Saáry Éva (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Saáry Éva
Saáry Éva-1.jpg
Született 1929. november 28.
Balatonkenese
Elhunyt 2014. szeptember 26.[1] (84 évesen)
Lugano
Állampolgársága magyar
Házastársa 1. Dedinszky János
2. Joseph Larroudé
Foglalkozása geológus, utazó, költő, író, festő- és fotóművész
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Kitüntetései
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Saáry Éva témájú médiaállományokat.

Saáry Éva (Larroudé-Saáry Éva) (Balatonkenese, 1929. november 28.Lugano, 2014. szeptember 26.[1]) magyar gyémántdiplomás geológus, utazó, költő, író, festő- és fotóművész, irodalmi szervező. Első férje Dedinszky János geológus, országgyűlési képviselő, 1956-os munkástanácstag volt. Második férje Joseph Larroudé olajmérnök, akivel 1960-tól Svájcban élt.

Temetése 2014. október 2-án a Lugano–Castagnola-i temetőben volt.[1]

Élete[szerkesztés]

Apja orvos, anyja fényképész volt. 1948-52 között Szimon Jenő magániskolájában tanult festészetet, ezzel párhuzamosan a Fényképész Szakiskolában Sevcsik Jenő tanítványaként fényképész mesterlevelet szerzett. 1952-ben diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetem geológia szakán. 1952-56 között kutató geológusként dolgozott a Göcsejben a MASZOLAJ Ásványi Olajkutató és Mélyfúró Vállalatnál, majd a Balatonvidéki és Pestvidéki Ásványbánya Vállalatnál.

1956. novemberben, a forradalom leverése után menekült nyugatra. Először a svájci Lausanne-ban, Párizsban, majd Francia Egyenlítői-Afrika Gabon tartományában, a SPAEF (Société des Pétroles d'Afrique Équatoriale Francaise) alkalmazásában, olajkutatóként tevékenykedett.[2]

Az 1960-as évek elején felhagyott a földtani munkákkal, azt követően a dél-svájci Luganóban élt és szabad újságíróként, festő- és fotóművészként tevékenykedett. 1959-től jelentek meg írásai rendszeresen nyugati magyar lapokban (Bécsi Magyar Híradó, Nemzetőr, Irodalmi Újság, Új Látóhatár, Katolikus Szemle, Kanadai Magyarság, Új Világ, Amerikai Magyar Hírlap, az ausztráliai Magyar Élet stb.). 1992-től kezdődően magyar lapokban is publikált.

1975-től a Ticinói Magyar Egyesületnek (TME) hol elnöke, hol alelnöke, 1976-92 között a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Körnek (SMIKK) ügyvezető elnöke; a Lugánói Tanulmányi Napok szervező-rendezője volt. Az egyesület tanulmányköteteit nagyrészt ő szerkesztette, és a fedőlapokat is ő tervezte. Cikkei, interjúi jelentek meg képzőművészekről is. Saját rajz- és fotóillusztrációival jelent meg több önálló kötete és mások munkáit (például Tollas Tiboréit) is illusztrálta. 1969-től néhány éven át a Külföldi Magyar Képzőművészek Világszövetsége svájci titkára[3]

1965-től kiállító művész, tárlatain fotóit általában együtt szerepelteti festményeivel. Fotográfusként - portrék és tájképek mellett - természeti alakzatokat, különös formákat rögzített legszívesebben. Festményein elvont természeti formákkal, szín- és formaritmusokkal szembesülhetünk. Újkonstruktivista, a figurativitást nélkülöző, az op-art tanulságait egyéni, dinamikus kompozíciókban kiaknázó festő. A 90-es évektől küldemény-művészettel is foglalkozott.[4] Első budapesti kiállítására 1992-ben, a Károlyi palotában került sor.

