„Jel” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)

[ellenőrzött változat]

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2017. szeptember 27., 11:34-kori változata

bnbnbnbnbnb

A „Jel” lehetséges további jelentéseiről lásd: Jel (egyértelműsítő lap).

A jelekkel foglalkoz-jló tudomány meghatározása szerint a jel a valóság egy olyan, érzékszerveinkkel felfogható (látható, tapintható, hallható) darabja, jelensége, amely az (emberi vagy állati, vagy-l-lj egyéb) elme vagy értelem számára egy másik valóságdarabra, jelenségre utal (Georg Klaus megállapítása).

Azt a valóságdarabot, tárgyat, ami jelként egy másik tárgyra utal, a jel “jeltestének”, míg azt a valóságdarabot vagy tárgyat, amelyre a jeltest utal, a jel “jelöletének” (denotátumának) vagy '“jelentésének” nevezik (a jelentés szó manapság azonban inkább egy másik, lentebb leírt értelemben használatos). E kifejezésmód használatakor figyeljünk arra, hogy a „jel” szót itt már az előbbi definícióbelinél tágabb értelemben használt: ott csak a jeltestet jelentette, itt már a jeltest és a jelölet sajátos viszonyát vagy együttesét.-lj-lj-jl

A jel legtöbb meghatározása összha-jlngban van a következő nagyon általános megállapítással: A jelölő (jeltest) az a jelenség, dolog, ami valami mást a jelöltet (a jel tárgyát) valamilyen szabály szerint helyettesíti, reprezentálja. A jelölő, a jelölt és az összekapcsoló szabály együtt alkotják a jelet. Ebben a felfogásban a jel egy reláció, amelynek konkrét tartalma rendkívül sokféle lehet.^[1]lj-jl

A jelet mint mesterségesen teremtett vagy mj-lj-ll-anipulált valóságdarabot, a jeltest által megjelölt jelölet (és/vagy jelentés), információ képzésére, tárolására, átalakítására és továbbítására használják (L. O. Reznyikov).-l

A jel (inter)szubjektivitásal-lj--l-

A jelölet azonosításának interszl-j--lubjektivitása

Fontos tehát, hogy végül is szubjektív d-lolog, mi számít jelnek. Azaz alapjában véve mindig a jelet észlelő lény vagy értelem szempontjából nevezhető jelnek valami (az „utal” szó így értelmezhető a legegyszerű-lk-k-lk-lkbben), ha számára a valóság egy darabja jelentőséggel bír. Ebből azonban nem következik, hogy egy adott jel, ami valaki számára valamit jelent, másvalaki számára szükségkékppen másvalamit jelentsen (azaz a „szubjektív” szót egy kicsit tágabban kell értelmezni, mint szokásos). Hiszen megállapodhatunk abban, hogy bizonyos jelek mindenki szá-klmára ugyanazt jelentsék.

Az állatvilágban is kialakulhkat ilyen „közmegegyezés” (ha egy adott jelre való adott válasz evolúciós előnyt jelent, akkor az ezt a választ adó viselkedésforma és génrendszer szaporodni és terjednlk-k-kli fog, és előbb-utóbb, generációk múltán a faj nagyszámú egyede fogja ugyanazt a viselkedésformát adni ugyanarra a jelre, azaz „ugyanúgy érti” azt a jelet). Az emberek között ilyen közmegegyezés kialakítása sokkal könnyebb, hiszen a beszélt és írott nyelvek (maguk is jelrendszerek) ezt jelentős mértékben segítik. Eszerint megkülönböztethekéktő az állati és emberi jelképzés vagy jelmegértés, ez a szignalizáció, illetve az olyan jelképzés vagy jelmegértés, amely csak az emberre jellemző, ez a szignifikáció (Lev Szemjonovics Vigotszkij).

