„Hastingsi csata” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a stilizálás |
|||
18. sor: | 18. sor: | ||
|szöveg pozíciója=balra |
|szöveg pozíciója=balra |
||
}} |
}} |
||
A '''hastingsi csata''' az [[Anglia]] meghódítására indított [[normannok|normann]] hadjárat döntő ütközete volt. A [[Hastings]]től 10 |
A '''hastingsi csata''' az [[Anglia]] meghódítására indított [[normannok|normann]] hadjárat döntő ütközete volt. A [[Hastings]]től 10 kilométerre északnyugatra található Senlac-dombon vívták [[I. Vilmos angol király|Vilmos, Normandia hercege]] és [[II. Harold angol király]] csapatai [[1066]]. [[október 14.|október 14-én]]. Haroldnak a hagyomány szerint nyílvessző szúrta át a szemét, és bár tovább vezette seregét, végül megölték, és a csatát is elvesztette. Szórványos angol ellenállás az ütközet után is előfordult, mégis úgy tekintik, hogy Vilmos ezzel a csatával hódította meg Angliát. |
||
A világhírű [[bayeux-i kárpit]], amelyet Vilmos testvére, [[Odo bayeux-i püspök]] készíttetett, a csata előtti eseményeket és a csatát ábrázolja a normannok szemszögéből.<ref>Sághy Marianne: Új európai dinasztiák. Isolitas rerum mutationes: Anglia, in: {{cite book | title = Európa ezer éve. A középkor. I. kötet | author = Klaniczay Gábor (szerk.) | publisher = Osiris Kiadó | location = Budapest | year = 2006 | id = ISBN 963-389-820-X | pages = 251 }}</ref> |
A világhírű [[bayeux-i kárpit]], amelyet Vilmos testvére, [[Odo bayeux-i püspök]] készíttetett, a csata előtti eseményeket és a csatát ábrázolja a normannok szemszögéből.<ref>Sághy Marianne: Új európai dinasztiák. Isolitas rerum mutationes: Anglia, in: {{cite book | title = Európa ezer éve. A középkor. I. kötet | author = Klaniczay Gábor (szerk.) | publisher = Osiris Kiadó | location = Budapest | year = 2006 | id = ISBN 963-389-820-X | pages = 251 }}</ref> |
||
== Előzményei == |
== Előzményei == |
||
Az 1042-től uralkodó [[Hitvalló Eduárd angol király]]nak nem volt gyermeke. Elődje féltestvére, [[II. Hardeknut dán király|II. Hardeknut]] volt, akinek az apja, [[II. Knut dán király|Nagy Kanut]] legyőzte Eduárd apját, [[II. Ethelred angol király|Ethelredet]] és feleségül vette Eduárd anyját. Eduárd fiatalkorának java részét Normandiában töltötte száműzetésben és hazatérése után is megtartotta normann kapcsolatait. |
Az 1042-től uralkodó [[Hitvalló Eduárd angol király]]nak nem volt gyermeke. Elődje féltestvére, [[II. Hardeknut dán király|II. Hardeknut]] volt, akinek az apja, [[II. Knut dán király|Nagy Kanut]] legyőzte Eduárd apját, [[II. Ethelred angol király|Ethelredet]] és feleségül vette Eduárd anyját. Eduárd fiatalkorának java részét Normandiában töltötte száműzetésben, és hazatérése után is megtartotta normann kapcsolatait. |
||
Eduárd gyenge király volt, a valóságban Godwin wessexi gróf kormányozta az országot. Eduárd nem érezte magát biztonságban saját udvarában sem, ezért normann urakkal és testőrséggel vette körül magát. Godwin halála után fia, Harold lett a wessexi gróf és örökölte apja hatalmát. 1064-ben Harold francia földön Vilmos herceg fogságába esett, és szabadulása fejében megígérte, hogy támogatja Vilmos igényét az angol trónra. Hazatérve azonban azt mondta, hogy az ígéret érvénytelen, mivel kényszerrel csikarták ki belőle. |
Eduárd gyenge király volt, a valóságban Godwin wessexi gróf kormányozta az országot. Eduárd nem érezte magát biztonságban saját udvarában sem, ezért normann urakkal és testőrséggel vette körül magát. Godwin halála után fia, Harold lett a wessexi gróf és örökölte apja hatalmát. 1064-ben Harold francia földön Vilmos herceg fogságába esett, és szabadulása fejében megígérte, hogy támogatja Vilmos igényét az angol trónra. Hazatérve azonban azt mondta, hogy az ígéret érvénytelen, mivel kényszerrel csikarták ki belőle. |
