Sablon:Téka/Napóleon/Hírtéka/3

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ekkor indult meg Napóleon, lóról leszállva, gyalog, rendületlen nyugalommal, jól ismert lépteivel, karjait hátul összekulcsolva... Ez az ember pedig rendületlenül vonult előre. Már kibontották a háromszínű lobogót. Megrázó pillanat volt ez is a gyűlölt fehér liliomos zászló alá kényszerített katonáknak. De újabb megrázkódtatás érte őket: az elbaiak kis zenekara rázendített a „Marseillaise”-re s Napóleon katonái harsogva énekelték az elsöprő erejű indulót...

Napóleon mint maga a megtestesült dicsőség vonult a megkövült királyi katonák felé, ismert öltözékében, mint a gárda közvitéze, rajta a marengói köpeny, fején a háromszínű kokárdával díszített háromszögletű csákó. Nem is puskalövésnyire, de pisztolylövési távolságra közelítette meg a csapatokat. Valamit tenni kellett. Randon, a húszéves kapitány magánkívül kiáltotta el magát:

- Ott van! Tűz!

Itt dőlhetett volna el Napóleon sorsa, s egész csapatáé. Elhangzott a parancs, a katonák égi jelszava. A kivégzőosztag nem szokta megtagadni az engedelmességet. A katona nem gondolkodik, ő csak egy alkatrésze a puskának. A parancs - parancs.

De senki nem mozdult. Senki sem emelte föl a puskáját, hogy teljesítse a parancsot... A Császár ekkor megállt, s mögötte főtisztjei: Cambronne, Bertrand, Dravot. Napóleon csengő hangon kiáltotta:

- Ötödik hadtestbeli katonáim! Megismertek-e? A császárotok vagyok!

Halálos csend támadt... széttárta szürke köpenyét, kidüllesztette a mellkasát, s előbbi hangján így fejezte be rövid beszédét:

- Ha akad köztetek katona, aki kész megölni a császárát, tessék, itt vagyok!

Ez a hang, a széttárt marengói köpeny, a háromszögletű csákó, és ezernyi emlék, amely a kis káplárhoz fűződik, s maga az egész, ez a mesébe illő találkozás - ki tud ennek ellenállni?

A sápadtan remegő királyi katonákból egyszerre kigyulladt arcú napóleoni vitézek lettek, mennydörgésszerűen kirobbant az „Éljen a császár!”, ez a világot megrengető csatakiáltás. Felbomlottak a sorok, a katonák odarohantak a császárhoz, letérdeltek előtte, boldog volt, aki hozzáérhetett.