Ezt is figyelembe véve, sok jel (elsősorban pontosan a közmegegyezésen alapuló, ún. szimbólumok esetében) pontosabb a jelek szubjektivitása helyett azok interszubjektivitlklkásáról beszélni. Noha vannak olyan jelek is, melyek nem interszubjektívek, csak szubjektívek (például személyes emlékeket kiváltó, azokra utaló benyomások, jelenségek).lklk

A jeltest (jelrealizáció) azonosításának interszubjektivitása

A fenti definíciót pontosítani kell. A jeleket „valóságdarabnak” definiáltuk. Ez nem mindig egy konkrét valóságos jelenséget, hanem azok egy egész csoportját is jelölheti, amennyibenlklékk

ezek jelölete is mindig ugyanazkl; továbbá
abban is megállapodunk, hogy a jeltestet is „ugyanolyannak” tekintjük.

Példa: amikor kimondjuk például aékklz „á” hangot, akkor ezzel fizikai rezgéseket keltünk, melyek a levegőben terjednek, és e rezgés kétségkívül a valóság egy darabja, mely a hallgatója számára egy másik vaéllóságdarabra vagy jelenségre utal (például arra, hogy a beszélő tagad valamit: „á, ez nem is igaz …”). Ha fél perc múlva a beszélő megint tagad valamit, és megint ezt a hangékllot hallatja, akkor noha esetleg mélyeben vagy magasabban ejti, még „á” hangnak ismerjük fel, és szintén azonosíthatjuk a tagadás jeleként. Viszont mint valóságdarab (rezélkélkgés), az első „á” jel semmiképp sem azonos a másodikkal. Jelnek a fenti definíció értelmében mindkét „á” vehető, de semmiképp sem azonos jelnek. Csak megállapodás és a haksználat kontextusa által felvetett egyéb kérdésekre adott válaszok függvénye, hogy „ugyanaz” vagy „nem ugyanaz” a jel-e. Az „á” hangra mint különböző időpontokban előfkélkordult rezgések egész sokaságára a „jel” terminus helyett egy másikat kellene bevezetni (például a jel-absztrakció, jelkategória vagy hasonló kifejezést; ettől szokás eltekinteni). Általában az effajta „ugyanolyannak” elismert elemekből álló jelsokaságokat is jelnek szokás nevezni, sőt inkább ezt nevezzük jelnek. Az effajta sokaságok egyes elemekéléklire, a definíciónak megfelelően jelnek nevezhető dolgokra, ha a megkülönböztetés feltétlenül szükséges, néha azt mondjuk, a jel(sokaság) egy realizációja vagy előfordulélkása. Tehát előfordul, hogy fizikailag különböző, megkülönböztethető jelek (ti. jelrealizációk) azonos dolgokat neveznek meg: nem mindig igaz, hogy két fizikailag különböző jel különböző dologra utal. Tehát különböző (illetve aképp realizálódó) jelek is utalhatnak egyazon dologra, példa erre egyazon jel két realizációja.

Fajtáil

A jel és jelölt „közelsége” alapjánlkékllk

A szemiotikában Charles Sanders Peirce nyomán meg szokás külklönböztetni a jelek (szignálok, szignatúrák) három típusát: az indexet, az ikont, és a szimbólumot, a jel (jeltest: ami jelöl) és jelölt (amit a jeltest jelöl) kapcsolatának szorossága klkészerint.

A jel\index jelteste szorosabb-lazább fizikai kapcsolatbkélan áll a jelölttel: például index egy állat lábnyoma, egy 50 kilométerre lévő vulkán torkából előgomolygó 15 km magasságú füstoszlop, a prérikutya kígyót kiáltó ugatása stb.
A jel\ikon teste nincs fizikai kapcsolatban a jeléékéllkélölttel, de hasonlít rá, például hieroglifák, piktogramok, római számjelek, ide tartoznak még a hangutánzó szavak.
A jel\szimbólum teste nincs fizikai kapcsolatklban a jelölttel, és nem is hasonlít rá. Ilyen az összes hangjelölésre épülő nyelv legtöbb szava (a hangutánzóak kivételével), az összes betű, az arab számjelek stb.lékléklékl

Így a nyelv legtöbb jele, minthogy szimbólumkélléénak tekinthető, „testileg” semmi kapcsolatban nincs a jelölttel.

A Peirce-től eredő felosztást Jerome Bkéllkéruner alkalmazta saját fejlődéslélektani elméletének megalkotására (Bruner reprezentációs elmélete).

