„René Mayer” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
nincs szerkesztési összefoglaló
{{építés alatt}}
{{Vezető infobox
| név = René Mayer
| születési dátum = [[1895]]. [[május 4.]]
| halálozási hely = [[Párizs]]
| halálozási dátum = [[1972]]. [[december 13.]] {{életkor-holt|1895|5|4|1972|12 |13}}
| házastárs =
| párt =Parti radical
}}
 
'''René Mayer''' ([[Párizs]], [[1895]]. [[május 4.]] – Párizs, [[1972]]. [[december 13.]]) francia jogász, politikus, a Negyedik Francia Köztársaság 13. miniszterelnöke.
 
==Pályafutása==
Gazdag, nagypolgári zsidó családban született., Anyjaanyja révén a Rotschild fivérek unokatestvére volt. Apai nagyapja az [[askenázik|askenázi]] rítusú [[zsinagóga]] [[rabbi]]ja volt Párizsban. Mayer filozófiából és jogból szerzett diplomát 1913-ban, és párhuzamosan a [[Párizsi Politikai Tanulmányok Intézete|Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetének]] elődjében is folytatott tanulmányokat.
 
Tüzér alhadnagyi rangban a fronton harcolta végig a [[első világháború]]t. 1918 tavaszán megsebesült, és oktató tisztként szerelt le a háború végén. A második [[Georges Clemenceau|Clemenceau]]-kormány kereskedelmi miniszterének, Étienne Clémentelnek a kabinetjében kezdte politikai pályafutását 1916-ben. 1920-ban a Francia Államtanács könyvvizsgálója lett, a pályázók felvételi vizsgáján a második helyen végzett. Nyolc év után elhagyta az államigazgatást, és a Banque Rothschild igazgatói tanácsának lett tagja.
 
1939-ben visszatért a közigazgatásba, a hadügyminisztérium [[London]]banba küldte, ahol a francia fegyvervásárlást irányította. 1940-ben visszatért Franciaországba, [[Lyon]]ban és [[Montpellier]]-ben élt. 1943-ban sikerült [[Barcelona|Barcelonán]] keresztül [[Algír]]ba szöknie Henri Giraud katonatiszthez, aki a Nemzeti Felszabadító Bizottság titkári teendőit bízta rá. 1944 szeptemberében az ideiglenes kormány közmunkaügyi és közlekedési minisztere Párizsban. 1946 és 1955 között [[Kaszentína|Konsztantin]] parlamenti képviselője volt, és Francia Algéria telepeseinek érdekeit védte.
1947 novemberében [[Robert Schumann]] első kormányában pénzügyminiszter, második kormányában nemzetvédelmi miniszter. 1949. október 29. és 1951. augusztus 11. között igazságügyi miniszter [[Georges Bidault]] második, [[Henri Queuille]] második, [[René Pleven]] első, végül Queuille harmadik kormányában. 1951–52-ben nemzetgazdasági és pénzügyminiszter René Pleven második kormányában.
 
1952. december 18-án Franciaországot képviselte az [[Európai Szén- és Acélközösség]] közgyűlésén.
1953. január 8-án kormányt alakított, amely június 28-án megbukott a gaullisták pénzügyekkel kapcsolatos vétója miatt. Ezt követően [[Európa]] ügyeivel és saját üzeltiüzleti karrierjével foglalkozott. 1955-ben [[Jean Monnet]]-t követte az Európai Szén- és Acélközösség Főhatóságának elnöki székében. Tisztségét 1958-ig töltötte be.
 
==Források==

Navigációs menü