„Varsói Hercegség” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2014. március 10., 20:08-kori változata

A Varsói Hercegség egy I. Napóleon francia császár által 1807-ben Lengyelország területén kreált csatlós állam, amely 1815-ig Napóleon végső vereségéig állt fenn. A Hercegség alapvetően az 1772–95 között felosztott Lengyelországnak azon területeiből állt, amelyeket az 1793-as második és az 1795-ös harmadik felosztás során a Porosz Királyság kebelezett be. 1809-ben, a schönbrunni békeszerződés után Napóleon hozzácsapta még azt a területet is, amelyet a harmadik felosztás során az Osztrák Császárság szerzett meg. 1813-ban, Napóleon oroszországi hadjáratának kudarca után a Varsói Hercegség területét a orosz és porosz csapatok elfoglalták, 1815-ben a bécsi kongresszus megszüntette az államot, helyén létrehozta a Kongresszusi Lengyelországot (formálisan „Lengyel Királyságot”), az Orosz Birodalom protektorátusát.

A Varsói Hercegséget igen gyakran nevezik „Varsói Nagyhercegség”nek is, még történész szakmunkákban is, annak ellenére, hogy ilyen megjelölés korabeli okmányokban nem szerepel.

Előzményei

1806-ban a Porosz Királyság hadat üzent Napóleonnak, ezzel megkezdődött a negyedik koalíciós háború. Poroszország a jénai és auerstädti csatákban vereséget szenvedett, Napóleon Berlint is elfoglalta. Ellenségének gyengítése céljából Napóleon a poroszok által 1795-ben bekebelezett lengyel területeken, a Dél-Poroszországnak nevezett tartományban 1806 novemberében – Jan Henryk Dąbrowski marsall közreműködésével – kirobbantotta a nagy-lengyelországi felkelést (powstanie wielkopolskie). Napóleont mind a lengyel republikánusok, mind a nagy létszámú franciaországi lengyel emigráció nyíltan támogatta, mert az ő személyében látták a felosztott Lengyelország helyreállításának garanciáját. Napóleon nem kötelezte el magát egy teljesen független lengyel monarchia helyreállítására. Kihasználva a lengyelek igen erős vágyát függetlenségük visszanyerésére, a császár homályosan körvonalazott ígéretekkel elnyerte a lengyel nemesség és parasztság tömegeinek teljes és feltétlen támogatását. Dąbrowski felkelése sikert hozott, jelentős mértékben elősegítette Napóleon győzelmét a poroszok felett.

Poroszország szövetségeseit, az oroszokat Napóleon 1807 tavaszán két véres ütközetben, az eylaui és a friedland csatában győzte le. 1807. július 9-én a kimerült hadviselő felek megkötötték a tilsiti békeszerződést. Megindulhatott az új lengyel állam szervezése.

Megalakulása

A porosz vereségek után igen rövid idő alatt, már 1807 januárjában összeállt az első ideiglenes lengyel kormány, ennek élére Stanisław Małachowski gróf (1736–1809) került, aki az utolsó lengyel országgyűlés, az 1788–1792 között ülésezett ún. négyéves szejm elnöke volt, és fontos szerepet vitt az 1791 májusi lengyel alkotmány kiharcolásában. 1807 tavaszára a kormány három légiót állított fel 30 000 katonából. A légiók parancsnokaivá a régi lengyel hadsereg tábornokait nevezték ki: Józef Zajączeket (1752–1826), Jan Henryk Dąbrowskit (1755–1818) és Józef Antoni Poniatowski herceget (1763–1813), az utolsó lengyel nemzeti király, II. Szaniszló Ágost lengyel király unokaöccsét. Józef Poniatowskit Napóleon az új állam hadügyminiszterévé és az lengyel hadsereg főparancsnokává nevezte ki.^[1]

Az 1807. július 9-én megkötött tilsiti békeszerződésben Francia Császárság megállapodott az Orosz Birodalommal egy Franciaország védnöksége alatt álló, autonóm lengyel állam létrehozásában. Ehhez Napóleon kikényszerítette a Porosz Királyság beleegyezését is. Az új lengyel fejedelemséget Varsói Hercegségnek nevezte el, alkotmányát igen gyorsan elkészítette, és 1807. július 22-én el is fogadtatta.^[2] Egy új napóleoni csatlós állam jött így létre, amely 104 000 km²-nyi területével és mintegy 2 600 000 főnyi lakosságával (1807) jelentős politikai súlyt képviselt. A Varsói Hercegség területe (az 1807-es állapot szerint) Lengyelországnak azon területeit foglalta magába, amelyek az ország 1793-as második és az 1795-ös harmadik felosztása során a Porosz Királysághoz kerültek. Ehhez társult még az 1772-es első felosztás alá eső terület déli része. Az új területrendezést 1807. november 10-én, az ún. 2. elbingi konvencióval (egyezménnyel) zárták le, ennek értelmében még a kis-lengyelországi Częstochowa környékét, a volt porosz Új-Szilézia (Neuschlesien) tartományt is a Varsói Hercegséghez csatolták, annak területét 155 000 km²-re növelve.

