Sally

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Sally (Sally) Isaac Asimov egyik sci-fi novellája, amely 1953-ban a Fantastic magazin május-júniusi számában jelent meg. Magyarul a Robottörténetek című novelláskötetben olvasható.

Bár ebben a novellában is szó van valamiféle pozitronikus agyról, Asimov sehol nem említi a három törvényt.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2057-ben járunk. Az utakon ma már csak pozitronaggyal ellátott autók közlekedhetnek. Ezek viszont igen drágák, úgyhogy csak a gazdagok engedhetik meg maguknak. A kevésbé gazdagok számára pozitronagyas buszokat is készítettek, így gyakorlatilag a tömegközlekedést is modernizálták. A legjelentősebb változás azonban az, hogy ezekhez az autókhoz közelebb lehet kerülni, mint a régiekhez. Éppen ennek köszönhető, hogy néhány gazdag ember úgy döntött, halála után egy autófarmra hagyja kocsiját, ahol gondját viselik.

Ezt az autófarmot vezeti Jacob Folkers, az egykori sofőr. A rábízott autókba néhány extrát is beszerel, de azokat nem vezeti senki, önmagukat irányítják. Folkers már teljesen kiismerte őket, hiszen gyakorlatilag az autók az egyedüli társai. Közülük Sally, a 2047-es kabriolé a kedvence.

Egy napon felkeresi őt Raymond J. Gellhorn, s üzletet ajánl: A felhalmozódott kocsik – amiket ugyebár drága fenntartani – egy részének motorját (azaz pozitronagyát) elavult testéből át kéne szerelni egy új karosszériába. Az így nyert csúcsmodelleket jó pénzért lehetne eladni, a nyereséget pedig természetesen elosztanák. Folkers megállapítja hogy Sally nevet az ajánlaton, s neki se tetszik az ötlet.

Gellhorn ezek után megpróbál beszállni a kocsiba, de Sally bezárja az ajtókat, így hát a férfi egy hirtelen mozdulattal beugrik az autóba. Sally megpróbál ellenállni, de a támadó bekapcsolja a kézivezérlést, s erőszakkal nekiirányítja a kocsit két másik autónak. Miután azok értetlenül félregurultak előle, a férfi visszatér Jake-hez. A farm vezetője szinte őrjöng, s kizavarja a telekről Gellhornt. Ő azzal próbál védekezni, hogy az autónak csak jót tesz, ha vezetik, de nem sokra megy érvelésével.

Két nappal később éjjel Gellhorn visszatér két bérencével, s fegyverrel kényszerítik Folkerst arra, hogy kapcsolja ki az autóit, hogy el tudja vinni azok motorját. Azonban ahogy a garázsba érnek, a farm tulajdonosa ráuszítja kocsijait a két bérencre. Ötven jármű berreg fel egyszerre, s kezdi kergetni a jómadarakat. Csak egy pozitronikus autó marad a két férfivel: Sally. Társai sorsát elkerülendő, Gellhorn maga elé rántja Folkerst, s vele együtt behátrál a pozitronikus buszba, amelyen érkezett.

Próbál menekülni, de Sally csak nem akar leszakadni. Közben Folkers megállapítja, hogy ahogy a busz motorja be van szerelve, az kínzás a járműnek. Egyszer csak eltűnik Sally, de nem sokkal később minden felől kocsik állják el az utat. Gellhorn gyorsítani próbál, hogy áttörje az autókordont, de a busz nem engedelmeskedik: Megáll, elengedi Folkerst, majd elszáguld Gellhornnal.

Folkers másnap reggel tudja meg, hogy Gellhornt holtan találták, egy busz keréknyomaival testén. Tehát az autók képesek egymással kommunikálni – az események után már nem is titkolták ezt, folyamatosan zümmögött a garázs. A farm kocsijai minden bizonnyal meséltek a busznak szabad életükről, s az megtetszett neki, képes volt ölni azért. Mi van akkor, ha egy nap minden autó hall erről az életmódról? Fellázadnak alkotóik ellen? Lehet, hogy néhány karbantartó kivételével kiirtják az embereket…

Megjelenések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

angol nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Fantastic, 1953. május-június
  2. Fantastic, 1965. szeptember
  3. Time Untamed (Belmont, 1967)
  4. Nightfall and Other Stories (Doubleday, 1969)
  5. Nightfall Two (Panther, 1971)
  6. The Complete Robot (Doubleday, 1982)
  7. The Robot Collection (Doubleday, 1983)
  8. Those Amazing Electronic Thinking Machines! (Franklin Watts, 1983)
  9. The Asimov Chronicles: Fifty Years of Isaac Asimov (Dark Harvest, 1989)
  10. The Complete Stories (Doubleday, 1990)

magyar nyelven[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Robottörténetek, I. kötet (Móra, 1993, ford.: Szántai Zsolt)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]