Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2018-30-1
.png)
II. Louis de Bourbon-Condé, Enghien hercege (1621–1686); a Bourbon-ház Condé hercegi ágából származó francia arisztokrata, a királyi család tagja, királyi vérből való, trónöröklésre jogosult herceg (prince de sang royal), Enghien 4. hercege (duc d’Enghien), 1646-tól Condé 4. hercege (prince de Condé), továbbá Albret, Bourbonnais, Montmorency, Châteauroux, Bellegarde, Damville, Beaupréau és Fronsac hercege, 1684-től Charolais, Chemillé és Sancerre grófja, Franciaország pair-je, 1646-tól haláláig Berry kormányzója, 1647–1654 között királyi főháznagy (Grand maître de France), a Szentlélek-rend lovagja. A 17. század egyik legkiválóbb hadvezére, győzelmei nyomán szerzett mellékneve: a Nagy Condé (franciául: le Grand Condé).
Már egészen fiatalon, 1642-től a gyermek XIV. Lajos szolgálatában harcolt a harmincéves háborúban, az 1635–1659-es francia–spanyol háborúban. 1643-ban a rocroi-i ütközetben nagy vereséget mért a győzhetetlen hírű spanyol terciókra. A Fronde felkelésben Mazarin főminiszter ellen fordult, és a lázadók vezéreként spanyol csapatok élén harcolt a francia trón megszerzéséért. Távollétében halálra ítélték, birtokait elkobozták. Az 1659-es pireneusi békeszerződéssel kegyelmet kapott, és birtokait is visszakapta. XIV. Lajos szolgálatában királyi hadvezérként harcolt a devolúciós háborúban és a Hollandia elleni háborúban. Turenne marsall halála után rövid ideig az elzászi francia csapatok parancsnoka lett. Bőkezű művészetpártoló, mecénás. Rezidenciáját, a chantilly-i hercegi kastélyt (az Oise megyei Chantilly-ban) fényűző módon rendezte be, építette ki. A Fontainebleau-i kastélyban hunyt el.