Saveur (1701), L.L. Pajot (1735), J. G. E. Stöckel (1796), G. Weber (1813).) |
||
A „Mälzel-féle metronóm” ({{ny-de|„metronom Mälzel”}}, rövidítve „M. M.”) olyan óramű volt, amelyet függőleges, alul rögzített, súllyal ellátott inga hoz működésbe. A mérőeszközhöz tartozik egy skála, amely alapján az inga sebességét 40 és 208 percenkénti ütés közötti értékre lehet beállítani. Maga az ingamozgás látható és hallható is, a metronóm háza rezonátorként működik. |
A „Mälzel-féle metronóm” ({{ny-de|„metronom Mälzel”}}, rövidítve „M. M.”) olyan óramű volt, amelyet függőleges, alul rögzített, súllyal ellátott inga hoz működésbe. A mérőeszközhöz tartozik egy skála, amely alapján az inga sebességét 40 és 208 percenkénti ütés közötti értékre lehet beállítani. Maga az ingamozgás látható és hallható is, a metronóm háza rezonátorként működik. |
||
A metronóm elterjedéséhez [[Ludwig van Beethoven]] is hozzájárult, aki elsőként alkalmazott néhány késői művében „M.M.” jelzést. (Ezzel szemben számos híres zeneszerző nem használt metronómot.) |
A metronóm elterjedéséhez [[Ludwig van Beethoven]] is hozzájárult, aki elsőként alkalmazott néhány késői művében „M.M.” jelzést. (Ezzel szemben számos híres zeneszerző nem használt metronómot.) A klasszikus metronóm ütemszám-jelzését zeneszerzők ma is gyakran feltüntetik a kottákon. |
||
| ⚫ | |||
A klasszikus metronóm ütemszám-jelzését zeneszerzők ma is gyakran feltüntetik a kottákon. |
|||
| ⚫ | |||
== Források == |
== Források == |
||
A lap 2021. október 15., 20:11-kori változata
A metronóm a zenében használatos tempójelző mérőeszköz. Nevét Johann Nepomuk Mälzel adta, aki 1816-ban elsőként szabadalmaztatta Párizsban az általa kifejlesztett óraművet. (Már Mälzel előtt is többen létrehoztak metronóm-szerű szerkezeteket, így E. Loulié (1696), J. Saveur (1701), L.L. Pajot (1735), J. G. E. Stöckel (1796), G. Weber (1813).)
A „Mälzel-féle metronóm” (németül: „metronom Mälzel”, rövidítve „M. M.”) olyan óramű volt, amelyet függőleges, alul rögzített, súllyal ellátott inga hoz működésbe. A mérőeszközhöz tartozik egy skála, amely alapján az inga sebességét 40 és 208 percenkénti ütés közötti értékre lehet beállítani. Maga az ingamozgás látható és hallható is, a metronóm háza rezonátorként működik.
A metronóm elterjedéséhez Ludwig van Beethoven is hozzájárult, aki elsőként alkalmazott néhány késői művében „M.M.” jelzést. (Ezzel szemben számos híres zeneszerző nem használt metronómot.) A klasszikus metronóm ütemszám-jelzését zeneszerzők ma is gyakran feltüntetik a kottákon.
Számos továbbfejlesztett, modern változata ismert; létezik zseb-, villogó- és elektromos metronóm. C. R. Blum 1926-ban színpadi és filmjelenetekhez használt kronométert fejlesztett ki.
Források
- Brockhaus- Riemann Zenei lexikon. 2. kötet 529 - 530. old.
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Metronóm témájú médiaállományokat.
