„Vegyész” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.2) (Bot: következő hozzáadása: fa:شیمیدان |
a Bot: következő módosítása: pt:Tecnólogo em processos químicos→pt:Químico |
||
| 38. sor: | 38. sor: | ||
[[la:Chemicus]] |
[[la:Chemicus]] |
||
[[mr:रसायनशास्त्रज्ञ]] |
[[mr:रसायनशास्त्रज्ञ]] |
||
[[pt:Químico]] |
|||
[[pt:Tecnólogo em processos químicos]] |
|||
[[ro:Chimist]] |
[[ro:Chimist]] |
||
[[simple:Chemist]] |
[[simple:Chemist]] |
||
A lap 2012. szeptember 6., 03:05-kori változata
| Kémia |
|---|
| elméleti kémia |
| fizikai kémia |
| szervetlen kémia |
| szerves kémia |
| analitikai kémia |
| egyéb |
| A kémia személyes- és történelmi vonatkozásai |
|
|
A vegyész a kémiával foglalkozó tudós. A kémikusok az anyagok összetételét és tulajdonságait vizsgálják, és új anyagokat kísérleteznek ki az így szerzett ismeretek alapján.
A kémikusi szakma története
Az anyagok átalakítása közel egyidős az emberiséggel, már az őskorban is képesek voltak például rezet, bronzot, vasat és üveget előállítani. A középkorban a legértékesebb fém, az arany előállításának lehetőségeit keresve módszeresen vizsgálni kezdték a különféle anyagok egymásba való átalakításának lehetőségeit, ez vezetett az alkímiának, a kémia prototudományának megszületéséhez. A modern kémia Antoine Lavoisierrel kezdődik, aki 1783-ban felfedezte a tömegmegmaradás törvényét.
Oktatás
A kémia elmélete szorosan összekapcsolódik a matematikával és a fizikával. A kémikusok számos irányba specializálódhatnak, ilyen például az analitikai kémia, a biokémia, a szerves kémia vagy a kvantumkémia.
Foglalkoztatás
A kémikusokat alkalmazó szervezeteknek három fő csoportja van: az akadémiai intézmények, az állami kutatóintézetek és az ipar, különösen a vegyipar és a gyógyszeripar.