Festményeit, fotóit, művészi és irodalmi dokumentumainak jelentős részét a Magyar Olaj- és Gázipari Múzeumban helyezte el, sokat nekik is ajándékozott. Fontos irodalmi, irodalomtörténeti anyaga van az Országos Széchényi Könyvtárban, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, a Lakiteleki Népfőiskola Emigráns Gyűjteményében, a Magyar Állami Földtani Intézetben, és az érdi Magyar Földrajzi Múzeumban, míg fényképészeti anyaga a kecskeméti Fotótörténeti Múzeumban található meg.

Utazásai[szerkesztés]

Sokat utazott, és utazásai nagyon fontosak voltak életében, életművében. Bejárta Afrika és Ázsia nagy részét. Évekig tagja volt a Svájci Alpinista Clubnak, 1969-ben részt vett velük egy Kilimandzsáró-expedícióban is. Az utazásokkal kapcsolatos írásaiért, fotóiért kapta 2013-ban a Magyar Földrajzi Társaság Teleki Sámuel-emlékérmét.

Önmagáról így vallott:

Szeretem a szabadságot, a magas hegyeket és a viharos tengereket. Szeretek magányosan kóborolni és zavartalanul elmélkedni. Szeretem azoknak az embereknek a társaságát, akikkel közös céljaim vannak, akik "egy hullámhosszon" vannak velem. Különös tulajdonságom, hogy mindenhová magammal viszem a saját világomat, mely burokként vesz körül. Sehol sem érzem magam idegenül, s mint megfigyeltem, három nap elegendő ahhoz, hogy bármilyen környezetbe beilleszkedjek. Az emberekhez való viszonyom sem gond. Szeretettel fordulok feléjük, és tiszteletben tartom a hiúságukat. [5]

Díjai és kitüntetései[szerkesztés]

1973-tól számos díjban, kitüntetésben és elismerésben részesült.

  • 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikereszt adományozásával ismerték el a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör létrehozásában és eredményes működtetésében végzett kiemelkedő tevékenységét.
  • 2009-ben, 80. születésnapján a Pro Cultura Hungarica kitüntetésben részesült.
  • Magyarhoni Földtani Társulat Tudománytörténeti Szakosztályának tiszteletbeli tagsága (2010)
  • A Magyar Földrajzi Társaság Teleki Sámuel emlékérme (2013)
  • A Bethlen Gábor Alapítvány Márton Áron-emlékérem kitüntetése (2014)[6][7]

További fontosabb díjai:

  • Árpád Akadémia ezüstérme, Cleveland USA, 1973.
  • Árpád Akadémia ezüstérme, Cleveland, USA, 1982.
  • Herman Otto Társaság dísztagsága és emlékérme, Budapest, 1994.

Irodalmi művei[szerkesztés]

Megjelent kötetek:[8]

