Dallam

Dallam vagy melódia, ( Görög μελῳδία , melōidía , " énekel , kántál"), zenei hangok sorozata, amit a hallgató egyetlen egységként érzékel. Szó szoros értelmében a dallam a hangmagasság és a ritmus kombinációja, míg képletesen, a kifejezés magába foglalhat más zenei elemeket, mint például hangszínt. Úgy lehet tekinteni mint az előteret, szemben a kísérettel a háttérben.

Dallamok gyakran több zenei frázisból és motívumból állnak, és általában ismétlődik az egész dalban, különböző formákban . Egy dallam jellemzői a dallamos mozgás, a hangmagasság, illetve a hangok között eltelt időközök (elsősorban összekapcsolt vagy elválasztott), hangmagasság tartomány, feszültség és feloldás, folytonosság és koherencia, ritmus és alak.

Elemei

Tekintettel a dallam sok és változatos elemére és stílusára, "sok létező magyarázat egy adott stilisztikai modellre szorítkozik, és ezek is exkluzívak." Paul Narveson azt állította 1984-ben, hogy több mint háromnegyedét a dallamos témáknak nem tárták fel teljesen.

A korábbi századokban írt legtöbb európai zenében és a 20. század populáris zenéjében a jelen vannak a dallam rögzített és könnyen észrevehető frekvencia minták, visszatérő események (gyakran időszakos és minden szerkezeti szinten) és az ismételt időtartamok és időtartam minták.

A 20. században használt dallamok nagyobb hangterjedelmet használnak mint a más történelmi időszakok nyugati zenéje. Mialatt a diatonikus skálát még használják, a kromatikus skála széles körben lett alkalmazva. Kliewer szerint minden dallam alapvető eleme az időtartam, a hangmagasság, a hangszín, a textúra és a hangerő. Egy dallam felismerhető, még ha különböző hangszínnel és dinamikával is játsszák.

Példák

Középkori angol melódia "Pop Goes the Weasel"  Play

Különböző zenei stílusok különbözőképpen használják a dallamot. Például:

• Dzsesszben használják a "témát", a fő dallamot, ami kiinduló pontja az improvizációnak.
• Rock zenében, könnyűzenében általában két dallamot használnak, vers és refrén.
• Klasszikus indiai zene főleg a dallamra és a ritmusra támaszkodik, nem a harmóniára. Akkordváltást nem használ.
• Balinéz gamelán zenére a dallam variációinak az egyszerre játszása a jellemző, az úgynevezett heterofónia
• A nyugati zenében először bevezetik az eredeti dallamot s majd csak azután variálják azt. A klasszikus zenének több dallamos rétege van, a polifónia, mint például a fugákban, ami egyféle ellenpont. A dallamok gyakran épülnek motívumokra vagy dallamtöredékekre, mint Beethoven Sors szimfóniája. Wagner népszerűsítette a vezérmotívum fogalmát, amikor a motívum bizonyos ötlethez, személyhez vagy helyhez kapcsolódik.
• Míg a könnyűzenében és a klasszikus zenében, a hangmagasság és az időtartam elsődleges fontosságú, ezek jelentősége a 20. és 21. századi kortárs zenében csökkent és a minőség egyre nagyobb a fontosságú lett, gyakran az elsődleges.
• A tánczene egyik alfaja a Hardstyle a kifinomult "tuplet" dallamairól híres. Szerkezetben olyanok mint a klasszikus zene.

Források

• A Pallas nagy lexikona
• Kabóca zenefüzetek öntevékeny zenetanulóknak
• Egy jazz improvizációs olvasókönyv

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Melody című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.