Sgòr Gaoith

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sgòr Gaoith
A Sgòr Gaoith csúcsa
A Sgòr Gaoith csúcsa

Magasság1118[1] m
Hegység Cairngorms, Grampian-hegység
Relatív magasság242 m
Első megmászás 1786. augusztus 6., Thomas Thornton
Legkönnyebb útvonal Feshie-völgy - Ruadh-patak völgye - Cloiche-völgy - nyereg a Sgòr Gaoith és a Càrn Bàn Mòr között
Elhelyezkedése
Sgòr Gaoith (Skócia)
Sgòr Gaoith
Sgòr Gaoith
Pozíció Skócia térképén
é. sz. 57° 04′ 07″, ny. h. 3° 48′ 40″Koordináták: é. sz. 57° 04′ 07″, ny. h. 3° 48′ 40″
A Wikimédia Commons tartalmaz Sgòr Gaoith témájú médiaállományokat.

A Sgòr Gaoith[m 1] egy skót munro, vagyis 3000 láb feletti hegy. A Cairngorms Nemzeti Park északnyugati részén található, egy kiterjedt fennsík szélén, keleti oldala meredeken zuhan alá a Loch Eanaich[m 2] irányába.

Általános információk[szerkesztés]

Kilátás a Sgòr Gaoith tetejéről keleti irányban: a Loch Eanaich vize fölött a Clach-völgy mélyedése található, amögött pedig kissé jobbra a Carn na Criche csúcsa (1265 méter).

1118 méteres magasságával a 36. helyen áll a skót munrók táblázatában. A Cairngorms keleti felén található, Kingussie településétől 8.5 mérföldre keletre, Invernesstől 40 mérföldre délre, Edinburgh-tól pedig csaknem 120 mérföldre északra.

A Sgòr Gaoith az észak-déli irányú Sgòran-gerinc legmagasabb csúcsa, északról délre haladva itt található a Creag Dhubh (848 méter), a Sgòran Dubh Mòr (1111 méter), a Sgòr Gaoith és a Càrn Bàn Mòr (1052 méter), de ezek közül csak a Sgòr Gaoith rendelkezik megfelelő kiemelkedéssel az önálló osztályozáshoz.

A hegy nyugatról nézve egy lapos fennsíkon lévő kiemelkedésnek tűnik, míg keletről egy meredek sziklafal tetején lévő csúcsnak. A hegy keleti fala meredeken zuhan alá a Loch Eanaich vize felé, amely az Eanaich-völgy (Gleann Eanaich) legdélebbi csücske. A völgy túloldalán Nagy-Britannia legmagasabb hegyei fekszenek a széles Cairngorms-fennsíkon, mint a Ben Macdui (1309 méter), a Braeriach (1296 méter) és a Cairn Toul (1291 méter), amelyektől csak a Ben Nevis magasabb.

A hegy nevének jelentése szeles csúcs, amely a gael gaoth[m 3] szél szóból ered.

A hegy első megmászója[szerkesztés]

A Sgòr Gaoith első hivatalos megmászója Thomas Thornton (1751/52-1823) sportember és vadász volt.[2] 1786-ban két expedícióban vett részt a Skót-felföldön, amelyet egy 1804-ben megjelent könyvben örökített meg.[3] Egy nagyobb csapat részeként 1786. augusztus 6-án a Feshie-völgy (Glen Feshie) felől közelítették meg a gerincet. Thornton nem említi egy csúcsnak a nevét sem, ezért van némi bizonytalanság abban, hogy melyiket is mászták meg, de ettől eltekintve neki tulajdonítják a Sgòr Gaoith meghódítását.[4]

„Nagy erőfeszítéssel kellett megmásznunk ezt a hegyet, amelynek olyan meredek volt az oldala, mint egy háznak [...]. Délben elértük az első hófoltot, és egy óra előtt úgy gondoltuk, hogy közel vagyunk a Glen Ennoch bejáratához [...]. Lehetetlen leírni azt a döbbenetet, amikor a csapat tagjai a félelmetes szakadék szélén találták magukat, amely elválasztotta őket az alatta fekvő tótól. [...] a tó olyan, mint egy üvegtábla, hatalmas felületén mindent visszatükröz, ami körülötte van, puha, homokos partok veszik körbe, ahol a foltokban növő finom, zöld füvet szétszórt csordák legelik [...].”

– Thomas Thornton[5]

Invereshie és Inshriach Nemzeti Természetvédelmi Terület[szerkesztés]

Tipikus vegetáció a Feshie-völgyben, hangafélék és örökzöldek.