||
Eduárd halálos ágyán Haroldot jelölte meg utódjaként, és a döntést az államtanács is elfogadta; Vilmos azonban azt állította, hogy Eduárd még korábban őt tette meg örökösének. |
Eduárd halálos ágyán Haroldot jelölte meg utódjaként, és a döntést az államtanács is elfogadta; Vilmos azonban azt állította, hogy Eduárd még korábban őt tette meg örökösének. Ez az állítás nem bizonyított, de nem is lehetetlen.<ref>{{cite book | title = The Battle of Hastings: sources and interpretations | author = Stephen Morillo | publisher = Boydell & Brewer | year = 1996 | id = ISBN 0-85115-619-3 | language = angol | pages = xiii. }}</ref> Vilmos egyrészt megnyerte magának [[II. Sándor pápa]] támogatását, másrészt Harold vikingek közé száműzött testvérét, Tostigót rávette, hogy támadja meg Angliát. |
||
Harold délen mozgósította seregét, hajói a [[Wight-sziget]] mellett állomásoztak, várva Vilmos átkelését. Szeptemberben Harold úgy gondolta, hogy abban az évben a normannok már nem támadnak, ezért hazarendelte a hajókat. Közben egy York környéki északi viking betörés miatt a szász fősereggel északra kellett vonulnia. Itt a Stamford hídi csatában végül győzelmet aratott, de Yorkban meglepetésként érte a hír, hogy Vilmos és harcosai partra szálltak Angliában, ezért Harold (a korábbi csatától már eleve fáradt) seregét erőltetett menetben, pihenést nem engedélyezve elindította Sussexbe, ahol Vilmos serege állomásozott. A normannok hírét vették az angol sereg |
Harold délen mozgósította seregét, hajói a [[Wight-sziget]] mellett állomásoztak, várva Vilmos átkelését. Szeptemberben Harold úgy gondolta, hogy abban az évben a normannok már nem támadnak, ezért hazarendelte a hajókat. Közben egy York környéki északi viking betörés miatt a szász fősereggel északra kellett vonulnia. Itt a Stamford hídi csatában végül győzelmet aratott, de Yorkban meglepetésként érte a hír, hogy Vilmos és harcosai partra szálltak Angliában, ezért Harold (a korábbi csatától már eleve fáradt) seregét erőltetett menetben, pihenést nem engedélyezve elindította Sussexbe, ahol Vilmos serege állomásozott. A normannok hírét vették az angol sereg közeledésének és eléjük indultak északra, ami váratlanul érte Haroldot. |
||
== Lefolyása == |
== Lefolyása == |
A lap 2016. február 18., 20:53-kori változata
Hastingsi csata | |||
Harold király halála a bayeux-i faliszőnyegen | |||
Időpont | 1066. október 14. | ||
Helyszín | Senlac-domb Hastings mellett (East Sussex, Anglia) | ||
Eredmény | döntő normann győzelem | ||
Szemben álló felek | |||
| |||
Parancsnokok | |||
| |||
Szemben álló erők | |||
| |||
Veszteségek | |||
| |||
Térkép | |||
é. sz. 50° 54′ 43″, k. h. 0° 29′ 15″Koordináták: é. sz. 50° 54′ 43″, k. h. 0° 29′ 15″ | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Hastingsi csata témájú médiaállományokat. |
A hastingsi csata az Anglia meghódítására indított normann hadjárat döntő ütközete volt. A Hastingstől 10 kilométerre északnyugatra található Senlac-dombon vívták Vilmos, Normandia hercege és II. Harold angol király csapatai 1066. október 14-én. Haroldnak a hagyomány szerint nyílvessző szúrta át a szemét, és bár tovább vezette seregét, végül megölték, és a csatát is elvesztette. Szórványos angol ellenállás az ütközet után is előfordult, mégis úgy tekintik, hogy Vilmos ezzel a csatával hódította meg Angliát.
