„Huszka József” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pontosítottam, ill. magyarosítottam Huszka foglalkozásait.
Elfelejtettem az 'egyetemi tanár' megjelölést kivenni a foglalkozások közül.
1. sor: 1. sor:
'''Huszka József''' ([[Kiskunfélegyháza]], [[1854]]. [[november 20.]] – [[1934]]. [[március 31.]]) tanár, néprajzkutató, művészettörténész, egyetemi tanár.
'''Huszka József''' ([[Kiskunfélegyháza]], [[1854]]. [[november 20.]] – [[1934]]. [[március 31.]]) tanár, néprajzkutató, művészettörténész.


== Életútja ==
== Életútja ==

A lap 2012. augusztus 7., 17:33-kori változata

Huszka József (Kiskunfélegyháza, 1854. november 20.1934. március 31.) tanár, néprajzkutató, művészettörténész.

Életútja

A szarvasi gimnáziumban érettségizett, majd egy évet a Műegyetemen tanult. 1873-'76 között ösztöndíjas tanárjelöltként tanult tovább, a budapesti Ipariskolában rajztanári képesítést szerzett. Először Sepsiszentgyörgyön, Désen, Zentán, majd harminc évig a pesti piarista gimnáziumban, ill. a Műegyetem rajzi tanszékén tanított. Több évtizeden át foglalkozott a magyar ornamentikával, gyűjtötte a népi formakincseket. Művészettörténeti kutatómunkája rendkívül jelentős, a Műemlékek Országos Bizottsága számára számos templom-, falkép-, oltárfölmérést készített. Közülük sokról már csak az ő pontos, művészi színvonalú, színes akvarellmásolatai alapján tudunk képet alkotni. Kutatásait hét kötetben foglalta össze, ezek közül legjelentősebb A turáni magyar ornamentika története. 2007-ben Kiskunfélegyháza posztumusz díszpolgárává választották.

Kiállítás munkásságáról

A Magyar Néprajzi Múzeum 2005-ben, születésének 150 éves évfordulója alkalmából kiállítást rendezett abból a gazdag hagyatékból (közel ezer rajz és 250 fotó), amit e múzeum Huszka Józseftől őriz. Ezek nagy része az 1880-as évektől kezdve készült és örökítette meg elsősorban Erdélynek és Észak-Magyarországnak a legfontosabb műemlékeit, néprajzi tárgyait. De nemcsak a Felvidéken és Erdélyben gyűjtött, hanem bejárta az Alföld számos települését s mindenütt a népművészet alkotásait gyűjtötte, fényképezte vagy lerajzolta. A főbb témái voltak: festett bútorok, hímzések, székelykapuk, kerámiák, a népi életből, az egyházművészet területéről pedig a Szent László legenda falkép-ciklus a templomokban.

Irodalom

  • Félegyházi Közlöny 18 (2009), március 26, 5. o.
  • Huszka József (1930): A turáni magyar ornamentika története. Budapest
  • Jankovics Marcell (2006): Csillagok között fényességes csillag. A Szent László legenda és a csillagos ég. Méry Ratio Kiadó, Helikon, Budapest
  • László Gyula (1974): A népvándorláskor művészete Magyarországon. Corvina, Budapest;
  • László Gyula (1993): A Szent László-legenda középkori falképei. Tájak-Korok-Múzeumok Könyvtára 4. szám, Budapest

További információk

Kapcsolódó szócikkek