„Autotrófia” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bot: következő hozzáadása: jv:Autotrof |
a →Felhasznált irodalom: DEFAULTSORT AWB (8350) |
||
10. sor: | 10. sor: | ||
{{portál|biológia}} |
{{portál|biológia}} |
||
{{DEFAULTSORT:Autotrofia}} |
|||
[[Kategória:Biológia]] |
[[Kategória:Biológia]] |
||
A lap 2012. október 25., 09:54-kori változata
Az autotróf (görög eredetű szó autos = "saját" és trophos = "táplálkozás") organizmusok egyszerű szervetlen anyagokból bonyolult szerves vegyületek felépítésére képes szervezetek. Ezt vagy kemoszintézis vagy a napenergia felhasználásával érik el. Ide tartoznak azok a fotoszintézisre képes növények, amelyek a szerves vegyületek szintézise során fő forrásként a légköri szén-dioxidot használják, illetve azok a mikroorganizmusok, amelyek az anyagcseréhez szükséges energiát szervetlen anyagok oxidációja útján nyerik (kemotróf organizmusok).
Az autotrófok nélkülözhetetlenek, minden tápláléklánc alapját képezik. Ők képesek a mások által közvetlenül felhasználhatatlan energiaforrásokból, mint a napfény és a szervetlen molekulák az élővilágban szükséges energiahordozók, mint például szénhidrátok létrehozására. Ez a mechanizmus az elsődleges produkció. A heterotróf organizmusok az autotrófok elfogyasztásával jutnak hozzá az elkészített szerves anyaghoz, melyből a létfenntartáshoz szükséges energiát nyerik. Így a heterotrófoknak - ide tartozik az összes állat, majdnem az összes gomba és a legtöbb baktérium és protozoa - teljes egészében az autotrófoktól függ a túlélésük. A ragadozók is közvetve az autotróf szervezetekből szerzik a tápanyagaikat, hiszen az elfogyasztott növényevő heterotrófok az autotrófoktól nyerik saját szervezetük felépítéséhez szükséges anyagokat.
Felhasznált irodalom
- Cambridge enciklopédia. Szerk. David Crystal. A magyar kiadást szerk. Szelle Béla. Ford. Acsády Judit et al. Budapest: Maecenas. 1992. ISBN 963-7425-65-9