Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2012-18-2
Ottó-kori művészetnek nevezik a Német-római Birodalom területén a 10. század közepétől a 11. század első harmadáig tartó időszakban készült műalkotások együttesét. Ebben az időben a Szász-ház tagjai voltak a birodalom császárai. Uralkodásuk idején jelentős művészek alkottak, és ezt az uralkodók az udvar szűk körében maguk is támogatták. A műalkotások jellegét elsősorban a karoling örökség határozta meg; ehhez II. Ottó császár Theophanu hercegnővel kötött házassága után bizánci hatások járultak. A 11. században a bizánci művészet stílusjegyei hatottak az olyan központokra, mint Regensburg, Köln, Milánó és Echternach, az alkotások túlnyomó többsége mégis Karoling-kori és késő antik modellek újraértelmezése.
Az egyházi építészetet a bazilikális szerkezet uralta, az épületeket kriptákkal, kórusokkal és tornyokkal egészítették ki. A templomok nyugati oldalán többszintes épületrészt, úgynevezett westwerket építettek. Újításnak számítottak a falakon kialakított párkányok és karzatok. A császári hatalom keletebbre került súlypontja és a szláv területek felé terjeszkedés eredménye az efféle épületek elterjedése az egykori Frank Birodalom határain túl is. A kor monumentális festészetéből alig ismerünk valamit. A mára elpusztult alkotásokról képet csak a falfelületeket díszítő festményciklusok leírásainak utalásai alapján alkothatunk. A szobrászatban vezető szerepre tett szert a hildesheimi műhely, ahol Bernward püspök kezdeményezésére újraindult a bronzöntés. A monumentális szobrokról is csak a leírások utalnak és néhány vitatottan datált szórványos emlék.
Az első Ottó-kori kéziratok bizonyíthatóan Karoling-kori kódexek másolatai voltak. A könyvfestészet fejlődésének oka a vallásreform volt, mivel az újjászervezett kolostorközpontoknak liturgikus könyvekre volt szükségük. A Karoling-korban a fő cél a hibátlan szövegű, teljes Bibliák elkészítése volt, az Ottó-korban viszont inkább a díszes liturgikus könyvek előállítására helyezték a hangsúlyt. Mivel ezek az evangéliumokon alapultak, a leggyakoribb Ottó-kori kéziratok a díszesen kialakított evangeliáriumok.