A jel eredete alapjánkélélkélké

Beszélünk eszerint természetes jeékéélklekről vagy szimptómákról, illetve mesterséges jelekről vagy szignálokról. A mesterséges jeleken, szignálokon belül különös szerepe van a nemzeti vagy etnikai jellegű klééklés az emberiség története során kialakuló természetes nyelveknek (anyanyelv), illetve a speciális célokra kialakított mesterséges nyelveknek.

A jelölő és a jelökléléklt közötti kapcsolat alapján ^[1]

ok és okozatkléél
együttes előfordulás, együttjárkéléklás
hasonlóság, „olyan mint” lkéélkviszony
szerkezeti azonosság;kéL egész és rész viszony
konvenció, jelenlkLlÉLtés

ForrásokkLK

Balázs Géza (szerk.): Érettségi tételek, témakörök – magyar nyelv. Corvina Kiadó, 1993. ISBN 963-13-4274-3.
Gottlob Frege: Jel, jelentés, jelölet. In: Frege, Gottlob (szerk. Ruzsa Imre): Logika, szemantika, matematika. Fordította Máté András. Gondolat, 1980. ISBN 963-280-795-2 .

Külső hivatkozásokkljljljkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkl

Nézd meg a jel címszót a Wikiszótárban!

↑ Terestyéni Tamás: Kommunikációelmélet Budapest, Typotex 2006

[1] Terestyéni Tamás: Kommunikációelmélet Budapest, Typotex 2006

[1]

