Sasfészek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sasfészek
Kehlsteinhaus
A Sasfészek
A Sasfészek
Korábbi nevek: Wachmann-ház
Hely Németország, Berchtesgaden
Építési adatok
Építés éve 1920-as évek
Rekonstrukciók évei 1937, 1961
Felhasznált anyagok kő, fa
Tervező Albert Speer
Építész(ek) Albert Speer
Építési költség 30 millió RM
Hasznosítása
Felhasználási terület Üdülő, étterem
Tulajdonos Bajorország
Alapadatok
Tengerszint feletti magasság 1834 m
Alaprajz téglalap
Egyéb jellemzők
Liftek száma 1 (134 méter)
Nevezetességei Adolf Hitler egykori nyaralóhelye
Elhelyezkedése
Sasfészek (Németország)
Sasfészek
Sasfészek
Pozíció Németország térképén
é. sz. 47° 36′ 40″, k. h. 13° 02′ 30″Koordináták: é. sz. 47° 36′ 40″, k. h. 13° 02′ 30″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sasfészek témájú médiaállományokat.

A Sasfészek (németül: Adlerhorst ma:Kehlsteinhaus) Németország Bajorország tartományában, a Berchtesgadeni-Alpokban található hegyvidéki nyaralóház, amely a német diktátor, Adolf Hitler kedvenc tartózkodási helye volt 1938 és 1945 között. Hitler 50. születésnapjára kapta ajándékba Martin Bormanntól.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csodálatos természeti környezetben fekszik, Németország délkeleti csücskében, Bajorország tartományban, a Bajor-Alpokban, Felső-Bajorország (Oberbayern) területén, nagyon közel az osztrák határhoz. 1834 méterrel fekszik a tenger szintje felett, nem messze Obersalzbergtől. Nem messze tőle nyugatra található a Watzmann, Németország második legmagasabb hegycsúcsa. Délnyugati irányban a Königssee, míg tiszta időben északi-északkeleti irányban Salzburgig is ellátni. Déli irányba a kilátást a Bajor - Alpok korlátozza. A ház maga nem a hegycsúcs tetején áll, hanem kicsit lejjebb. A csúcshoz gyalog is könnyen fel lehet jutni, tetején kilátó és kereszt áll.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hegytetőn eredetileg egy gazdag bajor kereskedő háza, az úgynevezett Wachmann-ház állt. Ezt a területet szemelte ki a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt a vezér, Adolf Hitler számára. Már a '20-as években bérbe vették a területet, ugyanis az ideális helyen feküdt. Közel a barátinak számító Ausztriához, Olaszországhoz és Magyarországhoz. Így az akkoriban még csak kis párt elnökeként tevékenykedő Hitler gyorsan el tudott volna menekülni baj esetén.

A Kehlsteinstraße[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kehlsteinstraße

Először az oda vezető útvonalat építették meg Albert Speer tervei alapján, a munka 13 hónapig tartott, nem fukarkodtak az emberi-, sem az anyagi erőforrásokkal. Grandiózus mű született, több alagutat is fúrtak, végig erősen kanyarog az út, szerpentines jellegű. A legfelső része megsemmisült a szövetségesek 1945-ös bombázása idején, azt már nem építették vissza. Így kb. 1700 méter magasságig lehet feljutni. Az út sokáig zárva volt a nagyközönség előtt, a második világháború végéig Hitler és fontos párttagokon kívül csak a meghívottak, illetve a Wehrmacht és az SS egységei használhatták. A háború után az amerikai hadsereg pihenőhelyeként funkcionált, így az út továbbra is zárva volt, azt 1960-ban adták vissza a Bajor Államnak.

Az épület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az étterem a hegycsúcson

Magát az épületet Martin Bormann ajándékozta a Führernek annak 50. születésnapja alkalmából. Hitler kb. 10 alkalommal járt itt (a becslések 5 és 13 között ingadoznak). Az egész komplexum összköltsége elérte a 30 millió birodalmi márkát, mai áron számolva ez mintegy 150 millió eurót tenne ki. A háború végén találgatások láttak napvilágot, hogy vajon a náci vezetők hová menekülnek a végső összeomlás esetén. Téves adatokból kiindulva a szövetséges hírszerzés úgy feltételezte, hogy a németek egy úgynevezett Alpok-erődöt (Alpenfestung) építettek ki, és ennek egyik központja a Sasfészek. Ezért 1945. április 25-én több száz brit nehézbombázó repült a hely fölé és azt lebombázta. Valójában Hitler végig a Führerbunkerben maradt Göbbelsszel együtt, míg a többi vezető szétszóródott az országban.

A háború után az amerikai hadsereg pihenőhelyévé vált a terület, egészen 1960-ig, mikor is a területet hivatalosan is visszaadták Bajorországnak. Azóta állagmegóvást, felújításokat végeztek rajta, éttermet és emlékhelyet alakítottak ki itt.

Jelenleg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelen állapotában szinte csak turisztikai jellege van, éttermet alakítottak ki benne. Elsősorban az angolszász országokból érkezik rengeteg turista nyáron, döntően a hely történelmi levegője miatt. Nagy szerepet játszik ebben Alistair McClean Kémek a Sasfészekben című műve is. A műből a '70-es években készítettek filmet az amerikaiak Richard Burton és Clint Eastwood főszereplésével, ám a filmet nem itt, hanem a hegy túlóldalán az osztrák Werfen falucskájában forgatták, ugyanis csak ott találtak a regényben leírt várhoz hasonlót. Nem elhanyagolható a csodálatos panoráma sem, hiszen remek kilátás nyílik innen gyakorlatilag 360°-os irányban. Általában május közepétől október közepéig/végéig van nyitva a turisták előtt.

Megközelítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A személygépkocsi-forgalom elől a hely zárva van, azt csak buszokkal (RVO), vagy gyalog lehet megtenni. A nagy, központi parkolótól indulnak a buszok 25 percenként, és azzal az alagút bejáratáig lehet eljutni, kb. 20 perc alatt. Onnan 124 métert emelkedve lifttel lehet megtenni a végső szakaszt, amit a felvonó 41 másodperc alatt tesz meg.

Gyalogosan is fel lehet jutni, 3 útvonal is felvezet a csúcsra, mindegyiket nagyjából 2-2,5 óra alatt lehet megtenni.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sasfészek témájú médiaállományokat.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kehlsteinhaus című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kehlsteinhaus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.