San Pancrazio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  A Firenze történelmi központja
világörökségi helyszín része
San Pancrazio
Elhelyezkedés Firenze
Olaszország
Elhelyezkedése
San Pancrazio (Firenze)
San Pancrazio
San Pancrazio
Pozíció Firenze térképén
é. sz. 43° 46′ 19″, k. h. 11° 14′ 60″Koordináták: é. sz. 43° 46′ 19″, k. h. 11° 14′ 60″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz San Pancrazio témájú médiaállományokat.

A San Pancrazio (Szent Pongrác), egykori firenzei templom, ma Marino Marini neves szobrász múzeumának ad helyet.

Története[szerkesztés]

A templom egy ókeresztény bazilika helyén épült. Első említése 931-ből származik. 1157-ben a bencések tulajdonába került, majd a domonkos-rendieké lett, majd pedig 1230-tól 1808-ig az ambroziánusoké. Az épületet az 1300-as években építették újjá. A 15. század közepén új kolostorral bővült. 1467-ben Giovanni Rucellai León Battista Albertit bízta meg az épület felújításával, aki itt a jeruzsálemi Szent Sír idealizált mását kívánta megalkotni. 1754-ben Giuseppe Ruggeri építész vezetésével ismét átalakították, ekkor távoították el több ide temetett nemes síremlékét. A napóleoni háborúk után, 1808-ban Giuseppe Cacialli átalakította neoklasszicista stílusban. Ekkor veszítette el eredeti funkcióját és a lottóhivatal székhelye lett. Később a helyi biróságnak is otthont adott, illetve egy rövid ideig dohánymanufaktúra működött benne. 1976-ban restaurálták és ekkor költözött be a Museo Marino Marini, mely a híres szobrászművész alkotásait mutatja be.

Leírása[szerkesztés]

Az átalakított templombelső

A kis négyszögletes szentély, keleties kupolájával, pilaszterekkel tagozott, fehér- és feketemárvány lapokkal burkolt belső falaival, a quattrocento építészetének egyik legharmonikusabb alkotása.

Felhasznált irodalom[szerkesztés]