A világhírű bayeux-i kárpit, amelyet Vilmos testvére, Odo bayeux-i püspök készíttetett, a csata előtti eseményeket és a csatát ábrázolja a normannok szemszögéből.[1]
Előzményei
Az 1042-től uralkodó Hitvalló Eduárd angol királynak nem volt gyermeke. Elődje féltestvére, II. Hardeknut volt, akinek az apja, Nagy Kanut legyőzte Eduárd apját, Ethelredet és feleségül vette Eduárd anyját. Eduárd fiatalkorának java részét Normandiában töltötte száműzetésben, és hazatérése után is megtartotta normann kapcsolatait.
Eduárd gyenge király volt, a valóságban Godwin wessexi gróf kormányozta az országot. Eduárd nem érezte magát biztonságban saját udvarában sem, ezért normann urakkal és testőrséggel vette körül magát. Godwin halála után fia, Harold lett a wessexi gróf és örökölte apja hatalmát. 1064-ben Harold francia földön Vilmos herceg fogságába esett, és szabadulása fejében megígérte, hogy támogatja Vilmos igényét az angol trónra. Hazatérve azonban azt mondta, hogy az ígéret érvénytelen, mivel kényszerrel csikarták ki belőle.
Eduárd halálos ágyán Haroldot jelölte meg utódjaként, és a döntést az államtanács is elfogadta; Vilmos azonban azt állította, hogy Eduárd még korábban őt tette meg örökösének. Ez az állítás nem bizonyított, de nem is lehetetlen.[2] Vilmos egyrészt megnyerte magának II. Sándor pápa támogatását, másrészt Harold vikingek közé száműzött testvérét, Tostigót rávette, hogy támadja meg Angliát.
Harold délen mozgósította seregét, hajói a Wight-sziget mellett állomásoztak, várva Vilmos átkelését. Szeptemberben Harold úgy gondolta, hogy abban az évben a normannok már nem támadnak, ezért hazarendelte a hajókat. Közben egy York környéki északi viking betörés miatt a szász fősereggel északra kellett vonulnia. Itt a Stamford hídi csatában végül győzelmet aratott, de Yorkban meglepetésként érte a hír, hogy Vilmos és harcosai partra szálltak Angliában, ezért Harold (a korábbi csatától már eleve fáradt) seregét erőltetett menetben, pihenést nem engedélyezve elindította Sussexbe, ahol Vilmos serege állomásozott. A normannok hírét vették az angol sereg közeledésének és eléjük indultak északra, ami váratlanul érte Haroldot.
Lefolyása
Vilmos taktikáját az íjászokra alapozta akik meggyengítik nyilaikkal az ellenséget, majd a gyalogságot küldi a közelharcba, végül a lovassággal tör át az angol erőkön. A taktika nem érte el a várt hatást. A több hullámban is kilőtt normann nyilakat az angolok pajzsa felfogta, így nagyon csekély hatása volt. Vilmos a fellágyított angol erőkben bízva elrendelte a gyalogsági támadást. Ahogy a normannok törtek felfele a dombon, az angolok ledobtak amit találtak: köveket, lándzsákat, buzogányokat. A zárótűz nagy veszteségeket okozott és megtörte a normannok sorait.
Ahogy a gyalogság elérte az angol vonalakat, kegyetlen közelharc kezdődött. Vilmos a gyengített angol sereggel számolva nem érte el a várt hatást, mivel a pajzsok mögött még szinte a teljes angol sereg várta. Ezért a lovasságot a tervezettnél jóval hamarabb kellett bevetni. A bárddal, lándzsával és kardokkal történt gondos kiképzés ellenére a lovak egyszerűen megijedtek és elmenekültek. Egy óra harc után a Breton hadosztály Vilmos seregének bal szárnyán elakadt, teljesen felmorzsolódott és lemenekült a dombról. Sok angol tört a normann sorokba, köztük több száz népfelkelővel és a Harold testvérekkel, Leofwyne-vel és Gyrthe-vel. Ezt zavaros harcok követték, ahol megölték Vilmos lovát, ő a földre zuhant. Látszólagos halálától a normannok pánikba estek és szétröppentek. Azonban Vilmos levette sisakját mutatva, hogy él és összeszedte seregét.
