Simén Domokos (unitárius lelkész)
| Simén Domokos | |
| Született | 1928. december 14. Homoródalmás |
| Elhunyt | 2006. október 8.(77 évesen)[1] Marosvásárhely |
| Foglalkozása | unitárius lelkész |
| Sírhelye | Marosvásárhelyi temető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Simén Domokos (Homoródalmás, 1928. december 14. – Marosvásárhely, 2006. október 8.) unitárius lelkész
Simén Domokos elsősorban unitárius lelkész volt, aki tisztességgel és becsülettel ellátta feladatát. Szolgálati helyein megőrizte népe nyelvezetét, és díszítő kifejezés-elemekkel látta el, melyekkel gazdaggá varázsolta prédikációirodalmát és azok lelki világát, akik életében hallhatták. Nyugdíjas éveiben egyháztörténeti kutatásokat végzett, elsősorban a Kis-Küküllő menti egyházközségek történetének felkutatására irányult. Tanulmányait a Keresztény Magvetőben és más szakfolyóiratokban közölte.
Életútja[szerkesztés]
Simén Domokos 1928. december 14-én született unitárius lelkészi családban Homoródalmáson. A Székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumban érettségizett. 1947-ben iratkozott be az unitárius teológiára, és 1951-en végezte el. Szolgálati helyei: Küküllőszéplak-Vámosudvarhely, Székelykál, Ádámos, Csíkszereda. 1977-ben megbízást kapott a csíkszeredai egyházközség megalapítására. Elvállalta a gyülekezet újjászervezését és vált a csíki-gyergyói szórványgondozás elindítójává. 2001. május 6-án volt kibúcsúzó szolgálata.
Nyugdíjba vonulását követően töretlenül és meggyőződéssel végezte feladatait, melyek talán még több rétűek voltak, mint az előtt. Szolgálatokat végzett azokon a helyeken, ahol felkérték erre (Marosvásárhely, Csíkszereda, Homoródalmás). Folytatta kutatómunkáját, írta és előtárta dolgozatait.
Simén Domokos ny. lelkészt tragikus hirtelenséggel, templomba menet érte a halál 2006. október 8-án. Temetése 2006. október 10-én volt Marosvásárhelyen.
Részletes életrajzát és hagyatékát Pap Gy. László debreceni lelkész dolgozta fel és jelentette meg az Én mégis a szívnek hiszek című könyvben 2011-ben, kiadta a Debreceni Unitárius Egyházközség.[2] 2008-ban a Vallási néprajz 14. számát Simén Domokos emlékére állította össze Veres Emese Gyöngyvér szerkesztő.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ (2006) „Beszámoló Simén Domokos haláláról és temetéséről”. Unitárius Közlöny 10 (16.(76.)), 8. o.
- ↑ Pap Gy. László. Én mégis a szívnek hiszek, 1. kiadás, Debreceni Unitárius Egyházközség, 316. o. (2011). ISBN 9789630807784
- ↑ Veres Emese-Gyöngyvér (szerk.): Az unitáriusok öröksége - Simén Domokos emlékére. (Hozzáférés: 2024. május 20.)
Források[szerkesztés]
- Állomások Simén Domokos életében - diabemutató. (Hozzáférés: 2024. május 20.)
- Pap Gy. László Pillanatképek Simén Domokosról. (Hozzáférés: 2024. május 20.)
- Magyar Nemzeti Névtér. (Hozzáférés: 2024. május 20.)
További információk[szerkesztés]
- Fodor Attila (2009). „Könyvszemle - Vallási Néprajz 14. szám (kötetbemutató)”. Keresztény Magvető 4 (115), 661-663. o.
- -ács (2006). „In memoriam Simén Domokos”. Unitárius Közlöny 11 (16.(76.)), 11. o.
- Simén Domokos: A Keresztény Magvetőben megjelent 46 egyházi beszéde. (Hozzáférés: 2024. május 20.)
- Simén Domokos: Simon Mihály: Egyházunk első főgondnoka. (Hozzáférés: 2024. május 20.)
- Illés Tamás: Unitáriusok a székelyföldi megyékben - vallásföldrajzi vizsgálat (1850-2011). Felhasznált irodalom Simén Domokostól. (Hozzáférés: 2024. május 20.)
- Még több írása az unitárius gyűjteményben. (Hozzáférés: 2024. május 20.)