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
+bnbnbnbnbnb
 {{egyért3|2=a}}
-A jelekkel foglalkozó tudomány meghatározása szerint a '''jel''' a valóság egy olyan, érzékszerveinkkel felfogható ([[látás|látható]], [[tapintás|tapintható]], [[hallás|hallható]]) darabja, jelensége, amely az (emberi vagy állati, vagy egyéb) elme vagy értelem számára egy másik valóságdarabra, jelenségre utal ([[Georg Klaus]] megállapítása).
+A jelekkel foglalkoz-jló tudomány meghatározása szerint a '''jel''' a valóság egy olyan, érzékszerveinkkel felfogható ([[látás|látható]], [[tapintás|tapintható]], [[hallás|hallható]]) darabja, jelensége, amely az (emberi vagy állati, vagy-l-lj egyéb) elme vagy értelem számára egy másik valóságdarabra, jelenségre utal ([[Georg Klaus]] megállapítása).
-Azt a valóságdarabot, tárgyat, ami jelként egy másik tárgyra utal, a jel “jeltestének”, míg azt a valóságdarabot vagy tárgyat, amelyre a jeltest utal, a jel “jelöletének” (denotátumának) vagy '“jelentésének” nevezik (a jelentés szó manapság azonban inkább egy másik, lentebb leírt értelemben használatos). E kifejezésmód használatakor figyeljünk arra, hogy a „jel” szót itt már az előbbi definícióbelinél tágabb értelemben használt: ott csak a jeltestet jelentette, itt már a jeltest és a jelölet sajátos viszonyát vagy együttesét.
+Azt a valóságdarabot, tárgyat, ami jelként egy másik tárgyra utal, a jel “jeltestének”, míg azt a valóságdarabot vagy tárgyat, amelyre a jeltest utal, a jel “jelöletének” (denotátumának) vagy '“jelentésének” nevezik (a jelentés szó manapság azonban inkább egy másik, lentebb leírt értelemben használatos). E kifejezésmód használatakor figyeljünk arra, hogy a „jel” szót itt már az előbbi definícióbelinél tágabb értelemben használt: ott csak a jeltestet jelentette, itt már a jeltest és a jelölet sajátos viszonyát vagy együttesét.-lj-lj-jl
-A jel legtöbb meghatározása összhangban van a következő nagyon általános megállapítással: A ''jelölő'' (''jeltest'') az a jelenség, dolog, ami valami mást a ''jelöltet'' (a jel tárgyát) valamilyen szabály szerint helyettesíti, reprezentálja. A jelölő, a jelölt és az összekapcsoló szabály együtt alkotják a jelet. Ebben a felfogásban a jel egy reláció, amelynek konkrét tartalma rendkívül sokféle lehet.<sup>[1]</sup>
+A jel legtöbb meghatározása összha-jlngban van a következő nagyon általános megállapítással: A ''jelölő'' (''jeltest'') az a jelenség, dolog, ami valami mást a ''jelöltet'' (a jel tárgyát) valamilyen szabály szerint helyettesíti, reprezentálja. A jelölő, a jelölt és az összekapcsoló szabály együtt alkotják a jelet. Ebben a felfogásban a jel egy reláció, amelynek konkrét tartalma rendkívül sokféle lehet.<sup>[1]lj-jl</sup>
-A jelet mint mesterségesen teremtett vagy manipulált valóságdarabot, a jeltest által megjelölt jelölet (és/vagy jelentés), információ képzésére, tárolására, átalakítására és továbbítására használják ([[L. O. Reznyikov]]).
+A jelet mint mesterségesen teremtett vagy mj-lj-ll-anipulált valóságdarabot, a jeltest által megjelölt jelölet (és/vagy jelentés), információ képzésére, tárolására, átalakítására és továbbítására használják ([[L. O. Reznyikov]]).-l
-== A jel (inter)szubjektivitása ==
+== A jel (inter)szubjektivitásal-lj--l- ==
-=== A jelölet azonosításának interszubjektivitása ===
+=== A jelölet azonosításának interszl-j--lubjektivitása ===
-Fontos tehát, hogy végül is szubjektív dolog, mi számít jelnek. Azaz alapjában véve mindig a jelet észlelő lény vagy értelem szempontjából nevezhető jelnek valami (az „utal” szó így értelmezhető a legegyszerűbben), ha ''számára'' a valóság egy darabja ''jel''entőséggel bír. Ebből azonban nem következik, hogy egy adott jel, ami valaki számára valamit jelent, másvalaki számára szükségképpen másvalamit jelentsen (azaz a „szubjektív” szót egy kicsit tágabban kell értelmezni, mint szokásos). Hiszen megállapodhatunk abban, hogy bizonyos jelek mindenki számára ugyanazt jelentsék.