Vilmos a lovasság egy részével sikeres ellentámadást indított az őket üldöző angolok ellen, akiket már nem védett pajzs. Sok népfelkelőt levágtak. Sokan nem vették észre az ellentámadást mindaddig, amíg az már túl késő volt. Bár sokaknak sikerül visszaérniük a dombra a testőrség nyújtotta biztonságba, mások, köztük a Harold testvérek nem voltak ilyen szerencsések. A normann hadsereg két részre oszlott. Egy ideiglenes sereg elaltatta a csatát. Ez a zavaros normann sereg Vilmos előnyére fordította a csatát hiszen az angolok sokat veszítettek a pajzsok nyújtotta védelemmel. A fegyelmezett, erős kohézió nélküli angolok egyesével könnyű célponttá váltak. Vilmos a seregét ismét az erős angol álláspontok ellen indította.
A nagyszámú angol népfelkelők képezték az első vonalat a pajzsfallal. Vilmos felismerve, hogy ezen könnyen elakadnak, érdekes lehetőséget talált. A csata elején Vilmos íjászai közvetlenül az angol erőkre lőttek amik a pajzsok miatt nem bizonyultak hatékonynak. Sok pajzs volt még mindig az első vonalban. Vilmos elrendelte az íjászoknak, hogy nyilaikat meredek ívben a pajzsfal felett lőjék ki. A nyílvesszők az angol sereg hátsó soraiban landoltak abban komolyabb veszteségeket okozva. A legenda szerint ekkor találta szemen Haroldot egy nyílvessző, ahogy az a bayeux-i falikárpiton is látható. A sok angol ekkorra már elfáradt és elvesztette fegyelmét. Vilmos serege ismét támadásba lendült és sikerült rést ütni a pajzsfalon. Egy maroknyi lovassal a rést kihasználva áttörte a falat és lecsapott az angol királyra. Immár a vezér nélkül maradt és megtizedelt nemességgel a több száz népfelkelő is elmenekült a harcmezőről. A testőrség tartotta a királynak tett hűségesküt és halálukig bátran harcoltak.
A holttesteket eltakarították a csatamezőről és Vilmos a sátrában ünnepi vacsorát rendezett. Angol oldalról mintegy 5000 főre, normann oldalról 3000 főre teszik a csata halálos áldozatainak számát.
Feldolgozások
Filmek
Rekonstruált csata
- Snow, Dan. The Battle of Hastings Re-enacted. Angol nyelvű rövid dokumentumfilm az Angol Örökségi Programban
Hivatkozások
- ↑ Sághy Marianne: Új európai dinasztiák. Isolitas rerum mutationes: Anglia, in: Klaniczay Gábor (szerk.). Európa ezer éve. A középkor. I. kötet. Budapest: Osiris Kiadó, 251. o.. ISBN 963-389-820-X (2006)
- ↑ Stephen Morillo. The Battle of Hastings: sources and interpretations (angol nyelven). Boydell & Brewer, xiii.. o.. ISBN 0-85115-619-3 (1996)
Történelmi források
- A Bayeux-i faliszőnyeg. Varga Vanda Éva (szerk.) Documenta Historica 18. Szeged, JATE Történész Diákkör, 1994.
- A Bayeux-i faliszőnyeg. Jójárt Júlia – Varga Vanda Éva (szerk.), Második, átdolgozott kiadás. Documenta Historica 34. Szeged, JATE Történész Diákkör, 1998.
Szakirodalom
- Bárány Attila - Britek, angolszászok vikingek. ATTRAKTOR KIADÓ. Gödöllő, 2008. ISBN 978-963-9857-02-5
- Szántó György Tibor. Anglia története. Maecenas Könyvkiadó. ISBN 963-7425-53-5 (1992)
- Székely György: VII. Gergely. Életek és korok. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1984. ISBN 963-05-3634-X
- Howarth, David. 1066: The Year of the Conquest. Penguin. ISBN 0141391057
- Douglas, Daniel C.. „William the Conqueror”, Kiadó: University of California Press.
- Gravett, Christopher, Hastings 1066, The Fall of Saxon England; Osprey Campaign Series #13, Osprey Publishing, 1992
- Morton, Catherine and Muntz, Hope (eds). The Carmen de Hastingae Proelio of Guy Bishop of Amiens, Oxford at the Clarendon Press 1972.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Hastings című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Külső hivatkozások
- The Battle of Hastings - 1066 (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. május 31.)
- Hastings: a csata (magyar nyelven)