Ugrás a tartalomhoz

Skót parlament

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2021. április 26., 15:11-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (2 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.8)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. április 26.) ezen a változaton alapul.

Skócai parlamentje (skót gael nyelven Pàrlamaid na h-Alba, skótul The Scots Pairlament) [1] [2] [3] delegált hatalmú egykamarás nemzeti törvényhozó testülete. Mivel székhelye a főváros, Edinburgh Hollyrood nevű kerületében van, a parlamentet metonimikus névadással Hollyrood néven is emlegetik.[4]

Demokratikusan választott testület 129 taggal. A képviselőit négy évre választják, vegyes arányos képviseleti rendszerben. A 73 egyéni választókerületet képviselő tagot egyszerű többségi szavazással választják meg. A szavazók egy második szavazattal nyolc közül egy régió pártlistájáról is választhatnak egy jelöltet összesen 56 mandátumra.[5] Utoljára 2016. május 5-én tartottak skót parlamenti választást, és ezen a Skót Nemzeti Párt nyerte el a többséget.

Története

Az 1707-es szerződés előtt, amely Nagy-Britannia Királyságában egyesítette a Skót Királyságot és az Angol Királyságot, Skóciának önálló törvényhozása volt: Skócia parlamentje. Az egyesülési tárgyalások során a skótok javasolták, hogy maradjon meg egy decentralizált skót parlament is, de az angolok ezt nem fogadták el.[6]

Az ezt követő évszázadokban Skóciát közvetlenül Nagy-Britannia parlamentje (majd nevének megváltozásával az Egyesült Királyság parlamentje) kormányozta Westminster székhellyel. A független parlament, és visszaállításának a követelése azonban a skót nemzeti tudat fontos eleme maradt.[7]

Javaslatok a decentralizálásra, egy "devolúciós" skót törvényhozás létrehozására születtek 1914 előtt, de az első világháború kitörése miatt ezeket félretették.[7] Az 1960-as években azonban felerősödött a skót nacionalizmus, és újra megjelentek a követelések a parlamenti devolúcióra, sőt a függetlenségre is. 1969-ben Harold Wilson munkáspárti kormánya bizottságot hozott létre az alkotmány felülvizsgálatára.[7] A Kilbrandon-bizottság A bizottság egyik fő célja az volt, hogy megvizsgálja, hogy lehetne több önkormányzást biztosítani Skóciának az Egyesült Királyságon belül.[7] Kilbrandon 1973-ban publikált jelentése arra tett javaslatot, hogy állítsák fel a skót gyűlést, amely a skót belföldi ügyek jórészében törvénykezne.[8]

Ebben az időben fedezték fel az északi-tengeri olajlelőhelyeket. A Skót Nemzeti Párt a "Skócia olaja" szlogennel indított kampányt, miközben – a párttal együtt – megerősödött a követelés Skócai függetlenségére. A párt úgy érvelt, hogy Skócia nem részesül eleget az olajbevételekból.[7] Mindezen események hatására Wilson kormánya 1974-ben elkötelezte magát, hogy hogy létrehoznak valamiféle önálló törvényhozást Skócia számára.[7] Az Egyesült Királyság parlamentje azonban csak 1978-ban fogadott el erről jogszabályt.

Az 1978-as Skócia-törvény Edinburghben működő választott gyűlés felállítását rendelte el, amennyiben az 1979. március 1-én tartandó népszavazáson az összes választó legalább 40 százaléka támogatja ezt. Az 1979-es devolúciós népszavazáson azonban a javaslat elbukott. A szavazók 51,6%-a ugyan támogatta, de 63,6%-os részvétel mellett, ez az összes szavazónak csak a 32,9%-át jelentette.[9]

Az 1980-as és 1990-es években nőtt a skót parlament létrehozásának a támogatottsága, részben mert ebben az időszakban a Konzervatív Pártvolt kormányon, miközben a skótok többnyire nem konzervatív képviselőket választottak.[7] A népszavazási kudarc után lobbiként létrehozták a Kampány a Skót Gyűlésért csoportot, és ez a szövetkezés 1989-ben a Skót Alkotmányos Konvenció megalapításához vezetett skót egyházak és politikai pártok részvételével. A Konvenció 1995-ben publikált tervezete lefektette a későbbi skót parlament alapjait.[10]

