„Kalbiták” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Új oldal, tartalma: „A '''kalbiták''' (arabul Banú Kalb; Kutya-törzs) a középkori Arab Birodalom egyik meghatározó politikai tömörülése volt. Ellenfelei, a kajsziták el...” |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{arabkifejezés|بنو كلب|Banū Kalb|Kalb (Kutya) törzs}} |
|||
A '''kalbiták''' (arabul Banú Kalb; Kutya-törzs) a [[középkor]]i [[Arab Birodalom]] egyik meghatározó politikai tömörülése volt. Ellenfelei, a [[kajsziták]] elleni harcaik [[Szíria|Szíriából]] kiindulva az iszlám világ nagy részén ([[Irak]], [[Szicília]], [[Afrika]]) elterjedtek. A forrásokban a kalbitákat többek között kahtánitáknak, [[jemen]]ieknek, azditáknak is nevezik. |
A '''kalbiták''' (arabul Banú Kalb; Kutya-törzs) a [[középkor]]i [[Arab Birodalom]] egyik meghatározó politikai tömörülése volt. Ellenfelei, a [[kajsziták]] elleni harcaik [[Szíria|Szíriából]] kiindulva az iszlám világ nagy részén ([[Irak]], [[Szicília]], [[Afrika]]) elterjedtek. A forrásokban a kalbitákat többek között kahtánitáknak, [[jemen]]ieknek, azditáknak is nevezik. |
||
A két rivális párt közül a kalbitáké volt a régebbi eredetű. A jemeni származású Kalb-törzs jóval az iszlám megjelenése előtt letelepült [[Mezopotámia]] és Szíria területén, ahol a [[Bizánci Birodalom]] szolgálatában álló [[Gasszánidák]] alárendeltjei lettek, és felvették a [[monofizitizmus|monofizita]] [[kereszténység]]et. [[627]]-ben [[Dúmat al-Dzsandal]]nál összecsaptak [[Mohamed próféta]] rablóportyára indult hadai ellen; két évvel később követségük által közölték, hogy áttértek az iszlámra. |
A két rivális párt közül a kalbitáké volt a régebbi eredetű. A jemeni származású Kalb-törzs jóval az iszlám megjelenése előtt letelepült [[Mezopotámia]] és Szíria területén, ahol a [[Bizánci Birodalom]] szolgálatában álló [[Gasszánidák]] alárendeltjei lettek, és felvették a [[monofizitizmus|monofizita]] [[kereszténység]]et. [[627]]-ben [[Dúmat al-Dzsandal]]nál összecsaptak [[Mohamed próféta]] rablóportyára indult hadai ellen; két évvel később követségük által közölték, hogy áttértek az iszlámra. |
||
A törzs [[I. Muávija]] [[kalifa]] szíriai kormányzása, majd uralkodása alatt (661–680) rendkívüli befolyásra tett szert: a még emírként ténykedő Muávija kalbita nőt vett feleségül, ahogy fia, I. Jazíd is. A kalbiták támogatták az [[Ali kalifa]] elleni harcban. Ebben az időben formálódott ki a kajsziták csoportja. |
A törzs [[I. Muávija]] [[kalifa]] szíriai kormányzása, majd uralkodása alatt (661–680) rendkívüli befolyásra tett szert: a még emírként ténykedő Muávija kalbita nőt vett feleségül, ahogy fia, I. Jazíd is. A kalbiták támogatták az [[Ali kalifa]] elleni harcban. Ebben az időben formálódott ki a kajsziták csoportja. 684-ben, a Szufjánidák [[II. Muávija]] elhunyta révén bekövetkező kihalását követően a kalbiták a szintén Omajjád [[I. Marván|Marván bin al-Hakam]] mellett foglaltak állást, míg a kajsziták a mekkai lázadó, [[Abdalláh bin Zubajr]] mellett szálltak síkra. A húsz napig tartó [[Mardzs Ráhit-i csata]] kalbita győzelemmel zárult, így az Omajjádok megtarthatták a trónt. |
