Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2022-47-2
A Kohlhaas Mihály (eredeti címén Michael Kohlhaas) Heinrich von Kleist történelmi tárgyú kisregénye. Egyes részletei megjelentek az író által kiadott Phöbus című irodalmi folyóirat 1808. júniusi számában, a teljes művet először 1810-ben adták ki. A kisregény alapja Peter Hafftiz Microchronologicum című, 1595-ben írt művében található; Kleist közvetlen forrása Christian Schöttgen és Georg Christoph Kreysig 1731-ben megjelent történeti munkája volt. A cselekményt Kleist úgy alakította át, hogy az alaptörténeten túl bemutassa az ideális világ és a valóság szembenállását is.
A főhős valóban létezett: Hans Kohlhase derék és jómódú polgár volt a 16. századi Brandenburgban. 1532. október 1-jén, amikor a Lipcsei vásárra utazott, útközben Günther von Zaschwitz földbirtokos lefoglalta Kohlhase két lovát az áthaladás díjaként. Kohlhase jogi úton keresett elégtételt, de hiába, ezért 1534-ben hadjáratot hirdetett: Wittenbergben házakat gyújtott fel, és kifosztotta a zinnai kolostort. Martin Luther figyelmeztető levele nem tudta jobb belátásra téríteni; többek között 1540 februárjában megtámadta II. Joachim brandenburgi választófejedelmet is. A választófejedelem szabad elvonulás ígéretével Berlinbe hívta tárgyalásra Kohlhasét, ott azonban az ígéret ellenére elfogták, 1540. március 22-én elítélték, és május 22-én nyilvánosan kerékbe törték.
A kortárs Goethe viszolyogva olvasta a kisregényt: „érett értelem számára lehetetlen ilyen motívumok erőszakosságába élvezettel elmerülni” – írta; Thomas Mann viszont a német irodalom legerőteljesebb elbeszélésének nevezte a lócsiszár történetét. Babits Mihály szerint a mű „az igazságkereső ember örök érvényű tragédiája”.