Zászlók a skót parlament bejáratánál

A devolúció a Munkáspárt programjának része maradt, és 1997 májusában ők kerültek hatalomra Tony Blair vezetésével.[7] 1997 szeptemberében megtartották a második skót devolúciós népszavazást, amely az adóváltoztatási joggal is rendelkező, edinburghi székhelyű skót parlament létrehozása mellett döntött.[11] 1999. május 6-án megtartották az első választásokat, és július 1-én a Westminster átruházta a szükséges jogokat az új skót parlamentre.[12]

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. ↑ Makkin Yer Voice Heard in the Scottish Pairlament. Scottish Parliament. [2007. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. február 10.)
  2. ↑ SPCB Leid Policy (PDF). Scottish Parliament. (Hozzáférés: 2007. február 10.)
  3. ↑ The Scots for Scottish is in fact Scots
  4. ↑ Scottish Parliament Word Bank. Scottish Parliament. [2005. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. november 14.)
  5. ↑ How the Scottish Parliament works. Scottish Parliament, 2014. október 1. [2016. augusztus 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. július 1.)
  6. ↑ „The Last Parliament of Scotland 1703–1707”, BBC (Hozzáférés: 2006. október 15.) 
  7. ↑ a b c d e f g h „The Devolution Debate (1997) – This Century”, BBC (Hozzáférés: 2006. október 13.) 
  8. ↑ „Papers reveal devolution warnings”, BBC News, 2005. január 1. (Hozzáférés: 2006. november 24.) 
  9. ↑ „The 1979 Referendums”, The Holyrood Inquiry (Hozzáférés: 2006. augusztus 21.) 
  10. ↑ Peter Fraser: Events Prior to 1 May 1997. The Holyrood Inquiry, 2004. október 15. [2004. október 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. november 17.)
  11. ↑ Past Referendums – Scotland 1997. The Electoral Commission. [2006. december 7-i dátummal az endums/Scotland1997.cfm eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. november 17.)
  12. ↑ Morgan, Bryn: House of Commons Research Paper – Scottish Parliament Elections: 6 May 1999. House of Commons Library, 1999. október 8. (Hozzáférés: 2016. július 2.)

Olvasmányok

  • Balfour, A & McCrone, G (2005): Creating a Scottish Parliament, StudioLR, ISBN 0-9550016-0-9
  • Burrows, N (1999): "Unfinished Business – The Scotland Act 1998", Modern Law Review, Vol. 62, No. 2 (March 1999), pp. 241–260
  • Centre for Scottish Public Policy (1999): A Guide to the Scottish Parliament: The Shape of Things to Come, The Stationery Office Books", ISBN 0-11-497231-1
  • Dardanelli, P (2005): Between Two Unions: Europeanisation and Scottish Devolution, Manchester University Press, ISBN 0-7190-7080-5
  • Kingdom, J (1999): Government and Politics in Britain, An Introduction, Polity, ISBN 0-7456-1720-4
  • MacLean, B (2005): Getting It Together: Scottish Parliament, Luath Press Ltd, ISBN 1-905222-02-5
  • McFadden, J & Lazarowicz, M (2003): The Scottish Parliament: An Introduction, LexisNexis UK, ISBN 0-406-96957-4
  • Murkens, E; Jones, P & Keating, M (2002): Scottish Independence: A Practical Guide, Edinburgh University Press, ISBN 0-7486-1699-3
  • Taylor, Brian (1999): The Scottish Parliament, Polygon, Edinburgh, ISBN 1-902930-12-6
  • Taylor, Brian (2002): The Scottish Parliament: The Road to Devolution, Edinburgh University Press, ISBN 0-7486-1759-0
  • Young, John R. (1996): The Scottish Parliament, 1639–1661: A Political and Constitutional, Edinburgh: John Donald Publishers ISBN 0-85976-412-5

Külső hivatkozások

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Scottish Parliament című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Skót_parlament&oldid=23814919”