  • Átható csend (versek), München, 1973
  • Érdekes emberek (riportok Vadnay Zsuzsával), SMIKK, Zürich, 1981.
  • Százféle szerelem (versek), SMIKK, Zürich, 1984.
  • Hol volt, hol nem volt (karcolatok), Újváry-Griff, München, 1985.
  • Silence profond (versek franciául), Cayey, Puerto Rico, 1986.
  • Lugánói tavasz (versek), Lugánó, 1987.
  • Káprázatok (versek), Lugánó, 1987.
  • Tüzes tarló (versek), Lugánó, 1988.
  • Sírjunk vagy nevessünk? (anekdóták), Szenci Molnár Társaság, Budapest, 1991.
  • A Lugánói Tanulmányi Napok tizenöt éve (dokumentum), Szenci Molnár Társaság, Budapest, 2003.
  • Éjbe szórt szavak (versek), Pannon Tükör, Zalaegerszeg, 2007.
  • Magyarok Dél-Svájcban (szociográfia), Antológia, Lakitelek, 2009.
  • Elvarázsolt kert (önéletrajzi mozaik), Mundus, Budapest, 2009.
  • Téli utazás (versek), Nemzetőr, München, 2010.
  • Olajtornyok az Egyenlítő alatt (afrikai emlékeimből), Hét Krajcár, Budapest, 2010.
  • Érdekes emberek (új válogatás, riportok Vadnay Zsuzsával), Antológia, Lakitelek, 2011.
  • Kerényi Károly és a humanizmus (szerkesztés Szépfalusi Istvánnal), SMIKK, Zürich, 1978.
  • Magyar Mérleg I. (szerkesztés), SMIKK, Zürich, 1979.
  • Magyar Mérleg II. (szerkesztés), SMIKK, Zürich, 1980.
  • Magyar Mérleg III. (szerkesztés), SMIKK, Zürich, 1980.
  • 1956-A befejezetlen forradalom (szerk.), SMIKK, Zürich, 1982.
  • Gesta Hungarorum I. (szerk.), SMIKK, Zürich, 1984.
  • Gesta Hungarorum II. (szerk. Steinmann Judittal) SMIKK, Zürich, 1985.
  • Gesta Hungarorum III. (szerk.) SMIKK, Zürich, 1990.
  • Dénes Tibor: Holnap, holnapután, tegnapelőtt (szerk.), SMIKK, Zürich, 1984.
  • Kölley György:Értetek és miattatok (szerk.), Nemzetőr, München, 1986.
  • Erővonalak a két világháború közötti magyar szellemi életben (szerk.), SMIKK, Zürich, 1987.
  • Arcok és eszmék a nyugati magyar irodalomban (szerk.,), SMIKK, Zürich, 1989.

Kiállításai[szerkesztés]

A kiállítások listája[9]

Egyéni kiállítások[szerkesztés]

1965 • G. Elite, Lugano

1967 • G. Kirchgasse, Zürich • G. Elite, Lugano

1969 • Atelier, Lugano • Galerie Kirchgasse, Zürich

1970 • G. Santo Stefano, Velence • G. Gi3, Seregno (OL)

1971 • G. del Corso, Macerata (OL) • G. La Virgola, Fabiano (OL) • G. Amtsgericht, Bad Vilbel • Galerie Suisse-Majestic, Montreux (CH) • Haus der Begegnung, München

1975 • Centre Culturel, Giromagny (FR) • Mission Catholique Hongroise, Párizs

1977 • Galerie La Mandragore, Párizs

1979 • Rathausfletz, Neuburg-Donau

1980 • Université de Genève, Genf

1989 • G. Poltera, Lugano

1992 • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest • Somogy Megyei Tüdő- és Szívkórház, Mosdós

1993 • Kaposfüredi Galéria, Kaposvár-Kaposfüred • Dombóvári Galéria, Dombóvár

1994 • Göcseji Múzeum-Magyar Olajipari Múzeum, Zalaegerszeg • Református Gyülekezet-Magyar Olajipari Múzeum, Balatonkenese

1995 • Jász Múzeum-Magyar Olajipari Múzeum MVSZ járási csoportja, Jászberény

1996 • Népfőiskolai Alapítvány, Lakitelek

1997 • Batthyány-kastély, Körmend

1998 • Várkastély, Egervár • Ex Municipio, Lugano-Castagnola (CH)

1999 • Féja Géza Közösségi Ház, Esztergom

2000 • Erkel Ferenc Olajipari Művelődési Ház, Nagykanizsa

2001 • Bartók Béla Művelődési Otthon, Gellénháza

2002 • Vigadó Galéria, Budapest

2004 • Magyar Földrajzi Múzeum, Érd[10]

2011 • Bánffy Galéria, Lendva[11]

Válogatott csoportos kiállítások[szerkesztés]

1967 • Innovazione Arte, Lugano

1968 • King of Prussia, Philadelphia

1970 • Galerie Kirchgasse, Zürich • Palazzo Cetica, Lugano

1972 • Haus der Begegnung, München

1973 • Bertrand Russell House, Nottingham

1974 • Galerie International, Zürich-Örlikon

1976 • Salon des Indépendants, Párizs • Rathaus, Augsburg

1978 • G. Calypso, Lugano

1979 • STBA, Malpensata, Lugano • Galerie Maag, Löhningen (CH)

