„Aglabida művészet” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Iszlám építészet kategória eltávolítva (a HotCattel) |
|||
| 2. sor: | 2. sor: | ||
==Az Aglabidák története== |
==Az Aglabidák története== |
||
{{fő|Aglabidák}} |
|||
[[647]]-ben az arabok lassan előrevonultak Ifríkíjába, a [[Római Birodalom]] egykori [[Africa]] tartományába. A tartomány kezdetben az [[Omajjádok]] irányítása alatt állt [[749]]-ig, majd őket követték az [[Abbászidák]]. A 8. századra egyre nagyobb fenyegetést jelentettek a [[Berberek|berber]] törzsek a [[Bagdad]]ból jött kormányzókra, így felkelések robbantak ki Ifríkíja területén. [[Hárún ar-Rasíd]] ([[786]]–[[809]]) ekkor egyik hadvezérét azzal bízta meg, a horászáni [[Ibráhím ibn al-Aglab]]ot, hogy verje le a lázadókat és állítsa helyre a rendet. Cserébe Hárún ar-Rasid ráhagyta Ifríkíja emirátusát. Ibráhím és utódai, az [[Aglabidák]] széles körű autonómiával rendelkeztek, de adót kellett fizetniük az [[abbászidák]]nak. |
[[647]]-ben az arabok lassan előrevonultak Ifríkíjába, a [[Római Birodalom]] egykori [[Africa]] tartományába. A tartomány kezdetben az [[Omajjádok]] irányítása alatt állt [[749]]-ig, majd őket követték az [[Abbászidák]]. A 8. századra egyre nagyobb fenyegetést jelentettek a [[Berberek|berber]] törzsek a [[Bagdad]]ból jött kormányzókra, így felkelések robbantak ki Ifríkíja területén. [[Hárún ar-Rasíd]] ([[786]]–[[809]]) ekkor egyik hadvezérét azzal bízta meg, a horászáni [[Ibráhím ibn al-Aglab]]ot, hogy verje le a lázadókat és állítsa helyre a rendet. Cserébe Hárún ar-Rasid ráhagyta Ifríkíja emirátusát. Ibráhím és utódai, az [[Aglabidák]] széles körű autonómiával rendelkeztek, de adót kellett fizetniük az [[abbászidák]]nak. |
||
Az egész térséget folyamatos belső feszültségek jellemezték ([[arabok|arab]] seregek által szított lázadások). Az [[emír]]eknek különösen a fővárosban, [[Kairuán]]ban, a [[Magreb]] akkori legfontosabb kulturális és szellemi központjában kellett szembenézniük az őket nyilvánosan bírálókkal. |
|||
[[Zijádat Alláh]] ([[817]]–[[838]]) arra készült, hogy elfoglalja [[Szicília|Szicíliát]], ez ugyanis a vallási vezetők megelégedésére szolgált volna. Szicília híres volt gazdagságáról, [[827]]-ben szálltak partra az aglabida csapatok Mazarában, majd [[832]]-ben [[Palermo|Palermót]], [[842]]-ben pedig [[Messina|Messinát]] is elfoglalták. Miután [[Szardínia (Olaszország)|Szardíniat]] és [[Málta]]t is meghódították, a [[Földközi-tenger]] egész nyugati medencéjét ellenőrzésük alá vonták. Ezután megkísérelték [[Itália]] szárazföldi területeit is [[iszlám|muzulmán]] uralom alá vonni. A [[Velence (Olaszország)|velencei]] flottát [[840]]-ben [[Taranto|Tarantónál]] elpusztították, majd Rómában a [[Szent Péter-bazilika]]t kifosztották. |
|||
Ifríkíja határai, az egyiptomi [[Túlúnidák]] [[880]]-as betörését leszámítva, egyszer sem voltak kitéve komolyabb veszélynek. Az [[Aglabidák]] alatt Ifríkíja vallás, gazdaság és kultúra terén is gyarapodott. |
|||
==Az Aglabidák építészete== |
==Az Aglabidák építészete== |
||
A lap 2016. március 3., 20:59-kori változata
Az aglabida művészethez tartozik a 9.-10. században részben a mai Tunézia és Egyiptom egy részén uralkodó berber Aglabida-dinasztia uralma alatt Észak-Afrikában, ezen belül főként Tunézia és Egyiptom területén készült műalkotások együttese.
Az Aglabidák története
647-ben az arabok lassan előrevonultak Ifríkíjába, a Római Birodalom egykori Africa tartományába. A tartomány kezdetben az Omajjádok irányítása alatt állt 749-ig, majd őket követték az Abbászidák. A 8. századra egyre nagyobb fenyegetést jelentettek a berber törzsek a Bagdadból jött kormányzókra, így felkelések robbantak ki Ifríkíja területén. Hárún ar-Rasíd (786–809) ekkor egyik hadvezérét azzal bízta meg, a horászáni Ibráhím ibn al-Aglabot, hogy verje le a lázadókat és állítsa helyre a rendet. Cserébe Hárún ar-Rasid ráhagyta Ifríkíja emirátusát. Ibráhím és utódai, az Aglabidák széles körű autonómiával rendelkeztek, de adót kellett fizetniük az abbászidáknak.
Az Aglabidák építészete
A muszlim nyugat fővárosa: Kairuán
Az arab hódítások idején Kairuán csupán az észak-afrikai támadások kiindulópontjaként szolgáló egyszerű katonai tábor volt. Szidi Ukbar ibn Náfi, a bagdadi omajjád kalifa hadvezére 670-ben itt rendezte be székhelyét. A kairuáni nagymecset az összes későbbi aglabida mecset előképének tekinthető. A tuniszi nagymecsetben is a kibla fallal párhuzamos hajót dupla oszlopsor szegélyezi, kihangsúlyozva ezzel a kairuáni mecsetet imitáló T alaprajzot. Az oszlopokat itt is ókori épületekből hozták.
Vízművek – aglabida víztározók
Rakkada óriási víztározója jelképezi a muszlim vízművek építésénél használt fejlett technikát. A IX. századból fennmaradt számos kör alakú medence, víztározó nem csupán víztározó ciszternaként használták, hanem az uralkodók szórakoztatását is szolgálta, akik harci játékokat és vitorlás mulatságokat rendeztek bennük.
Ima és harc – a muszlim ribát szerkezete és funkciója
Az erődítményeket ribátoknak nevezték, és a Földközi-tenger nyugati szigetei ellen indított hadjáratok kiindulópontjaként szolgált. A ribáthoz két fogalom kapcsolódott szorosan: a vallási elmélyülés és a szent háború (dzsihád fi szabil Alláh).
A ribát intézménye egy speciális építészeti stílust és egy bizonyos életmódot is megjelenített, amely hasonlóságot mutat az anatóliai és közép-ázsiai karavánszerájokkal.
A monasztiri ribát eredetileg négyzetes alaprajzú, bástyákkal megerősített falakról tanúskodik. Maga a ribát adta a város nevét is, amely a ’kolostor’ jelentésű görög monaszterion szóból ered.
Források
- Iszlám: Művészet és építészet. Vince Kiadó, 2005, ISBN 963-9552-61-5
- Az iszlám világ atlasza. Francis Robinson, 1996 ISBN 9789635483648