Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2015-33-2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
< Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei

James Horner (Los Angeles, 1953. augusztus 14. – Los Padres Nemzeti Park, Kalifornia, 2015. június 22.) Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai filmzeneszerző.

Zenei tanulmányait Ligeti Györgynél kezdte, majd a University of Southern California (USC) és a University of California Los Angeles (UCLA) egyetemeken folytatta. Karrierje 1982-ben a Star Trek II: Khan haragja című film zenéjének megírásával kezdett meredeken felfelé ívelni. Két Oscar-díját a Titanic című film zenéjéért a Legjobb eredeti filmzene és a Legjobb betétdal kategóriában kapta. Ő írta többek között A bolygó neve: Halál, A rettenthetetlen, az Apolló 13, a Viharzóna, az Egy csodálatos elme, a Trója és az Apocalypto zenéjét. Magát „történetmesélőként” jellemezte, aki zenéjével a film szereplőinek legmélyebb érzéseit kívánta a közönségnek közvetíteni. Repülőgép-szerencsétlenségben hunyt el 61 évesen, 2015 júniusában.

Zenéi vezérdallamait általában igen gyorsan megkomponálta, de a hangszerelés hosszabb időt vett igénybe. Ezt a folyamatot igen gyakran hasonlította a festészethez, mondván, számára legalább olyan fontos, hogy megtalálja a jelenethez legjobban illő hangszereket, mint a festőnek a színek. Minduntalan törekedett az adott film hangulatának, történetének megfelelő, olykor igen különleges hangszerek használatára.

Zenéje általában az érzelmek széles skáláját váltja ki hallgatóiból mind pozitív, mind negatív irányban. Egyesek pályafutásának korai darabjait kedvelik igazán, és a későbbieket kevésbé szívesen hallgatják, míg mások éppen fordítva állnak hozzá. Munkásságának bírálói szerint feltűnően gyakran bukkantak fel műveiben saját korábbi darabjaiból, illetve más zeneszerzőktől (például Szergej Prokofjevtől, Dmitrij Sosztakovicstól, Benjamin Brittentől) átvett motívumok. A rettenthetetlen című film zenéjének egyik főtémája például visszaköszön A kétszáz éves ember, a Viharzóna és A király összes embere című filmekhez írt műveiben is, a Willow aláfestése pedig Schumann harmadik szimfóniájából merít.