+Fontos tehát, hogy végül is szubjektív d-lolog, mi számít jelnek. Azaz alapjában véve mindig a jelet észlelő lény vagy értelem szempontjából nevezhető jelnek valami (az „utal” szó így értelmezhető a legegyszerű-lk-k-lk-lkbben), ha ''számára'' a valóság egy darabja ''jel''entőséggel bír. Ebből azonban nem következik, hogy egy adott jel, ami valaki számára valamit jelent, másvalaki számára szükségkékppen másvalamit jelentsen (azaz a „szubjektív” szót egy kicsit tágabban kell értelmezni, mint szokásos). Hiszen megállapodhatunk abban, hogy bizonyos jelek mindenki szá-klmára ugyanazt jelentsék.
-Az állatvilágban is kialakulhat ilyen „közmegegyezés” (ha egy adott jelre való adott válasz evolúciós előnyt jelent, akkor az ezt a választ adó viselkedésforma és génrendszer szaporodni és terjedni fog, és előbb-utóbb, generációk múltán a faj nagyszámú egyede fogja ugyanazt a viselkedésformát adni ugyanarra a jelre, azaz „ugyanúgy érti” azt a jelet). Az emberek között ilyen közmegegyezés kialakítása sokkal könnyebb, hiszen a beszélt és írott nyelvek (maguk is jelrendszerek) ezt jelentős mértékben segítik. Eszerint megkülönböztethető az állati és emberi jelképzés vagy jelmegértés, ez a '''szignalizáció''', illetve az olyan jelképzés vagy jelmegértés, amely csak az emberre jellemző, ez a '''szignifikáció''' ([[Lev Szemjonovics Vigotszkij]]).
+Az állatvilágban is kialakulhkat ilyen „közmegegyezés” (ha egy adott jelre való adott válasz evolúciós előnyt jelent, akkor az ezt a választ adó viselkedésforma és génrendszer szaporodni és terjednlk-k-kli fog, és előbb-utóbb, generációk múltán a faj nagyszámú egyede fogja ugyanazt a viselkedésformát adni ugyanarra a jelre, azaz „ugyanúgy érti” azt a jelet). Az emberek között ilyen közmegegyezés kialakítása sokkal könnyebb, hiszen a beszélt és írott nyelvek (maguk is jelrendszerek) ezt jelentős mértékben segítik. Eszerint megkülönböztethekéktő az állati és emberi jelképzés vagy jelmegértés, ez a '''szignalizáció''', illetve az olyan jelképzés vagy jelmegértés, amely csak az emberre jellemző, ez a '''szignifikáció''' ([[Lev Szemjonovics Vigotszkij]]).
-Ezt is figyelembe véve, sok jel (elsősorban pontosan a közmegegyezésen alapuló, ún. '''szimbólum'''ok esetében) pontosabb a jelek szubjektivitása helyett azok interszubjektivitásáról beszélni. Noha vannak olyan jelek is, melyek nem interszubjektívek, csak szubjektívek (például személyes emlékeket kiváltó, azokra utaló benyomások, jelenségek).
+Ezt is figyelembe véve, sok jel (elsősorban pontosan a közmegegyezésen alapuló, ún. '''szimbólum'''ok esetében) pontosabb a jelek szubjektivitása helyett azok interszubjektivitlklkásáról beszélni. Noha vannak olyan jelek is, melyek nem interszubjektívek, csak szubjektívek (például személyes emlékeket kiváltó, azokra utaló benyomások, jelenségek).lklk
 === A jeltest (jelrealizáció) azonosításának interszubjektivitása ===
-A fenti definíciót pontosítani kell. A jeleket „valóságdarabnak” definiáltuk. Ez nem mindig egy konkrét valóságos jelenséget, hanem azok egy egész csoportját is jelölheti, amennyiben
+A fenti definíciót pontosítani kell. A jeleket „valóságdarabnak” definiáltuk. Ez nem mindig egy konkrét valóságos jelenséget, hanem azok egy egész csoportját is jelölheti, amennyibenlklékk
-# ezek jelölete is mindig ugyanaz; továbbá
+# ezek jelölete is mindig ugyanazkl; továbbá
