Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2016-3-2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A klasszikus gitár felépítése
A klasszikus gitár felépítése
Gitár-kollekció terem
Gitár-kollekció terem

A klasszikus gitár vagy spanyol gitár a húros, pengetős hangszerek családjába tartozik. Ez a gitárfajta a 19. században, elsősorban spanyol hangszerkészítők munkájának eredményeként nyerte el mai formáját. A hangszernek ez az a változata, amelyen klasszikus zenét játszanak. Emellett sok ország népzenéjének, társasági zenéjének is fontos kelléke, ami napjaink könnyűzenéjében, műkedvelő muzsikálásában is fontos szerepet kap.

A gitár jellemzően fogólapos dobozszerű pengetős hangszer, kávával összekötött tetővel és hátlappal. Nyaka a testtől élesen elkülönül. Hat húrját kvartokra (és nagytercre) hangolják. A klasszikus gitár legfontosabb megkülönböztető jegye, hogy húrjait nem fémből, hanem bélből, vagy újabban ahhoz hasonló tulajdonságú szintetikus vagy más, a fémekénél kisebb sűrűségű anyagból készítik. A húrok viszonylag nagyobb átmérője és a kisebb feszítőerő kihat a hangszer konstrukciójára és a játékmódra is. A klasszikus gitárt nem pengetővel, hanem a kéz négy ujjával, körömmel vagy ujjbeggyel szólaltatják meg, így a ritmikus akkordjáték (rasgueado) mellett a klasszikus koncertzene igényeinek megfelelő, többszólamú dallamjátékra (punteado) is alkalmas.

A mai gitár legáltalánosabb sajátosságait mutató – karcsú, dobozszerű testű, attól elkülönülő hosszú nyakú – pengetős hangszerek már az ókorban léteztek: a hettita birodalomból, a régi Mezopotámiából és Egyiptomból is maradtak fenn ilyen zeneszerszámok ábrázolásai. Ezek minden bizonnyal nyárslantok voltak; a rezonátortestükön átdöfött rúd egyszerre volt nyak és húrtartó.