Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2011-34-1

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
< Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei
Fém, műanyag és spirál cipzár
Fém, műanyag és spirál cipzár

A cipzár – a Magyar értelmező kéziszótár szerinti hivatalos nevén húzózár vagy villámzár – mindennapos termékeken gyakran alkalmazott záró kellék. A cipzárt különféle anyagokból, kivitelben, méretben és színben készítik, mert igen sokféle területen alkalmazzák. A mai cipzár feltalálójának Whitcomb L. Judson amerikai mérnököt tekinthetjük; ő 1893-ban szabadalmaztatta találmányát, ami el is terjedt a piacon, eredetileg az addig gombolható férficsizmák „gyors kampós záraként”. Az akkori megoldás nehezen kezelhető volt, a kampókat és hurkokat külön nyitóval kellett egymásba akasztani. Az első, sorozatban gyártott, előállított ilyen jellegű záróelem, a „Judson C-curity Fastener” nevű termék 1905-ben jelent meg. Ezt tökéletesítette Gideon Sundbäck svéd származású, Amerikában élő mérnök, aki megalkotta a nyitó és záró kocsit, létrehozva ezzel a mai cipzárat. Találmányára, a „nyitható rögzítő szerkezetre” 1913-ban kapott szabadalmat az Amerikai Egyesült Államokban. Európára érvényes szabadalmat a húzózárra 1923-ban a svájci Martin Othmar kapott – ő a két forma egymásba illeszkedésére utaló riri (Rippe und Rille, ami németül a domború és homorú szópár megfelelője) néven kezdte gyártani és forgalmazni a terméket.

A „zipper” elnevezés (amiből a „cipzár” szó is származik) a B. F. Goodrich cégtől ered, amely gumicsizmáin alkalmazta ezt a fajta zárat. (Az angol zip szó egyik jelentése: gyorsaság, lendület, ebből egyértelműen következik a hazai villámzár elnevezés. De az is lehet, hogy hangutánzó szónak szánták.) Az igazi első nagy siker az USA haditengerészetének hatalmas megrendelése volt, amikor 1917-ben a haditengerészet ruházatát ilyen zárral látták el. Célszerűségénél fogva a cipzár a polgári életben is igen hamar nagyon népszerűvé vált. Az 1930-as években Elsa Schiaparelli (1890–1973) az haute couture-be is bevezette. Gyerekruhákon is használták, majd 1937-ben – az igazi nagy siker jeleként – a férfinadrágokon kezdték alkalmazni.