Balinézek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
balinézek
Balinéz apa és gyermekei
Balinéz apa és gyermekei
Teljes lélekszám
kb. 4,5 millió (2018)
Régiók
Indonézia
Nyelvek
balinéz, bahasa indonéz
Vallások
hinduizmus helyi változata
Rokon népcsoportok
jávaiak, szundanézek, maduraiak
A Wikimédia Commons tartalmaz balinézek témájú médiaállományokat.

A balinézek (vagy baliak) az ausztronéziai népek közé tartozó népcsoport, Indonézia egyik nemzetisége. Az ország lakosságának 1,7%-át teszik ki,[1] lélekszámuk 2018-ban kb. 4,5 millió fő volt. A maláj és jávai-indiai népek keveredéséből kialakult népcsoport tagjait általában vonzó külső jellemzi, sokak szerint Indonéziában a balinéz nők a legszebbek.[2] Indonéziában egyedülálló módon a balinézek vallása a hinduizmus egy helyi változata, így különleges építészetük és szokásaik a szigetet az ország egyik fő idegenforgalmi látnivalójává tették.

Lakóhely és életmód[szerkesztés]

A balinézek nevüket lakóhelyükről, Bali szigetéről kapták, ahol a lakosság 90%-át teszik ki. Kisebb balinéz csoportok élnek a közeli Lombok szigetén és Jáva délkeleti csücskében.

Balinézek áldozatot visznek a szentélybe

A falvak zárt közösségeket alkotnak, melyek közös ősöket tisztelnek. Együtt dolgoznak a szentélyek rendben tartásán, az ünnepek megszervezésében és a nagyobb családi események lebonyolításában. A leszármazást apai ágon tartják nyilván. A falvaknak saját szentélyük és közösségi terük van, mely az ünnepeken kívül a vásárok lebonyolításának is színhelye. A családok saját, fallal elkerített területükön élnek. A nagyméretű udvart három részre osztják: egy gazdasági terület a termények tárolására szolgál, vannak hálószobák és konyhák, illetve minden családnak saját szentélye is van.[3]

Teraszos öntözőrendszer

A népesség hagyományosan elsősorban rizstermesztésből él, a rizsföldek egész évben víz alatt vannak a gyakori esőzések és ezek hiányában az öntözés miatt.[4] A földek kb. egynegyedét öntözik. A parasztok kisméretű birtokokkal rendelkeznek, egymással vízelosztó közösségeket alkotnak. Fő terményük a rizs mellett jamgyökeret, édesburgonyát, maniókát és kukoricát is termesztenek. Fontos a kókuszpálma és más trópusi gyümölcsök, az olajpálma és a kávé szerepe is. A szarvasmarha mellett sertés és baromfit tartanak, a halászat szerepe kisebb. A gyors népességnövekedés miatt a sziget élelmiszerekből nem önellátó.[3] Az utóbbi évtizedekben egyre több balinéz költözik városokba, ahol az iparból vagy a fellendülő idegenforgalomból élnek.

Történet[szerkesztés]

A szigeten Jávához hasonlóan az indiai hatásoknak köszönhetően a 7. századra elterjedt a hinduizmus. A 11. században egy királyi esküvő következményeként sok jávai települt át Balira. 1284-92 között Bali jávai megszállás alá került, amikor az utolsó tumapeli király, Kertanagara elfoglalta a szigetet. Halálával a balinézek visszaszerezték függetlenségüket, de ez az állapot nem tartott sokáig. Újabb jávai uralom következett 1343-tól, ezúttal a Madzsapahit Birodalom vonta fennhatósága alá Balit.[3] Amikor a 16. században Jáván a muszlimok megdöntötték a hindu Madzsapahit Birodalmat, az ország vezetőinek egy része (előkelők, papok, írástudók) vallását megtartva Bali szigetére költözött át. A keleti hegyekbe szorították a sziget őslakóit, a bali aga népet. A hódítók magukat sokáig wong-Madzsapahitnak, vagyis madzsapahiti embereknek nevezték.[2]

Bali királysága a 16. század közepén

A hollandok először 1597-ben jelentek meg a térségben, ami ekkor több, egymással rivalizáló muszlim állam fennhatósága alatt állt. A Holland Kelet-indiai Társaságnak nem volt ereje Bali megszerzésére, így a gyarmatosítók függetlenségét csak a 19. század végén veszélyeztették. A hollandok először az északi parton lévő Buleleng és Jembrana államokat szállták meg 1884-ben, majd a szomszédos Lombok ellen indítottak hadjáratot. Ennek 1894-ben a balinéz Anak Agunk Ktut herceg is áldozatául esett.[3]

Az 1906-os csata áldozatainak emlékműve

Bali teljes területe a 20. század elején került holland uralom alá. 1906-ban 3600 embert lemészárolva elfoglalták a fővárost, Denpasart, majd meghódították a többi területet is. Az idegen hódítás a helyi előkelők számára súlyos megaláztatást jelentett, a királyi család tagjai rituális öngyilkosságot követtek el.[5] A második világháború alatt a balinézek is japán megszállás alá kerültek, majd részt vettek a hollandok elleni függetlenségi háborúban. A sziget nyugati részén fekvő Margánál, 1946-ban vívták azt a csatát, ahol a kétségbeesett balinézek egy öngyilkos rohammal (puputan) az utolsó katonáig elpusztultak.

