Sokfogú magcsiga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sokfogú magcsiga
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Puhatestűek (Mollusca)
Osztály: Csigák (Gastropoda)
Öregrend: Heterobranchia
Rend: Tüdőscsigák (Pulmonata)
Alrend: Eupulmonata
Alrendág: Stylommatophora
Öregcsalád: Orthurethra
Család: Chondrinidae
Nem: Granaria
Faj: G. frumentum
Tudományos név
Granaria frumentum
Draparnaud, 1801
Szinonimák
  • Pupa frumentum
  • Abida frumentum
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Sokfogú magcsiga témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sokfogú magcsiga témájú kategóriát.

A sokfogú magcsiga[1] vagy sokfogú csiga[2] (Granaria frumentum) Közép- és Délkelet-Európában elterjedt, szárazföldi csigafaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A csigaház 6–12 mm magas, 3–4 mm széles, 8-12 kanyarulatból áll, hengeres orsó alakú. A héj halványbarna vagy sárgás szaruszínű, finoman és szabályosan bordázott. Ajakduzzanata erős, ezen és a szájadék belső boltozatán 8-9 fogszerű nyúlvány, illetve lemezke található; a lemezek kívülről is áttetszenek a héjon. Megfigyelhető, hogy a déli lejtőkön élő csigák nagyobbra nőnek, mint a hegyek északi részén lakó társaik. A csiga világosszürke, haladás közben vízszintesen elfekteti házát. Alfajainak száma vitatott, de a G. frumentum illyrica elismert.

Elterjedése és életmódja[szerkesztés]

A sokfogú csiga Kelet-Franciaországtól Moldováig, Dél-Lengyelországtól Albániáig elterjedt faj. Svájcban 800 m-ig, Bulgáriában 1500 m magasságig figyelték meg. Magyarországon a síkságokon, dombvidékeken vagy alacsonyabb hegyekben fordul elő.

Száraz réteken, napos lejtőkön, köveken, sziklafalakon található meg; melegkedvelő, szárazságtűrő faj. Előnyben részesíti a meszes, dolomitos talajt. Élőhelyének bolygatását nehezen viseli.

Magyarországon nem védett.

Források[szerkesztés]

  1. Domokos Tamás, Pelbárt Jenő: A magyarországi recens puhatestűek (Mollusca) magyar köznyelvi elnevezései Archiválva 2013. október 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (2011) Malakológiai Tájékoztató, 25–39, 2011.
  2. Krolopp Endre: Csigák, kagylók. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1981. ISBN 963 11 2610 2

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]