Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2015-41-1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Színezett kelmék
Színezett kelmék

A textilanyagok színezése olyan vegyi folyamat, amelynek célja az eredetileg nyers színű textilanyag egyfajta díszítése. A textilipar szaknyelvében a színezés eredményeként a színezőanyag (színezék) beépül a szálak belsejébe, és azok teljes keresztmetszetét átszínezi. Különbözik ettől a festés, amivel csak az anyag felületén rögzítenek színes anyagot — ezek a festékek az ún. pigmentek.

Az ősi időkben az emberek a festékanyagokat növényekből, rovarokból, tengeri élőlényekből nyerték. A leggyakoribb szín a sárga volt, amit többféle növényből is ki tudtak vonni. Európában a reneszánsz korában virágzott fel a kelmeszínezés a keleti kereskedelem és a hódítások hatására. A mesterséges színezékek feltalálása a 19. század első felében főleg a véletlenen múlott, mert akkor még nem ismerték a szerves kémia elméletét, tehát nem tudtak ilyen anyagokat célzottan előállítani. Az igazi nagy felfedezés William Henry Perkiné(wd) volt: ő 1856-ban előállította a mályvaszínű anilint, ami hamarosan igen népszerűvé vált. Ezzel indult el valójában a színezékek szintetikus előállításának máig tartó folyamata. Az azóta eltelt több mint másfél évszázadban sok ezer színezéket állítottak elő. A textilipar mintegy 1500 szintetikus szerves színezéket használ.

A textilszínezékek olyan vegyületek, amelyek

  • jellemzően valamely színű fényt nyelnek el, illetve vernek vissza, amitől a szemlélő színesnek látja őket,
  • a textilszálak valamelyik típusára felvihetők és ott
  • tartósan megköthetők (bírják a további megmunkálás és a használat igénybevételeit, vagyis színtartók),
  • ipari körülmények között gazdaságosan és biztonságosan alkalmazhatók,
  • sem az alapanyagra, sem a felhasználóra nem veszélyesek (nem mérgező, maró vagy roncsoló hatásúak).

A szálasanyag, kártolt ill. fésült szalag, fonal, kelme vagy konfekcionált termék egyaránt színezhető.

A textilanyagok színezésének minőségét – a színhűség és a színezés egyenletessége, foltmentessége mellett – jellemző színtartóság azt fejezi ki, hogy a színezés mennyire áll ellen a környezeti hatásoknak (napfény, víz stb.) és a használati igénybevételeknek (dörzsölés, izzadság, rendszeres mosás, vegytisztítás, vasalás stb.).