Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2014-37-1
A Húsvét-sziget (spanyolul Isla de Pascua, rapanui nyelven Rapa Nui) a Csendes-óceán délkeleti részén, Óceánia területén, a Baktérítőtől délre található sziget. Néprajzilag Polinézia része, nemzetközi jogilag Chile tartománya 1888 óta. Nevét Jakob Roggeveen holland tengerészkapitánytól kapta, aki 1722-ben húsvét vasárnapján fedezte fel. A Húsvét-sziget főleg a mintegy 900 fennmaradt monumentális kőszobor, a moaik révén híres. A sziget területének 40%-a a Rapa Nui Nemzeti Parkhoz tartozik, ami a világörökség része.
Polinéziából érkezett lakói az i. sz. első évezred első felében telepedtek le a szigeten, és az évszázadok alatt jelentős kultúrát hoztak létre. A minden más lakható helytől távoli sziget azonban túlnépesedett, ami elsősorban az erdők kiirtása miatt ökológiai és civilizációs katasztrófát okozott. Mire az európai felfedezők megérkeztek, a lakosság két-háromezer főre csökkent az egy évszázaddal korábbra valószínűsíthető 15 000-ről. A 19. században perui rabszolga-kereskedők a sziget lakosságának nagy részét elhurcolták dél-amerikai latifundiumokra, ezután pedig a kevés visszatérő által behozott, addig ismeretlen betegségek csaknem teljesen kiirtották az őslakosságot, amely 1877-re 111 főre csökkent.
A 19. és főleg a 20. században világszerte nagy érdeklődést váltottak ki a Húsvét-sziget kőszobrai. Sok tudós vizsgálódott itt, és könyvtárnyi tudományos irodalom dolgozta fel a sziget történetének különböző aspektusait. A legnagyobb közönségvisszhangot Thor Heyerdahl kutatásai váltották ki, és ezzel a norvég kutató hatalmas mértékben hozzájárult a sziget népszerűsítéséhez annak ellenére, hogy fő elméleteit a tudományos közösség nem fogadta el.
A mai lakosság túlnyomórészt az idegenforgalomból él: repülőgépekkel és nagy üdülőhajókkal turisták ezrei érkeznek rendszeresen a kellemes éghajlatú szigetre.