Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2013-25-2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mosonyi Mihály
Mosonyi Mihály

Mosonyi Mihály (eredeti neve: Brand Michael) (Boldogasszony, Moson vármegye ma: Frauenkirchen, Burgenland, 1815. szeptember 2.Pest, 1870. október 31.) magyar zeneszerző, zenepedagógus és zenei újságíró, kritikus. Szegény burgenlandi német iparos családból származott, szülei nem tudták finanszírozni tanulmányait, így nagyrészt autodidakta módon képezte magát. A szülői háztól hamar elkerült, Mosonmagyaróváron sekrestyés lett, majd 1833-ban a pozsonyi tanítóképzőben tanult, közben alkalmi munkából tartotta el magát. Két évvel később Keglevich Károly gróf vette pártfogásába, aki beajánlotta Pejachevics Péter grófhoz zenemesternek. Mosonyi hét évet töltött Pejachevics szolgálatában, majd a negyvenes évek elején Pestre ment szerencsét próbálni. Itt hamar sikerült széles körű ismeretségre szert tennie, beválogatták a Szózat megzenésítésére kiírt pályázat bíráló bizottságába is.

1845-ben feleségül vette Weber Paulinát, akivel hat évig, az asszony haláláig élt boldog házasságban. Feleségének elvesztése nagyon megrázta, nem is házasodott újra. 1848–49-ben nemzetőrnek állt. Az 1850-es évek elején Liszt Ferenc felkérte, hogy komponáljon meg két tételt Esztergomi miséjéhez. Ezután nem sokkal egy német nyelvű operába kezdett, de azt végül nem mutatták be. 1860-ban megalapította a Zenészeti Lapokat, az első magyar nyelvű zenei folyóiratot. Ettől kezdve rendszeresen újságíróskodott, sajtóvitákban vett részt, és megfogalmazta új, nemzeti irányának főbb célkitűzéseit. 1861-ben, a Bánk bán hatására megkomponálta Szép Ilonka című operáját. Következő operája, az Álmos bemutatója részben Mosonyi hibájából maradt el. Ezután alkotó kedve alábbhagyott, Erkellel is ellenséges lett a viszonya. Mosonyi gyakran bírálta a Nemzeti Színház vezetőségét, neheztelt Erkelre amiatt is, hogy a Szép Ilonkát hat előadás után levették a műsorról, és nem értettek egyet Wagner zenéjének megítélésében sem.

Mosonyi utolsó éveiben már nem írt nagyobb darabokat, csupán kórusművek és dalok kerültek ki keze alól. Ezeknek köszönhetőn népszerűsége megnőtt: a dalárdák sorban választották tiszteletbeli tagjukká. Később kibékült Erkellel, és a Nemzeti Színház is elégtételt adott neki, amikor beválasztotta az operabíráló bizottságba.