 # abban is megállapodunk, hogy a jeltestet is „ugyanolyannak” tekintjük.
-Példa: amikor kimondjuk például az „á” hangot, akkor ezzel fizikai rezgéseket keltünk, melyek a levegőben terjednek, és e rezgés kétségkívül a valóság egy darabja, mely a hallgatója számára egy másik valóságdarabra vagy jelenségre utal (például arra,  hogy a beszélő tagad valamit: „á, ez nem is igaz …”). Ha fél perc múlva a beszélő megint tagad valamit, és megint ezt a hangot hallatja, akkor noha esetleg mélyeben vagy magasabban ejti, még „á” hangnak ismerjük fel, és szintén azonosíthatjuk a tagadás jeleként. Viszont mint valóságdarab (rezgés), az első „á” jel semmiképp sem azonos a másodikkal. Jelnek a fenti definíció értelmében mindkét „á” vehető, de semmiképp sem azonos jelnek. Csak megállapodás és a használat kontextusa által felvetett egyéb kérdésekre adott válaszok függvénye, hogy „ugyanaz” vagy „nem ugyanaz” a jel-e. Az „á” hangra mint különböző időpontokban előfordult rezgések egész sokaságára a „jel” terminus helyett egy másikat kellene bevezetni (például a ''jel-absztrakció'', ''jelkategória'' vagy hasonló kifejezést; ettől szokás eltekinteni). Általában az effajta „ugyanolyannak” elismert elemekből álló jelsokaságokat is jelnek szokás nevezni, sőt inkább ezt nevezzük jelnek. Az effajta sokaságok egyes elemeire, a definíciónak megfelelően jelnek nevezhető dolgokra, ha a megkülönböztetés feltétlenül szükséges, néha azt mondjuk, a jel(sokaság) egy '''''realizáció'''''ja vagy '''''előfordulása'''''. Tehát előfordul, hogy fizikailag különböző, megkülönböztethető jelek (ti. jelrealizációk) azonos dolgokat neveznek meg: nem mindig igaz, hogy két fizikailag különböző jel különböző dologra utal. Tehát különböző (illetve aképp realizálódó) jelek is utalhatnak egyazon dologra, példa erre egyazon jel két realizációja.
+Példa: amikor kimondjuk például aékklz „á” hangot, akkor ezzel fizikai rezgéseket keltünk, melyek a levegőben terjednek, és e rezgés kétségkívül a valóság egy darabja, mely a hallgatója számára egy másik vaéllóságdarabra vagy jelenségre utal (például arra,  hogy a beszélő tagad valamit: „á, ez nem is igaz …”). Ha fél perc múlva a beszélő megint tagad valamit, és megint ezt a hangékllot hallatja, akkor noha esetleg mélyeben vagy magasabban ejti, még „á” hangnak ismerjük fel, és szintén azonosíthatjuk a tagadás jeleként. Viszont mint valóságdarab (rezélkélkgés), az első „á” jel semmiképp sem azonos a másodikkal. Jelnek a fenti definíció értelmében mindkét „á” vehető, de semmiképp sem azonos jelnek. Csak megállapodás és a haksználat kontextusa által felvetett egyéb kérdésekre adott válaszok függvénye, hogy „ugyanaz” vagy „nem ugyanaz” a jel-e. Az „á” hangra mint különböző időpontokban előfkélkordult rezgések egész sokaságára a „jel” terminus helyett egy másikat kellene bevezetni (például a ''jel-absztrakció'', ''jelkategória'' vagy hasonló kifejezést; ettől szokás eltekinteni). Általában az effajta „ugyanolyannak” elismert elemekből álló jelsokaságokat is jelnek szokás nevezni, sőt inkább ezt nevezzük jelnek. Az effajta sokaságok egyes elemekéléklire, a definíciónak megfelelően jelnek nevezhető dolgokra, ha a megkülönböztetés feltétlenül szükséges, néha azt mondjuk, a jel(sokaság) egy '''''realizáció'''''ja vagy '''''előfordulélkása'''''. Tehát előfordul, hogy fizikailag különböző, megkülönböztethető jelek (ti. jelrealizációk) azonos dolgokat neveznek meg: nem mindig igaz, hogy két fizikailag különböző jel különböző dologra utal. Tehát különböző (illetve aképp realizálódó) jelek is utalhatnak egyazon dologra, példa erre egyazon jel két realizációja.
-== Fajtái ==
+== Fajtáil ==
-=== A jel és jelölt „közelsége” alapján ===
+=== A jel és jelölt „közelsége” alapjánlkékllk ===
-A szemiotikában [[Charles Sanders Peirce]] nyomán meg szokás különböztetni a jelek (szignálok, szignatúrák) három típusát: az [[index (szemiotika)|indexet]], az [[ikon (szemiotika)|ikont]], és a [[szimbólum]]ot, a jel (''jeltest'': ami jelöl) és jelölt (amit a jeltest jelöl) kapcsolatának szorossága szerint.
+A szemiotikában [[Charles Sanders Peirce]] nyomán meg szokás külklönböztetni a jelek (szignálok, szignatúrák) három típusát: az [[index (szemiotika)|indexet]], az [[ikon (szemiotika)|ikont]], és a [[szimbólum]]ot, a jel (''jeltest'': ami jelöl) és jelölt (amit a jeltest jelöl) kapcsolatának szorossága klkészerint.