Vallás és nyelv[szerkesztés]

Pura Besakih temploma

A balinézek vallása a hinduizmus saivita irányzatának[3] egy különleges, csak a szigeten jellemző változata. Megtalálhatóak benne a buddhizmus, az ősök tiszteletén alapuló maláj vallás és az animizmus egyes vonásai. A vallás fontos eleme a lélekvándorlásba vetett hit. A sziget őslakóinak mitológiája szerint Bali valaha sík terület volt. Amikor Jáva lakói felvették a hindu vallást, az istenek Balin is hegyeket teremtettek, hogy az emberek jobban élhessenek. Ezért a mai balinézek is szentként tisztelik a sziget összes hegyét, különösen az Agung tűzhányót. Szintén tisztelet övezi a földeket termékennyé tevő vizeket.[6] A vallás különleges elemei a látványos, transzba ejtő táncok.[5] A ngusaba ünnep során, teliholdkor körmenetet tartanak, mely a helyi öntözőszentélyekhez tart, ahol áldozatot mutatnak be.[5] A hinduizmus részeként a kasztrendszer is fennmaradt: a hagyományokat követők ma is csak kaszton belül házasodhatnak.[5] A népcsoport 90%-a a legalacsonyabb kasztba, a jabába tartozik, ezért közöttük nincs az indiaihoz hasonló merev elkülönülés.[3] A lakosság tizede a trivangsa kaszt tagja, ami az indiai bráhmanák, ksatriják és vaisják kasztjának közös megfelelője. Ezen belül legmagasabb szinten a papok (pedanák) csoportja áll.

Halotti máglya

A balinéz nyelv az ausztronéz nyelvcsaládba tartozik. Indonézia többi népcsoportjához hasonlóan a balinézek is kétnyelvűek: hivatalos helyeken az ország közös nyelvét, a bahasa indonézt használják. A kasztrendszer a nyelvben is megjelenik: a magasabb és az alacsonyabb kasztba tartozók kasztjukon belül más-más nyelvet használnak, egymás között pedig egy köztes, közép-balinéz nyelvváltozatot beszélnek.[2] A magasabb kaszt nyelve számos jávai és szanszkrit elemet is tartalmaz.[3]

Kultúra[szerkesztés]

A hinduizmusnak a helyi, ősi hitekkel való vegyülése különleges, egyedi szokásokat és szertartásokat eredményezett. A balinézeknél illetlenségnek számít az érzelmek kimutatása, a mindig kecses testtartást, a szigorú szabályoknak megfelelő viselkedést a társadalmi érintkezés alapjának tekintik.[5]

Legong tánc

A szokások jelentős része a különleges életeseményekhez: névadáshoz, felnőtté avatáshoz vagy a temetkezéshez kapcsolódik. Az újszülött névadási szertartására 3 hónapos korában kerül sor. Addig nem tekintik egyénnek, helyenként a családtagok egérnek nevezik. A gyermeket egy tál víz fölé tartják, melyben különböző szimbólumok találhatóak: a levél a bölcsességet jelképezi, a pénzérme a gazdagságot, a rizs- és kukoricaszemek a szorgalmat, az ékszerek pedig a vágyat jelenítik meg. Amelyiket ezek közül a gyermek a jobb kezével először megérinti, annak a hatása lesz egész életére meghatározó. A gyermeket csak a névadási szertartás után szabad a földre helyezni.[7] Különleges, bár nem egyedülálló szokás a teknoníma: a szülők elsőszülött gyermekük nevét veszik fel és a későbbiekben így hívjak magukat.[5]

A lányokat első menstruációjuk alkalmával otthon elkülönítik. Az ötödik napon tartják a megtisztulási szertartást: a díszes ruhába öltözött, aranyozott fejdísz felékesített lány a szentélybe megy, ahol megáldják. A szertartás során használt pálmaágak a termékenységet jelképezik. A rizsgőzölő (a rizs a házasság és a termékenység szimbóluma) kosárból a pap vizet önt a lány kezére, aki a fejére teszi a kezét, ami által megtisztul. A templomi szertartás után otthoni ünneplés következik.[5]>

A fiúk és lányok serdülőkorba lépését fogcsiszolással júliusban vagy augusztusban ünneplik meg. A fiatalok a megtisztulást jelképező fehér vagy sárga ruhákba öltöznek, a műveletet a pap vésővel és kalapáccsal végzi el rajtuk. Ezzel megszabadulnak a gyermekkor „állati” részétől és elűzik a vad szellemeket. A szertartás abban is segít, hogy a fiatal meg tudjon küzdeni a kapzsisággal, irigységgel, féltékenységgel, részegséggel, dühvel és zűrzavarral. A fogreszeléket egy kókuszhéjba teszik és a családi szentély mögött helyezik el.[8][9]

Temetkezési szokásaikra a hamvasztás jellemző. Ennek célja, hogy a halott szelleme ne térjen vissza, ezért az elhunytat állatot ábrázoló koporsóban óriási halotti máglyára teszik és elégetik.[10] Ha az időjárás nem alkalmas a hamvasztásra, a halottat ideiglenesen eltemetik, majd később helyezik a máglyára.[2]

Balinéz gamelán

A balinézek különösen tehetségesek a kézművességben, főleg a szobrászat, a fa- és csontfaragás illetve az ezüsttárgyak készítése terén. Nagyon népszerűek a fogadásokkal összekötött állat- (főleg kakas-) viadalok.[3] A jellegzetes indonéz zenekar, a gamelán balinéz változata bronz ütőhangszerek mellett kéthúros hegedűvel és fuvolával is kiegészül. A szórakozás kedvelt formája a színpadi előadások, főleg táncjátékok vagy pantomim-szerű előadások megtekintése.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The World Factbook, CIA
  2. a b c d Kiszely 676. o.
  3. a b c d e f g h i Terebess Ázsia Lexikon
  4. Az ember 251. o.
  5. a b c d e f g Az ember 457. o.
  6. Kiszely 675. o.
  7. Az ember 193. o.
  8. Az ember 205. o.
  9. Kiszely 657. o.
  10. Az ember 237. o.

Források[szerkesztés]