||
A kajsziták nem vonultak vissza, így folytatódtott a politikai és fegyveres harc, tovább nehezítve a polgárháborús helyzetet (ld. [[II. fitna]]). [[Abd al-Malik]] felszámolta a háborúskodást, de az ismét kiújult 15 évvel a halála után, beárnyékolva a hátralévő Omajjád kalifák korát. [[II. Marván]]t pl. 2000 kalbita hagyta el az [[Abbászidák]] lázadásakor, hozzájárulva a kalifa bukásához, mivel a kajszitákra támaszkodott. |
|||
| ⚫ | |||
750 után nem csak folytatódott, hanem a szíriai térségből szétterjedt a két törzs viszálykodása az egész arab birodalomban: [[Afrika|Afrikában]], [[Szicília]] szigetén és Irakban egyaránt hallunk az általuk folytatott belharcról. |
|||
{{csonk-iszlám}} |
|||
== Külső hivatkozások == |
|||
| ⚫ | |||
[[Kategória:Iszlám]][[Kategória:Történelem]] |
|||
A lap 2007. január 6., 19:29-kori változata
| Arab |
| بنو كلب |
| Tudományos átirat |
| Banū Kalb |
| Fordítás |
| Kalb (Kutya) törzs |
A kalbiták (arabul Banú Kalb; Kutya-törzs) a középkori Arab Birodalom egyik meghatározó politikai tömörülése volt. Ellenfelei, a kajsziták elleni harcaik Szíriából kiindulva az iszlám világ nagy részén (Irak, Szicília, Afrika) elterjedtek. A forrásokban a kalbitákat többek között kahtánitáknak, jemenieknek, azditáknak is nevezik.
A két rivális párt közül a kalbitáké volt a régebbi eredetű. A jemeni származású Kalb-törzs jóval az iszlám megjelenése előtt letelepült Mezopotámia és Szíria területén, ahol a Bizánci Birodalom szolgálatában álló Gasszánidák alárendeltjei lettek, és felvették a monofizita kereszténységet. 627-ben Dúmat al-Dzsandalnál összecsaptak Mohamed próféta rablóportyára indult hadai ellen; két évvel később követségük által közölték, hogy áttértek az iszlámra.
A törzs I. Muávija kalifa szíriai kormányzása, majd uralkodása alatt (661–680) rendkívüli befolyásra tett szert: a még emírként ténykedő Muávija kalbita nőt vett feleségül, ahogy fia, I. Jazíd is. A kalbiták támogatták az Ali kalifa elleni harcban. Ebben az időben formálódott ki a kajsziták csoportja. 684-ben, a Szufjánidák II. Muávija elhunyta révén bekövetkező kihalását követően a kalbiták a szintén Omajjád Marván bin al-Hakam mellett foglaltak állást, míg a kajsziták a mekkai lázadó, Abdalláh bin Zubajr mellett szálltak síkra. A húsz napig tartó Mardzs Ráhit-i csata kalbita győzelemmel zárult, így az Omajjádok megtarthatták a trónt.
A kajsziták nem vonultak vissza, így folytatódtott a politikai és fegyveres harc, tovább nehezítve a polgárháborús helyzetet (ld. II. fitna). Abd al-Malik felszámolta a háborúskodást, de az ismét kiújult 15 évvel a halála után, beárnyékolva a hátralévő Omajjád kalifák korát. II. Marvánt pl. 2000 kalbita hagyta el az Abbászidák lázadásakor, hozzájárulva a kalifa bukásához, mivel a kajszitákra támaszkodott.
750 után nem csak folytatódott, hanem a szíriai térségből szétterjedt a két törzs viszálykodása az egész arab birodalomban: Afrikában, Szicília szigetén és Irakban egyaránt hallunk az általuk folytatott belharcról.