1981 • Artisti Ungheresi 1956-1981, Malpensata, Lugano • Ungarischen Künstler, Rathaus, München • Primexpo, Lugano

1982 • G. Calypso, Lugano • STBA, Malpensata, Lugano • V. Ausztráliai Magyar Találkozó, Magyar Központ, Sydney

1983-85 • XXIII-XXV. Magyar Találkozó, Cleveland

1992 • Mail Art, Kassák Lajos Múzeum, Budapest

1994 • III. Monstra Internacional de Arte Postal, Bauru (BRA) • Exposition Internationale Mail Art, Magyar Intézet, Párizs

1995 • I. Biennale Internationale Post-Mail-Art, Hajdúszoboszló • 2. Nemzetközi Mail-Art kiállítás, Somogy Megyei Művelődési Központ, Kaposvár

1997 • Hommage à Bartók, UNESCO, Párizs • 8. Monstra Internazionale de Arte Postale, Pergola (OL) • Közép-Kelet-Európai Képeslap 3. Nemzetközi Mail-Art kiállítás, Kaposvár

1998 • International Mail-Art Project, Comuna Baires Agorá Club, Milánó • Growing Old. International Mail-Art Project, Frankfurt am Main

1999 • Registered Literature. International Mail Art Exhibition, Miskolc

2000 • Közép-Kelet-Európai Képeslap. Mail Art Exhibition, Kaposvár

Művek közgyűjteményekben[szerkesztés]

  • Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum, Zalaegerszeg
  • Magyar Állami Földtani Intézet
  • Magyar Földrajzi Múzeum, Érd
  • Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét
  • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
  • Emigráns Gyűjtemény, Lakitelek
  • Duna-melléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteményének Múzeuma, Kecskemét.

Személyével, életével foglalkozó irodalom[szerkesztés]

  • SÉDY M.: Életöröm és ragyogás, Nemzetőr (München), 1968/7.
  • MERCURI, M.: A létezés örök értelme, Új Európa (München), 1971/5.
  • Kocsis Gábor: A józanság varázsa. Nemzetőr, 1973. július-augusztus
  • DÉNES T.: Nyitó szavak Saáry Éva tárlatán, Dies Academiens genevensis, Genf, 1981
  • Csiky Ágnes Mária: Álmok és antiálmok, Katolikus Szemle, 1987/1.
  • POMOGÁTS B.: Átható csend. Saáry Éva kiállítása Budapesten, Kanadai Magyarság (Toronto), 1992. július 4.
  • Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon, Hitel, 1992.
  • NAGY CS.: A magyar emigráns irodalom lexikona, Budapest, 2000.
  • Kortárs Magyar Művészeti Lexikon, Enciklopédia Kiadó, Budapest, 2001.
  • Sümegi György: Fényképek 1956. novemberéből, Fotoművészet 2003. 3-4. szám
  • Artportál
  • Litera irodalmi portál
  • Kunstadressbuch, Prominent Hungarians home and abroad / edited by Márton Fekete. - 5th ed. - Budapest : HVG, 1991

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c OTRS TICKET: 2014110410025713 (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 9.)
  2. Pannontükör 2002. 3-4.szám, 66.oldal
  3. Külföldi Magyar Képzőművészek Világszövetsége
  4. Artportál
  5. Litera irodalmi portál
  6. M E G H Í V Ó a Bethlen Gábor Alapítvány díjátadó ünnepségére. 2014. november 16.. Bethlen Gábor Alapítvány. (Hozzáférés: 2014. november 16.)
  7. A díjat az Alapítvány még Saáry Éva halála előtt ítélte oda, amit lánya vett át.
  8. A Litera irodalmi portál alapján
  9. 2000-ig Az Artportal művészeti portál alapján
  10. Magyar Földrajzi Múzeum
  11. Saáry Éva képei a Bánffy Galériában