„Otto Wagner” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Mami (vitalap | szerkesztései) törölt kép cseréje |
a r2.6.3) (Bot: következő hozzáadása: simple:Otto Wagner |
||
82. sor: | 82. sor: | ||
[[ru:Вагнер, Отто]] |
[[ru:Вагнер, Отто]] |
||
[[sc:Otto Wagner]] |
[[sc:Otto Wagner]] |
||
[[simple:Otto Wagner]] |
|||
[[sk:Otto Wagner]] |
[[sk:Otto Wagner]] |
||
[[sr:Ото Вагнер]] |
[[sr:Ото Вагнер]] |
A lap 2011. augusztus 18., 09:17-kori változata
Otto Wagner (teljes nevén: Otto Koloman Wagner) (Penzing, 1841. július 13. – Bécs, 1918. április 11.) osztrák építész, a századforduló bécsi akadémikus építőművészetének egyik kiemelkedő jelentőségű bírálója és megújítója. A Loos, Hoffmann, Olbrich nevével fémjelzett bécsi iskola vezető egyénisége.
Életpályája
Tanulmányait a bécsi Polytechnikumban, a berlini Építészeti Akadémián és a bécsi Képzőművészeti Akadémián végezte.
Építészeti tevékenységének első három évtizedében – mintegy 1894-ig – a kor ízlésének megfelelően a historizmus és eklektika díszítőelemeit felhasználva tervezett, épített. Hasenauer utódaként kinevezték a bécsi Képzőművészeti Akadémia tanárává. Szinte egyidejűleg Bécs város nagyszabású közlekedési- és vízépítési munkáinak építészeti tervezésével is megbízták: az egész Bécset áthálózó Stadtbahn (városi vasút) állomásépületei és a városképben mutatkozó támfalai új formavilággal ismertették meg a már megszokott eklektikát kedvelő várost. Ennek kapcsán – építőművészként – legnagyobb érdeme az volt, hogy kész alkotásaival demonstrálva lépett fel a bécsi eklektikával (historizmussal) szemben.
Nem sokkal az után, hogy a kultuszminisztérium művészeti bizottságának és tanácsának tagjává nevezték ki – megbízói számára meglepetésként – csatlakozott a bécsi szecesszió-hoz.
Ezután, valószínűleg tanítványai – nevezetesen Olbrich hatása alatt – a Jugendstil szellemében alkotott. 1899-től a Wiener Sezession egyik vezető egyéniségévé vált, kiállításaikon iparművészeti alkotásokkal (bútorokkal, textilekkel, kerámiákkal, üvegtárgyakkal stb.) rendszeresen szerepelt, amelyek jelentős hatással voltak az osztrák iparművészet szecessziós stílusának alakulására.
A századfordulón épülő bécsi bérházai (Wienzeile 38. és 40., Köstlergasse 3., 1898) a bécsi szecesszió karakteres példái. Több bécsi és budapesti bérházat is tervezett.
Intenzív építészi tevékenysége során építészete fokozatosan tisztult. Életművének ekkor keletkezett jelentősebb alkotásaival azonban továbbra is meg-meg botránkoztatta a bécsieket. Ezért több értékes tervének megvalósulását elgáncsolták (Műv. Lex.716.).
1900 utáni megbízatásai közül jelentőségben különösen a steinhofi elmegyógyintézet monumentális temploma (1903-1907) és a Bécsi Posta-takarékpénztár épülete (1903-1907) emelkedik ki. (Ez utóbbit – alumínium-acél-üveg-márvány burkolatával, mesteri térkezelésével és logikus, gyakorlatias formáival – a huszadik századi építészet egyik kiemelkedő alkotásának, a modern építészet előfutárának tekintjük).
Bécs-ottakringeni szanatóriuma (1908-1909) és Döblergasse 4. sz. alatti bérháza már a modern építészethez való áttörést mutatják. Utolsó alkotásainál a dísztelen homlokzatképzésig jutott el, de az eklektika néhány bélyegét – szimmetria, monumentalitás – azonban sohasem tudta levetni. Épületein kívül ezt városrendezési elveinek illusztrációi (Bécs, XXII. kerület eszmei terve 1910-1911) és szinte minden fennmaradt vázlata és terve is tükrözi.
Építészet(elméleti)-történeti jelentősége
Kiváló építészeti és művészeti érzékéről épületeinek arányos kompozíciója, gazdag, ízléses és divatos dekorációja (ornamentikája), tiszta alaprajzi kialakítása és térformálása ugyanúgy tanúskodik, mint rajzainak grafikája. A századfordulón megjelenő építőművészeti átalakulás ezen meghatározó korszakában élő és tanuló egész építésznemzedék tekintette tanítómesterének.
Legnagyobb hatású építészetelméleti könyve a "Moderne Architektur" (Modern építészet, 1896) volt. Ennek kulcsgondolata az, hogy „az építészetnek új formákat kell létrehoznia a társadalmi igények és a műszaki-mérnöki fejlődés eredményeinek figyelembe vételével”. A fölösleges díszítések alkalmazását helytelenítette.
Tankönyvnek szánt építészelméleti munkájában ("Baukunst unserer Zeit") az építőművészet megújhodásának szükségességét, a modern élethez való idomítását hirdette. A könyv zárszavában így összegezte tanácsait:
- 1. Az épület rendeltetését pontosan fel kell mérni, és a legkisebb részletig meg kell oldani.
- 2. Gondosan kell kiválasztani az építőanyagot.
- 3. Egyszerű és gazdaságos szerkezetet kell választani és csakis e három szempont mérlegelése után
- (4.) e feltételekből fakadó formához kell érkezni: amely „magától folyik a tollba és mindig könnyen érthető marad". Ezek a megállapításai szinte beilleszkednek a későbbi Bauhaus célkitűzéseibe is).
Szakirodalmi munkássága
- Einige Skizzen. Projekte und ausgeführte Bauwerke, I-IV. Wien 1889-1922.
- Moderne Architektur. Wien 1896.
- és ennek 4. kiad.: Die Baukunst unserer Zeit. Wien, 1914.
- Die Grossstadt Wien, 1911.
Források és irodalom
- Modern építészeti lexikon. Szerk. Kubinszky Mihály. Budapest: Műszaki. 1978. 336. o. ISBN 963-10-1780-X
- Kubinszky Mihály: Otto Wagner – Bp.1988. Műszaki K. - ISBN
- (Szerk.) Művészlexikon (4.k.716.p)- Bp. 1995. Corvina K. - ISBN 963 13 3967-X
- J. Glancey: Az építészet története – Bp. 2002. Alexandra K.- ISBN 963 547 770 8
- Moravánszky Ákos: Építészet az Osztrák-Magyar Monarchiában – Bp. 1988. Corvina K. – ISBN 963 13 2096 0
- Moravánszky Ákos: Versengő látomások – Vince K. 1998. ISBN 963 9192 10 4
- K. J. Sembach: Szecesszió – Taschen/Vince K. 1999. – ISBN 3 82282023 7
Ideiglenes képgaléria
[14] , [15] , [16] , [17],[18]