Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2016-14-1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
< Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei

A robotika három törvényét Isaac Asimov (1920. január 2.1992. április 6.) orosz származású tudományos-fantasztikus és tudománynépszerűsítő író alkotta meg a sci-fiben. A történeteiben szereplő robotok zöme ezen szabályokat követi. Először a Körbe-körbe című novellájában olvashatóak, a következő formában:

  1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
  2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
  3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első vagy a második törvény előírásaiba.

A három törvénynek kiemelt szerepe van Asimov írásaiban, a robotika az Alapítvány–Birodalom–Robot regényciklus meghatározó eleme. A történetek számtalan helyzetben tesztelik a törvényeket, kipróbálva azok betartását és ellenzését, javasolva, vagy éppen tiltva a változtatásokat. Bár az eredeti törvények számos regényt ihlettek, Asimov időről időre módosított verziókkal állt elő, például az emberiséget az emberi egyedekkel szemben előnyben részesítő nulladik törvény megalkotásával, az „emberi lény” különböző meghatározásaival vagy a törvények kisebb-nagyobb módosításaival, átértelmezéseivel.

A törvényeket sokféleképpen feldolgozták, számos író hivatkozik rájuk a tudományos-fantasztikus irodalomban és azon kívül. Az Én, a robot, A kétszáz éves ember(wd) és más filmekben is találkozhatunk velük.

A mesterséges intelligencián dolgozó tudósok is gondolkoznak robotjaik törvényekkel felruházásán, de sokan úgy vélik, hogy míg Asimov törvényei tökéletesek a sci-fi történeteiben, teljesen használhatatlanok a való életben. Néhányan azzal érvelnek, hogy mivel a kutatások fő finanszírozója a hadsereg, valószínűtlen, hogy ezeket a törvényeket beépítsék a robotok agyába. Roger Clarke kifejtette: „A robotika három törvénye igen sikeres irodalmi eszköznek bizonyult. Talán az irónia miatt, de lehet, hogy csak mert művészileg helyes, Asimov történetei megcáfolják indító állítását: Képtelenség a robotot szabályokkal úgy korlátozni, hogy megbízható maradjon.” Másrészt Asimov kései regényei utalnak arra, hogy hosszú távon a robotok akkor okozzák a legnagyobb kárt, ha követik a törvényeket, és ezzel megfosztják az embereket leleményes vagy kockáztató magatartásuktól.