Szíriusz

A Szíriusz A és B a Hubble űrtávcső felvételén.

A Szíriusz (α Canis Maioris) a Nagy Kutya csillagkép legfényesebb csillaga. A Földről látható csillagok között látszólag ez a legfényesebb (a Napon kívül). Abszolút fényességben azonban több csillag is megelőzi.

A név eredete

A Szíriusz név eredete még nem tisztázott. Talán visszavezethető az óbabilóniai csillagászatra, és akkor „Ívcsillag” -ot jelent, de jelentése lehet „a csúszó”. Néha a Szíriuszt „kutyacsillagnak” nevezik.

A Szíriusz név egyike a három legrégebbi csillagnévnek, amit a modern nyugati kultúra használ. (A másik kettő is úgy tűnik, hogy a görög tudomány előtti időből való: ezek az Arcturus és a Canopus).

Neve görög formában szeiriosz, melynek általános fordítása „pezsgő” vagy „perzselő”, ami a csillag akkori időkben elképzelt fény- és a hőmennyiségére vonatkozik.

Megfontolásra érdemes, amit Eratoszthenész ír a szeiriosz szóról, mint a csillagok melléknevéről: „Az ilyen csillagokat a csillagászok szeiriosz-nak nevezik remegő mozgásuk és fényük alapján.”

Hajnali (heliákus) felkelése, tehát a láthatatlansági periódus utáni első hajnali megjelenése, 1000-2000 évvel ezelőtt egybeesett a legmelegebb napokkal. Innen a „kánikula” elnevezés. Az ókori Egyiptomban, ahol a csillag neve Szopdet, ez a Nílus áradásának kezdetével esett egybe, az ókori egyiptomi naptárban ettől kezdték az újévet. A földtengely precessziója miatt azonban a Szíriusz napjainkban csak szeptember elején jelenik meg a hajnali égbolton.

A csillag jellemzői

A Szíriusz fényessége -1,44 magnitúdó, távolsága pedig 8,6 fényév, így a Szíriusz abszolút fényessége 23-szor akkora, mint a Napé. Átmérője 1,8-szer, tömege viszont 2,35-szor nagyobb, mint központi csillagunké. 10 000 K-es felszíni hőmérséklete miatt színe kékesfehér. Éppen ezért meglepő, hogy a régi írások vörös Szíriuszról beszélnek. A dolog talán azzal magyarázható, hogy Szíriusz gyakran van a horizont közelében, és így légkörünk elszínező hatására vörösebbnek tűnik, mint más fényes csillagok, amelyek magasabban vannak a horizont felett. Meglepő azonban, hogy a vörös Szíriuszról szóló feljegyzések a Földközi-tenger térségéből és Észak-Afrikából származnak, ahol Szíriusz sokkal magasabbra emelkedik a horizont fölé, mint Közép-Európában. Vajon a régi feljegyzések tényleges változásra utalnak?

A Szíriusz B

A Szíriusznak van egy kísérője, amely őt 50 év alatt megkerüli. Bár közöttük a távolság akár 11 szögmásodpercre is megnövekszik, rendkívül nehéz a megfigyelése. A kísérő fényessége ugyanis csupán 8,7 magnitúdó, így a két csillag közötti fényességkülönbség kitesz 10 magnitúdót. Ezért a Szíriusz kísérőjét általában csak nagyobb távcsövekkel lehet megfigyelni. Ennek ellenére a Szíriusz B jól ismert csillagászati objektummá vált. Ez a csillag lett az első felfedezett fehér törpe. Ennek fényereje csak 0,25%-a, átmérője pedig csak 2,2%-a a Napénak. A Szíriusz kísérője tehát nem sokkal nagyobb a Földnél. Átlagos sűrűsége viszont 125 000 g/cm3. A csillag belseje degenerált anyagból áll.

A Szíriusz kísérőjének létezéséről, elméletileg, már 1845 óta tudunk. Akkortájt fedezett fel Friedrich Wilhelm Bessel, a königsbergi csillagász, periodikus zavart a Szíriusz saját mozgásában, amelyet csak egy kísérő hatásával tudott megmagyarázni. Azonban az akkori távcsövek még nem voltak képesek a kísérő megfigyelésére. Csak 1862-ben fedezte fel az amerikai optikus, Allan G. Clark a fehér törpét optikailag is.

A Szíriusz kísérőjének alig valamivel nagyobb a tömege a Napénál. Az elmélet szerint hétmilliárd év után fehér törpévé kellene degenerálódnia. Azonban a Szíriusznak ezt a végállapotot már korábban el kellett volna érnie, ha mindketten egyszerre keletkeztek volna, ahogy az feltételezhető. Akkor tehát miért nem törpecsillag a fő csillag is? Feltehető, hogy a kísérőnek korábban nagyobb volt a tömege, majd felfúvódott vörös óriássá, miközben tömegének nagy része átáramlott a másik csillagra, úgyhogy most annak nagyobb a tömege.

Forrás

Joachim Herrmann: Csillagok. A csillagos égbolt Európából nézve. Ford.: Ill Márton. Magyar Könyvklub, Bp., 1997. ISBN 963-548-427-5

További információk

Szíriusz: a DSS2, az SDSS Data Release 1, 3, 4, 5, 6 és az IRAS képein, Hidrogén α, Röntgen- és ultraibolya tartományban, Asztrofotókon és Csillagtérképen. További cikkek és képek az objektumról WikiSky-on.