-* A jel\'''''index''''' jelteste szorosabb-lazább fizikai kapcsolatban áll a jelölttel: például index egy állat lábnyoma, egy 50 kilométerre lévő vulkán torkából előgomolygó 15&nbsp;km magasságú füstoszlop, a prérikutya kígyót kiáltó ugatása stb.
+* A jel\'''''index''''' jelteste szorosabb-lazább fizikai kapcsolatbkélan áll a jelölttel: például index egy állat lábnyoma, egy 50 kilométerre lévő vulkán torkából előgomolygó 15&nbsp;km magasságú füstoszlop, a prérikutya kígyót kiáltó ugatása stb.
-* A jel\'''''[[ikon]]''''' teste nincs fizikai kapcsolatban a jelölttel, de hasonlít rá, például hieroglifák, piktogramok, római számjelek, ide tartoznak még a hangutánzó szavak.
+* A jel\'''''[[ikon]]''''' teste nincs fizikai kapcsolatban a jeléékéllkélölttel, de hasonlít rá, például hieroglifák, piktogramok, római számjelek, ide tartoznak még a hangutánzó szavak.
-* A jel\'''''[[szimbólum]]''''' teste nincs fizikai kapcsolatban a jelölttel, és nem is hasonlít rá. Ilyen az összes hangjelölésre épülő nyelv legtöbb szava (a hangutánzóak kivételével), az összes betű, az arab számjelek stb.
+* A jel\'''''[[szimbólum]]''''' teste nincs fizikai kapcsolatklban a jelölttel, és nem is hasonlít rá. Ilyen az összes hangjelölésre épülő nyelv legtöbb szava (a hangutánzóak kivételével), az összes betű, az arab számjelek stb.lékléklékl
-Így a nyelv legtöbb jele, minthogy szimbólumnak tekinthető, „testileg” semmi kapcsolatban nincs a jelölttel.
+Így a nyelv legtöbb jele, minthogy szimbólumkélléénak tekinthető, „testileg” semmi kapcsolatban nincs a jelölttel.
-A Peirce-től eredő felosztást [[Jerome Bruner]] alkalmazta saját [[fejlődéslélektan]]i elméletének megalkotására ([[Bruner reprezentációs elmélete]]).
+A Peirce-től eredő felosztást [[Jerome Bruner|Jerome Bkéllkéruner]] alkalmazta saját [[fejlődéslélektan]]i elméletének megalkotására ([[Bruner reprezentációs elmélete]]).
-=== A jel eredete alapján ===
+=== A jel eredete alapjánkélélkélké ===
-Beszélünk eszerint természetes jelekről vagy '''szimptómá'''król, illetve mesterséges jelekről vagy '''szignál'''okról. A mesterséges jeleken, szignálokon belül különös szerepe van a nemzeti vagy etnikai jellegű és az emberiség története során kialakuló '''[[természetes nyelv]]'''eknek (anyanyelv), illetve a speciális célokra kialakított '''[[mesterséges nyelv]]'''eknek.
+Beszélünk eszerint természetes jeékéélklekről vagy '''szimptómá'''król, illetve mesterséges jelekről vagy '''szignál'''okról. A mesterséges jeleken, szignálokon belül különös szerepe van a nemzeti vagy etnikai jellegű klééklés az emberiség története során kialakuló '''[[természetes nyelv]]'''eknek (anyanyelv), illetve a speciális célokra kialakított '''[[mesterséges nyelv]]'''eknek.
-=== A jelölő és a jelölt közötti kapcsolat alapján <ref>Terestyéni Tamás: Kommunikációelmélet Budapest, Typotex 2006 </ref> ===
+=== A jelölő és a jelökléléklt közötti kapcsolat alapján <ref>Terestyéni Tamás: Kommunikációelmélet Budapest, Typotex 2006 </ref> ===
-* ok és okozat
+* ok és okozatkléél
-* együttes előfordulás, együttjárás
+* együttes előfordulás, együttjárkéléklás
-* hasonlóság, „olyan mint” viszony
+* hasonlóság, „olyan mint” lkéélkviszony
-* szerkezeti azonosság; egész és rész viszony
+* szerkezeti azonosság;kéL egész és rész viszony
-* konvenció, jelentés
+* konvenció, jelenlkLlÉLtés
-== Források ==
+== ForrásokkLK ==
 * Balázs Géza (szerk.): ''Érettségi tételek, témakörök – magyar nyelv''. Corvina Kiadó, 1993. {{ISBN|963-13-4274-3}}.
 * [[Gottlob Frege]]: ''Jel, jelentés, jelölet''. In: [[Gottlob Frege|Frege, Gottlob]] (szerk. [[Ruzsa Imre]]): ''Logika, szemantika, matematika''. Fordította [[Máté András (matematikus)|Máté András]]. Gondolat, 1980. {{ISBN|963-280-795-2}} .
-== Külső hivatkozások ==
+== Külső hivatkozásokkljljljkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkl ==
 {{wikiszótár}}
 * [http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/konyvtar/informat/azinform/html/jeltud.html A jeltudomány története (Magyar Elektronikus Könyvtár)]