San Pancrazio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  A Firenze történelmi központja
világörökségi helyszín része
San Pancrazio
Chiesa di San Pancrazio, facciata 3.JPG
Elhelyezkedés Firenze
Olaszország
Elhelyezkedése
San Pancrazio (Firenze)
San Pancrazio
San Pancrazio
Pozíció Firenze térképén
é. sz. 43° 46′ 19″, k. h. 11° 14′ 60″Koordináták: é. sz. 43° 46′ 19″, k. h. 11° 14′ 60″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz San Pancrazio témájú médiaállományokat.

A San Pancrazio (Szent Pongrác), egykori firenzei templom, ma Marino Marini neves szobrász múzeumának ad helyet.

Története[szerkesztés]

A templom egy ókeresztény bazilika helyén épült. Első említése 931-ből származik. 1157-ben a bencések tulajdonába került, majd a domonkos-rendieké lett, majd pedig 1230-tól 1808-ig az ambroziánusoké. Az épületet az 1300-as években építették újjá. A 15. század közepén új kolostorral bővült. 1467-ben Giovanni Rucellai León Battista Albertit bízta meg az épület felújításával, aki itt a jeruzsálemi Szent Sír idealizált mását kívánta megalkotni. 1754-ben Giuseppe Ruggeri építész vezetésével ismét átalakították, ekkor távoították el több ide temetett nemes síremlékét. A napóleoni háborúk után, 1808-ban Giuseppe Cacialli átalakította neoklasszicista stílusban. Ekkor veszítette el eredeti funkcióját és a lottóhivatal székhelye lett. Később a helyi biróságnak is otthont adott, illetve egy rövid ideig dohánymanufaktúra működött benne. 1976-ban restaurálták és ekkor költözött be a Museo Marino Marini, mely a híres szobrászművész alkotásait mutatja be.

Leírása[szerkesztés]

Az átalakított templombelső

A kis négyszögletes szentély, keleties kupolájával, pilaszterekkel tagozott, fehér- és feketemárvány lapokkal burkolt belső falaival, a quattrocento építészetének egyik legharmonikusabb alkotása.

Felhasznált irodalom[szerkesztés]