Az Invereshie és Inshriach Nemzeti Természetvédelmi Terület (National Nature Reserve, a továbbiakban IINNN) a Sgòr Gaoith gerincétől nyugatra elterülő, kb. 36 km²-es természetvédelmi jelentőséggel bíró terület. A Cairngorms Nemzeti Park területén 9 ilyen található, egész Skóciában pedig 47. Jelentőségét elsősorban az őshonos fenyőerdők illetve az alpesi flóra és fauna adják. 2007-ben hozták létre és a Skót Nemzeti Örökség (Scottish National Heritage) illetve a Skót Erdészeti Bizottság (Forestry Commission of Scotland) gondozásában áll.

A terület geológiai jelentőségét az évmilliók eróziója során kialakult széles fennsíkok adják, ahol találni olyan területeket, amelyek túlélték a gleccserek eróziós hatását. Erre jó példa az ún. Argyll-kő (The Argyll Stone).[m 4]

Az IINNN flórájának legismertebb tagjai a fenyőerdők, amelyek a terület északnyugati részén találhatók. A Cairngorms ad otthont az Egyesült Királyság 3. legnagyobb közönséges borókaerdejének (Juniperus communis), és a Creag Fhiaclach területén található az egyik legmagasság természetes erdőhatár az Egyesült Királyság területén, ahol 600 méteres magasságig nyúlik az örökzöld vegetáció. Az ősi fenyőerdők alatt húzódik az Inshriach-erdő, amelynek nagy részét erdeifenyő (Pinus sylvestris) teszi ki. Ezek a fák már nem természetes módon nőttek, hanem ültették őket, és a Rothiemurchus-erdő délkeleti kinyúlását alkotják.[6]

A csúcs megközelítése[szerkesztés]

Piros: útvonal felfelé, zöld: útvonal lefelé, sárga: alternatív megközelítés az Eanaich-völgy irányából.

A hegyet hagyományos módon a Feshie-völgyből szokták megközelíteni, ahol egy jól kiépített ösvény vezet ki a fenyőerdőből a Ruadh-patak (Allt Ruadh) völgyében. Ezután az ösvény déli, délkeleti irányban halad a Cloiche-völgy (Coire na Cloiche) oldalában, míg fel nem kapaszkodik a Sgòr Gaoith és a Càrn Bàn Mòr közötti nyeregre. Innen északi irányban még kb. 100 méter szintet kell megtenni a csúcs eléréséig. A túra 14 km hosszú, és 6-7 órát vehet igénybe.

A csúcsot a keleti oldalról, az Eanaich-völgyből (Gleann Eanaich) is meg lehet közelíteni, de ez egy sokkal hosszabb túra, ugyanis Aviemore-tól kb. 12 km-re helyezkedik el a Loch Eanaich. Itt a tó nyugati oldalán halad az ösvény, majd meredeken belevág a Sgòr Gaoith nyugati oldalába, míg el nem éri a korábban említett nyerget. Ez a körtúra 30 km hosszú, és legalább 9-10 óra alatt teljesíthető.

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Kiejtése [zgór gölly].
  2. Kiejtése [loch enöch].
  3. Kiejtése [gű].
  4. Eredeti nevén Clach Mhic Cailein, a Sgòr Dhubh csúcsától délre található.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.hill-bagging.co.uk/mountaindetails.php?rf=548
  2. Middleton, Iris M.: Thornton, Thomas (1751/2–1823), Oxford Dictionary of National Biography, Oxford University Press, 2004, online kiadás. http://www.oxforddnb.com/view/article/27364, hozzáférés 2017. április 1.
  3. Thornton, Thomas: A sporting tour through the northern parts of England, and great part of the Highlands of Scotland, London, Vernor and Hood, 1804.
  4. Mitchell, Ian R.: Scotland's Mountains before the Mountaineers, Edinburgh, Luath Press Limited, 2013. 80-81. ISBN 978 1 909912 44 1
  5. Thornton, Thomas: A sporting tour through the northern parts of England, and great part of the Highlands of Scotland, London, Vernor and Hood, 1804. 91-92.
  6. További információ érhető el a természetvédelmi területről a kormány által összeállított honlapon. A skót nemzeti természetvédelmi területek honlapja.. (Hozzáférés: 2017. április 1.) (angolul)

Források[szerkesztés]

Commons:Category:Sgòr Gaoith
A Wikimédia Commons tartalmaz Sgòr Gaoith témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés]