„Szervánszky Péter” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Infobox kieg. stb, |
→Jegyzetek: + kateg. |
||
| 47. sor: | 47. sor: | ||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
{{Nemzetközi katalógusok}} |
||
{{Portál|komolyzene|i }} |
{{Portál|komolyzene|i }} |
||
[[Kategória:Magyar hegedűsök]] |
[[Kategória:Magyar hegedűsök]] |
||
[[Kategória:Hubay Jenő tanítványai]] |
[[Kategória:Hubay Jenő tanítványai]] |
||
[[Kategória:Magyar zenepedagógusok]] |
|||
[[Kategória:Koncertmesterek]] |
[[Kategória:Koncertmesterek]] |
||
[[Kategória:1913-ban született személyek]] |
[[Kategória:1913-ban született személyek]] |
||
A lap 2019. május 4., 19:55-kori változata
| Szervánszky Péter | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1913. szeptember 24. Kispest |
| Elhunyt | 1985. március 27. (71 évesen) Budapest |
| Sírhely | Farkasréti temető |
| Szülei | Beretvás Erzsébet[1] |
| Iskolái | Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1931–1933) |
| Pályafutás | |
| Együttes | Waldbauer–Kerpely-vonósnégyes Új Magyar vonósnégyes |
| Hangszer | hegedű |
| Tevékenység | hegedűművész |
| Szervánszky Péter weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szervánszky Péter (Kispest, 1913. szeptember 24. – Budapest, 1985. március 27.[2]) hegedűművész, -tanár. Szervánszky Endre zeneszerző öccse.
Életpályája
A budapesti Zeneművészeti Főiskolán (Zeneakadémia) Hubay Jenőnél tanult. Diplomájának megszerzése után 1935-ben a Székesfővárosi Hangversenyzenekar koncertmestere és a Waldbauer–Kerpely-vonósnégyes másodhegedűse volt 1943-ig.
- Ő mutatta be Magyarországon Bartók Béla II. hegedűversenyét 1944. január 5-én Budapesten Ferencsik János vezényletével és a Székesfővárosi Zenekar közreműködésével.
- 1945-ben elhagyta az országot.
- 1949-ig Olaszországban hangversenyezett és tanított.
- 1949-ben Peruba települt át, ahol elsősorban tanárként működött.
- Hazatérése után betegsége miatt nem vett részt a zenei életben.
Jegyzetek
- ↑ Adatlapja a geni.com-on
- ↑ Nemzeti évfordulóink 2013. Főszerk. Estók János. Budapest, 2013. Balassi Intézet. 56–57. l. ISSN 1785-6167