↑ Piotr S. Wandycz: The Lands of Partitioned Poland 1795–1918, in History of East Centrale Europe, Vol. VIII. University of Washington Press, 1974. 48. old. ISBN 978-0-295-95358-8. (Online változat)
↑ Verfassung der Herzogthums Warschau vom 22. Juli 1807 (Verfassungen.eu)

[1] Piotr S. Wandycz: The Lands of Partitioned Poland 1795–1918, in History of East Centrale Europe, Vol. VIII. University of Washington Press, 1974. 48. old. ISBN 978-0-295-95358-8. (Online változat)

[2] Verfassung der Herzogthums Warschau vom 22. Juli 1807 (Verfassungen.eu)

[1]

[2]

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
+{{Lengyel versenyre}}
+{{építés alatt}}
 A '''Varsói Hercegség''' egy [[I. Napóleon francia császár]] által [[1807]]-ben Lengyelország területén kreált csatlós állam, amely [[1815]]-ig Napóleon végső vereségéig állt fenn. A Hercegség alapvetően az 1772–95 között felosztott Lengyelországnak azon területeiből állt, amelyeket az [[Lengyelország három felosztása#Második felosztás|1793-as második]] és az [[Lengyelország három felosztása#Harmadik – végső – felosztás|1795-ös harmadik felosztás]] során a [[Porosz Királyság]] kebelezett be. [[1809]]-ben, a [[schönbrunni béke]]szerződés után Napóleon hozzácsapta még azt a területet is, amelyet a harmadik felosztás során az [[Habsburg Birodalom|Osztrák Császárság]] szerzett meg. 1813-ban, Napóleon [[oroszországi hadjárat (1812)|oroszországi hadjáratának]] kudarca után a Varsói Hercegség területét a orosz és porosz csapatok elfoglalták, 1815-ben a [[bécsi kongresszus]] megszüntette az államot, helyén létrehozta a [[Kongresszusi Lengyelország]]ot (formálisan ''„Lengyel Királyságot”''), az [[Orosz Birodalom]] protektorátusát.
@@ 7. sor: / 10. sor: @@
 Poroszország szövetségeseit, az oroszokat Napóleon 1807 tavaszán két véres ütközetben, az [[Eylaui csata (1807)|eylaui]] és a [[Friedlandi csata|friedland csatában]] győzte le. [[1807]]. [[július 9.|július 9-én]] a kimerült hadviselő felek megkötötték a [[tilsiti béke]]szerződést. Megindulhatott az új lengyel állam szervezése.
+==Megalakulása==
+A porosz vereségek után igen rövid idő alatt, már [[1807]] januárjában összeállt az első ideiglenes lengyel kormány, ennek élére [[Stanisław Małachowski]] gróf (1736–1809) került, aki az utolsó lengyel országgyűlés, az 1788–1792 között ülésezett ún. ''négyéves szejm'' elnöke volt, és fontos szerepet vitt az 1791 májusi lengyel alkotmány kiharcolásában. 1807 tavaszára a kormány három légiót állított fel {{szám|30000|katonából}}. A légiók parancsnokaivá a régi lengyel hadsereg tábornokait nevezték ki: [[Józef Zajączek]]et (1752–1826),  [[Jan Henryk Dąbrowski]]t (1755–1818) és [[Józef Antoni Poniatowski]] herceget (1763–1813), az utolsó lengyel nemzeti király, [[II. Szaniszló Ágost lengyel király]] unokaöccsét. Józef Poniatowskit Napóleon az új állam hadügyminiszterévé és az lengyel hadsereg főparancsnokává nevezte ki.<ref>Piotr S. Wandycz: ''The Lands of Partitioned Poland 1795–1918,'' in ''History of East Centrale Europe, Vol. VIII.'' University of Washington Press, 1974. 48. old. ISBN 978-0-295-95358-8. ([http://books.google.hu/books?id=TVMmGKsbWJ4C&pg=PA48&redir_esc=y#v=onepage&q&f=false Online változat])</ref>
+Az 1807. július 9-én megkötött [[tilsiti béke]]szerződésben [[Francia Császárság]] megállapodott az [[Orosz Birodalom]]mal egy Franciaország védnöksége alatt álló, autonóm lengyel állam létrehozásában. Ehhez Napóleon kikényszerítette a [[Porosz Királyság]] beleegyezését is. Az új lengyel fejedelemséget '''Varsói Hercegség'''nek nevezte el, alkotmányát igen gyorsan elkészítette, és [[1807]]. [[július 22.|július 22-én]] el is fogadtatta.<ref>[http://www.verfassungen.eu/pl/verf07-i.htm  Verfassung der Herzogthums Warschau vom 22. Juli 1807 (Verfassungen.eu)]</ref> Egy új napóleoni csatlós állam jött így létre, amely {{szám|104000|km²-nyi}} területével és mintegy {{szám|2600000|főnyi}} lakosságával (1807) jelentős politikai súlyt képviselt. A Varsói Hercegség területe (az 1807-es állapot szerint) Lengyelországnak azon területeit foglalta magába, amelyek az ország [[Lengyelország három felosztása#Második felosztás|1793-as második]] és az [[Lengyelország három felosztása#Harmadik – végső – felosztás|1795-ös harmadik felosztása]] során a [[Porosz Királyság]]hoz kerültek. Ehhez társult még az 1772-es első felosztás alá eső terület déli része. Az új területrendezést 1807. november 10-én, az ún. 2. [[Elbląg|elbingi]] konvencióval (egyezménnyel) zárták le, ennek értelmében még a [[Kis-Lengyelország|kis-lengyelországi]] [[Częstochowa]] környékét, a volt porosz Új-Szilézia ''(Neuschlesien)'' tartományt is a Varsói Hercegséghez csatolták, annak területét {{szám|155000|km²-re}} növelve.
 {{jegyzetek}}