„Aldo Moro” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
az olaszok vajon miért veszik egybe a negyedik és ötödik miniszterelnökségét? |
||
| 60. sor: | 60. sor: | ||
'''Aldo Moro''' {{audio|It-Aldo Moro.ogg}} ([[1916]]. [[szeptember 23.]] – [[1978]]. [[május 9.]]) [[olaszok|olasz]] kereszténydemokrata politikus, miniszterelnök. |
'''Aldo Moro''' {{audio|It-Aldo Moro.ogg}} ([[1916]]. [[szeptember 23.]] – [[1978]]. [[május 9.]]) [[olaszok|olasz]] kereszténydemokrata politikus, miniszterelnök. |
||
Fiatal korában az [[Olasz Katolikus Egyetemek Szövetsége]] és a [[Katolikus Diplomások Mozgalma]] nevű szervezetek elnöke volt. A [[második világháború]] után az [[Alkotmányozó Nemzetgyűlés]] tagja lett, majd később is képviselő maradt. Több kormánytisztséget is betöltött, többször volt miniszter (előbb igazságügyi, később közoktatási |
Fiatal korában az [[Olasz Katolikus Egyetemek Szövetsége]] és a [[Katolikus Diplomások Mozgalma]] nevű szervezetek elnöke volt. A [[második világháború]] után az [[Alkotmányozó Nemzetgyűlés]] tagja lett, majd később is képviselő maradt. Több kormánytisztséget is betöltött, többször volt miniszter (első miniszterelnöksége előtt előbb igazságügyi, később közoktatási). 1963 decemberében alakított először kormányt, amelyben az [[Olasz Szocialista Párt]] is részt vett. Harmadik miniszterelnöksége után még kétszer betöltötte a külügyminiszteri pozíciót is. |
||
==Miniszterelnökségei== |
==Miniszterelnökségei== |
||
| 69. sor: | 69. sor: | ||
*1976. február 12. – 1976. július 29. (ötödször) |
*1976. február 12. – 1976. július 29. (ötödször) |
||
Aldo Moro a [[második világháború]] utáni [[Olaszország]] egyik leghosszabb ideig hivatalban lévő kormányfője volt. [[1976]]-tól a [[ |
Aldo Moro a [[második világháború]] utáni [[Olaszország]] egyik leghosszabb ideig hivatalban lévő kormányfője volt. [[1976]]-tól a [[DC|kereszténydemokraták]] elnökeként az egyik legbefolyásosabb olasz politikusnak számított, és elrablása pillanatában éppen arra készült, hogy szakítva a [[második világháború]] óta tartó politikai hagyománnyal, bevonja az egyik legerősebb olaszországi pártot – a [[Olasz Kommunista Párt|kommunista pártot]] – a kormányt támogató parlamenti többségbe. |
||
==Halála== |
==Halála== |
||
Aldo Morót [[1978]]. [[március 16.|március 16-án]] rabolta el a [[Vörös Brigádok]] nevű olasz kommunista terrorszervezet. 54 napig tartották fogva, ami alatt a brigádok titkos tárgyaláson halálra ítélték, majd a hatóságoktól az életéért cserébe 16 brigádos szabadon bocsátását követelték. |
Aldo Morót [[1978]]. [[március 16.|március 16-án]] rabolta el a [[Vörös Brigádok]] nevű olasz kommunista terrorszervezet. 54 napig tartották fogva, ami alatt a brigádok titkos tárgyaláson halálra ítélték, majd a hatóságoktól az életéért cserébe 16 brigádos szabadon bocsátását követelték. Mindhiába, ezért golyó által kivégezték, holttestét [[Róma]] belvárosában hagyták egy parkoló autó csomagtartójában, [[1978]]. [[május 9.|május 9-én]] és erről telefonon értesítették a hatóságokat. Egyes vélekedések szerint az olasz politikai elit „történelmi kompromisszumot” ellenző része szándékosan maradt tétlen, hogy így szabaduljon meg egyik legnagyobb politikai ellenfelétől. |
||
==Források== |
==Források== |
||
A lap 2011. december 5., 15:42-kori változata
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Aldor Moro | |
 | |
| Aldo Moro a Vörös Brigádok fogságában | |
| Olaszország 55. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1963. december 4. – 1968. június 24. | |
| Helyettes | Pietro Nenni |
| Elnök | Ugo LaMalfa |
| Előd | Giovanni Leone |
| Utód | Giovanni Leone |
| Olaszország 61. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1974. november 23. – 1976. július 29. | |
| Előd | Mariano Rumor |
| Utód | Giulio Andreotti |
| Született | 1916. szeptember 23. Maglie |
| Elhunyt | 1978. május 9. Róma |
| Sírhely | grave of Aldo Moro |
| Párt | kereszténydemokrata |
| Házastársa | Eleonora Chiavarelli (1945 – 1978. május 9.) |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Bari Egyetem (–1939, jogrendszer) |
| Halál oka | kidnapping of Aldo Moro |
| Vallás | római katolikus |
| Díjak |
|
 | |
| Aldor Moro aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Aldor Moro témájú médiaállományokat. | |
Aldo Moro 
hallgat (1916. szeptember 23. – 1978. május 9.) olasz kereszténydemokrata politikus, miniszterelnök.
Fiatal korában az Olasz Katolikus Egyetemek Szövetsége és a Katolikus Diplomások Mozgalma nevű szervezetek elnöke volt. A második világháború után az Alkotmányozó Nemzetgyűlés tagja lett, majd később is képviselő maradt. Több kormánytisztséget is betöltött, többször volt miniszter (első miniszterelnöksége előtt előbb igazságügyi, később közoktatási). 1963 decemberében alakított először kormányt, amelyben az Olasz Szocialista Párt is részt vett. Harmadik miniszterelnöksége után még kétszer betöltötte a külügyminiszteri pozíciót is.
Miniszterelnökségei
- 1963. december 4. – 1964. július 22. (először)
- 1964. július 22. – 1966. február 23. (másodszor)
- 1966. február 23. – 1968. június 24. (harmadszor)
- 1974. november 23. – 1976. február 12. (negyedszer)
- 1976. február 12. – 1976. július 29. (ötödször)
Aldo Moro a második világháború utáni Olaszország egyik leghosszabb ideig hivatalban lévő kormányfője volt. 1976-tól a kereszténydemokraták elnökeként az egyik legbefolyásosabb olasz politikusnak számított, és elrablása pillanatában éppen arra készült, hogy szakítva a második világháború óta tartó politikai hagyománnyal, bevonja az egyik legerősebb olaszországi pártot – a kommunista pártot – a kormányt támogató parlamenti többségbe.
Halála
Aldo Morót 1978. március 16-án rabolta el a Vörös Brigádok nevű olasz kommunista terrorszervezet. 54 napig tartották fogva, ami alatt a brigádok titkos tárgyaláson halálra ítélték, majd a hatóságoktól az életéért cserébe 16 brigádos szabadon bocsátását követelték. Mindhiába, ezért golyó által kivégezték, holttestét Róma belvárosában hagyták egy parkoló autó csomagtartójában, 1978. május 9-én és erről telefonon értesítették a hatóságokat. Egyes vélekedések szerint az olasz politikai elit „történelmi kompromisszumot” ellenző része szándékosan maradt tétlen, hogy így szabaduljon meg egyik legnagyobb politikai ellenfelétől.
Források
Kapcsolódó szócikke
|
Ez a politikusról vagy diplomatáról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |