Savenay-i csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Savenay-i csata
Kereszt a csata emlékére Savenay-ben
Kereszt a csata emlékére Savenay-ben

Konfliktus Francia forradalom, A vendée-i háború
Időpont 1793. december 23.
Helyszín Savenay, Franciaország
Eredmény republikánus győzelem
Szemben álló felek
Flag of France.svg Francia Köztársaságvendée-i felkelők
Parancsnokok
François Joseph Westermann
Jean-Baptiste Kléber
François Séverin Marceau-Desgraviers
François Delaistre Tilly
Pierre Bourbotte
Jaques Nicolas Fleuriot
Bernard de Marigny
Georges Cadoudal
Szemben álló erők
18 000 katona6000 katona
4000 – 6000 harcképtelen (gyermekek, nők, sebesültek)
7 ágyú
Veszteségek
30 halott
200 sebesült
2000 – 4000 halott
2000 – 4000 hadifogoly kivégezve
Térkép
Savenay-i csata (Franciaország)
Savenay-i csata
Savenay-i csata
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 47° 21′ 43″, ny. h. 1° 56′ 26″Koordináták: é. sz. 47° 21′ 43″, ny. h. 1° 56′ 26″


A savenay-i csata a vendée-i háború döntő csatája volt 1793. december 23-án, melynek során a vendée-i royalista hadsereg súlyos vereséget szenvedett.

Előzmények[szerkesztés]

A december 13-án elszenvedett Le Mans-i vereséget követően a vendée-i hadsereg és a hozzájuk csatlakozott civilek Laval, majd Ancenis fele vették az irányt, abban a reményben, hogy átkelhetnek a Loire folyón és visszajuthatnak Vendée tartományba, ahol ismét felvehetik a harcot a republikánus haderővel szemben. A folyón való átkelés megközelítőleg 4000 embernek sikerült is, köztük a két fővezér, Henri de la Rochejaquelein és Jean-Nicolas Stofflet is sikeresen átkelt. Időközben azonban megérkezett a republikánus folyami flotta, így a Loire bal partján maradt 10-12 000 royalista kénytelen volt előbb Blainnél megpróbálkozni az átkeléssel, majd ennek sikertelensége után - nyomukban a republikánus haderővel - Savenay község felé vették az irányt, melyet december 22-én reggel egy rövid harc után megszálltak, a községet védő 150 katona a lakosság nagy részével együtt elmenekült.

A royalisták berendezkedtek a település védelmére, majd amikor aznap délben megérkezett a republikánus elővéd François Joseph Westermann vezetésével és megkísérelte rohammal bevenni a várost, rövid harc után sikeresen visszaverték. Estére Jean-Baptiste Kléber parancsnoksága alatt Savenay-hez ért a teljes republikánus haderő, mely egy újabb rövid összecsapásban megszállta a településtől északkeletre elhelyezkedő erdőséget.

A csata[szerkesztés]

Másnap reggel, pirkadatkor a royalista csapatok a republikánusokat meglepve támadást indították az előző nap elvesztett erdőség irányába. A Lyrot de la Patouillére vezette roham kezdetben sikerrel kecsegtetett; a támadók elfoglaltak két ágyút és foglyul ejtettek 40 ellenséges katonát. A republikánusok azonban Kléber tábornok vezetésével visszaverték a támadókat, akik kénytelenek voltak ismét Savenay-ben elsáncolni magukat.

Ezt követően a republikánus haderő teljes erővel megrohamozta a települést, majd az őket érő ágyútűz ellenére sikeresen benyomultak Savenay-be, ahol heves utcai harcok kezdődtek. A royalista tüzérség a templom elé húzódott, azonban a republikánusok elfoglalták, majd a vendée-iek ellen fordították az ágyúkat. Bertrand de Marigny azonban sikeresen megmentett két ágyút csapataival, majd azok fedezete mellett emberei maradékával kivonult a településről és sikeresen megmenekült. Egy másik, 600 fős alakulat északkeleti irányban szintén sikeresen elhagyta a csatateret, rövidesen azonban őket utolérték, bekerítették és lemészárolták armagnaci republikánus katonák.

Délután két órára a savenay-i csata teljesen befejeződött.

Következmények[szerkesztés]

A csata után republikánus katonák razziába kezdtek Savenay környékén, melynek során több bujkáló royalista katonára bukkantak, akiket rendre kivégeztek.

A csata a vendée-i hadsereg szétesését vonta maga után, a harcoknak azonban még korántsem volt vége, ugyanis Vendée tartományban gerillaháború kezdődött a republikánus megszállók ellen, előbb Henri de la Rochejaquelein vezetésével, majd miután őt 1794-ben meggyilkolták Jean-Nicolas Stofflet vette kezébe a gerillák irányításának feladatát.

Források[szerkesztés]

  • Fernand Guériff, La bataille de Savenay dans la Révolution, éditions Jean-Marie Pierre, Le Pouliguen, 1988
  • Jean-Clément Martin, Blancs et Bleus dans la Vendée déchirée, Gallimard, *1986
  • Jacques Crétineau-Joly, Histoire de la Vendée Militaire, 1840
  • Roger Dupuy, Nouvelle histoire de la France contemporaine, vol. 2 : La République jacobine. Terreur, guerre et gouvernement révolutionnaire, 1792–1794, Seuil, 2005
  • Jean-Baptiste Kléber, Mémoires politiques et militaires 1793–1794.