Sindümúzeum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sindümúzeum
Sindümúzeum (2).JPG
Elhelyezkedés Velemér
Magyarország
Elhelyezkedése
Sindümúzeum (Magyarország)
Sindümúzeum
Sindümúzeum
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 44′ 32″, k. h. 16° 21′ 28″Koordináták: é. sz. 46° 44′ 32″, k. h. 16° 21′ 28″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sindümúzeum témájú médiaállományokat.

A veleméri Sindümúzeum egy magánkézben lévő nonprofit néprajzi gyűjtemény, amely az Őrség népművészeti emlékeit mutatja be, különös tekintettel a jeleket hordozó alkotásokra. A múzeum látogatása előzetes bejelentkezés esetén látogatható. A belépés díjtalan.

Története[szerkesztés]

A múzeumot Varga Géza alapította. A kiállítás kezdetben csak időszakosan volt megtekinthető az őrségi „Nyitott porták” rendezvény keretében.

A kiállításnak helyet adó házban száz évvel ezelőtt Tóth Sándor gerencsér (őrségi fazekas) lakott, aki elkészítette a ház tetőcserepeit is, közte a házban ma működő szálláshelynek nevet adó és a ház ormán máig látható kis cserépmadarat. A Sindümúzeum kezdetét jelentő néprajzi anyag az egykori Tóth-porta hátramaradt tárgyaiból alakult ki az 1990-es években.

A portán lévő épületek tetőzetéből kb. száz rajzos sindü került elő, további százat pedig Velemér lakosaitól kapott a múzeumalapító. Az Írástörténeti Kutatóintézet által támogatott kutatótáborok során fellelt további tárgyakkal együtt idővel olyan néprajzi anyag gyűlt össze, amely indokolta a kollekció kiállítását. Erre különösen azért volt szükség, mert a magyar néprajztudomány számára (Nagy Zoltán megyei múzeumigazgató néhány cikkét leszámítva) lényegében ismeretlen a rajzos sindük műfaja.

Tárgyai[szerkesztés]

A múzeumnak nevet adó „sindü” szó a zsindely helyi megfelelője, de nem fazsindelyt, hanem házilag készített tetőcserepet jelent. A néprajztudomány előtt lényegében ismeretlen rajzos sindükből a Sindümúzeumban néhány tucat tekinthető meg, és több száz sindü látható rajzon vagy fényképen.

A sindükön túl elsősorban az őrségi fazekasok által készített régi és új cserépedények láthatók az állandó kiállításon. A Sindümúzeum kiállítását gyarapítja a Magyarszombatfán évente megrendezett Fazekasnapok legszebb edényei közül is néhány (az őrségi fazekasokon túl például Czibor Imre alsópáhoki és Farkas Gábor békéscsabai mesterek alkotásai).

A múzeumban megtekinthető a vidék legkorábbi, ismert égetett agyagtárgyának, a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor hiteles másolata.

Ezeken túl néhány bútor és más műtárgy is gazdagítja az állandó kiállítás anyagát: megtekinthető például az ötven éve e házban élt Gyenese Botfaragó Gyula fafaragó néhány személyes tárgya is, és az alkotásairól készített fényképek.

A kiállítás anyaga, a tárlatvezetés mondanivalója akkor érthető igazán, ha a látogató át tudja tekinteni a múzeum környezetének történelmét, kultúráját és természetrajzát is. Az ismertető előadás meghallgatására kb. egy órát érdemes szánni.

A múzeum tudományos programja[szerkesztés]

A Sindümúzeumban úttörő kezdeményezés, a múzeumban bemutatott elméletek mindennel ellenkeznek, amit a magyar őstörténetről tudni vélünk. Éppen ezért ez az egyetlen kiállítás, ahol ezek a kutatások közvetlenül megismerhetők. A Sindümúzeum informális munkakapcsolatot tart fenn az őriszentpéteri tájmúzeummal, a körmendi Vármúzeummal és a szombathelyi Savaria múzeummal is. Kiállításának anyagáról már diplomamunka is készült.

A múzeum alapvető feladatának az őrségi és általában a magyar népi jelkincs feltérképezését, megértését és bemutatását látja. Másodlagos célkitűzés, hogy bemutatásra kerüljön a kőkorban itt élt emberek kultúrája.

Varga Géza a sindük jelzéseit ama kőkori szójel-készlet utódának tartja, amelyből elmélete szerint a székely-magyar rovásírás is származott. A sindükön lévő ábrák bemutatása így szerinte lehetőséget ad a népi jelkészlet és a székely írás közös eredetének feltárására és a népi jelkészlet néhány elemének bemutatására. Elmélete szerint a díszítések valójában szójelekből álló feliratok. A Sindümúzeumban ennek megfelelően a székely írás jeleivel rokon, vagy akár azokkal azonos jelzések és rövid feliratok sora tekinthető meg sindükön, vagy népi cserépedényeken. Az őrségi fazekasok ma is készítenek hasonló feliratokkal és jelekkel díszített edényeket, bár a jelentésüket már nem ismerik.

A sindük rajzait Varga Géza ősvallási mintákként (például az égigérő fa ábrázolásaiként) értelmezi. Az ősvallási jelképek véleménye szerint annak köszönhetik a fennmaradásukat, hogy a környéken több száz, vagy több ezer éve megszakítás nélküli a fazekasság hagyománya. Az archaikus díszítésű cserépedényeken lévő feliratok Varga Géza szerint a kőkori szokásoknak megfelelően a teremtett és rendezett világ isteni középpontját jelképező ábrázolások, amelyek részben vagy egészben el is olvashatók.

Ehhez hasonlóan a szentgyörgyvölgyi tehénszobor díszítéseit is székely jelek szójel-előzményeivel írt magyar nyelvű szövegként értelmezi, és a világ legkorábbi, jól elolvasható írásemlékének tartja.

Nevezetes látogatói[szerkesztés]

A Sindümúzeumban naponta fordulnak meg kisebb-nagyobb csoportok (családok, vagy baráti, iskolai közösségek); meghallgatni a tárlatvezetést és megtekinteni a kiállított tárgyakat. Kitüntette látogatásával a múzeumot a magyar értelmiség színe-java, többek között pedagógusok, vállalkozók, papok és művészek is. Megfordult a kiállításon Velemér polgármestere az önkormányzat vendégeivel, valamint néhány környékbeli fazekas is. A néprajztudomány képviselői közül járt már itt Nagy Zoltán megyei múzeumigazgató, Csupor István néprajzkutató, a Néprajzi Múzeum munkatársa, Szelestey László néprajzkutató, valamint számtalan régész, történész és nyelvész.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]