STS–69

STS–69
Repülésadatok
Űrügynökség	NASA
Űrrepülőgép	Endeavour
A repülés paraméterei
Start	1995. szeptember 7. 15:09:00 UTC
Starthely	Cape Canaveral LC39-A
Keringések száma	171
Leszállás
ideje	1995. szeptember 18. 11:38:56 UTC
helye	Edwards légitámaszpont
Időtartam	10 nap 20 óra 29 perc 56 mp
Megtett távolság	7 200 000 km
Előző repülés Következő repülés STS–70 STS–73
A Wikimédia Commons tartalmaz STS–69 témájú médiaállományokat.

Az STS–69 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 71., a Endeavour űrrepülőgép 9. repülése.

Jellemzői

A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátorkar 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez.

Első nap

Eredetileg 1995. augusztus 5-én indult volna, de a szilárd hajtóanyagú rakéták vizsgálata miatt elhalasztották az indítást, az O-gyűrű problémája miatt. Roncsolásmentes vizsgálatnak alávetve (NDE) megállapították, hogy légbuborékok keletkeztek az anyagban, ami veszélyeztette a küldetések sikerét. Augusztus 31-én indult volna, de három üzemanyagcella túlmelegedése miatt újból halasztásra került sor. Szeptember 7-én a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Orbitális pályája 91,4 perces, 28,4 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 321 kilométer, apogeuma 321 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 116 486 kilogramm, leszálló tömeg 99 737 kilogramm. Szállított hasznos teher 11 499 kilogramm.

Hasznos teher

1. International Extreme Ultraviolet Hitchhiker (IEH–1) – a világűr ultraibolya vizsgálata, extrém ultraibolya (EUV) vizsgálatok a Jupiter Io holdja irányába.
2. Consortium for Materials Development in Space Complex Autonomous Payload (CONCAP IV-03) – kristálynövesztés, filmréteg előállítása a fotonikai ipar részére. A kristályok 45 vékony réteget állítottak elő.
3. Get Away Special (GAS) – folyadékok vizsgálata, tűzvizsgálat mikrogravitációs környezetben.
4. Shuttle GLO Experiment (GLO-3) – a NASA közös programja a Föld termoszféra-rétegének vizsgálata (itt végzi szolgálatát a Space Shuttle), a fény jelenségének kutatása.
5. Electrolysis Performance Improvement Concept Study (EPICS) – Elektrolízis-vizsgálatok a súlytalanságban (oxigén, hidrogén előállítása).
6. National Institutes of Health- Cells-4 (NIH-C4) – Biológiai kísérletek a csont- és izomvesztés vizsgálatára (orvos biológia, bioprocessing és biotechnológia, mezőgazdasági biológia).
7. Thermal Energy Storage (TES-2) – hőenergia-tárolási kísérletek lítium-fluorid, kalcium-fluorid, több komponens alkalmazásával.

WSF–2

Tudományos űreszköz, gyártotta a Space Industries, üzemeltette a Space Vacuum Epitaxy Center. Egy részében eredményes kísérletet végeztek az WSF platformmal, az STS–60 útja során.

Megnevezései: WSF–2 (Wake Shield Facility); WSF–2 (1995-048C). Kódszáma: SSC 23669.

Az orbitális egység pályája 92,58 perces, 28,43 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 388 kilométer, apogeuma 415 kilométer volt. Súlya 3645, hasznos tömege 1683 kilogramm. Pályastabilitását, kémiai működtetésű hideggáz-fúvókák biztosították. Energiaellátását 60 kWh kapacitású ezüst-cink akkumulátorok biztosították. A folyamat végzéséhez kemence, elektronikai és videóellenőrző eszköz is tartozott. A küldetés első napján sikeresen beüzemelték, majd a robotkar segítségével pályairányba emelték. A platform pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 48 kilométerre eltávolodott. A 3,7 méter átmérőjű, rozsdamentes acéllemezből készült, csészealj alakú tudományos platform (zárt laboratórium), mely speciális anyagtudományi (gallium-arzenid (GaAs) vékony filmréteg és heterostructures [két rétegű kristályos félvezető] anyag előállítása) kísérletek elvégzésére szolgált. A küldetés 8. napján a végrehajtott űrséta alatt visszanyerték, a raktérbe rögzítették, visszaszállították a Földre.

Űrséták

A WSF platform visszanyerését követően az űrhajósok különböző szerelési, anyagmozgatási műveleteket teszteltek. Egy elektronikus bilincset (teherfogó eszköz) fejlesztettek ki, hogy a Nemzetközi Űrállomásra szállítandó eszközöket, berendezéseket egyszerűbb legyen mozgatni. A szkafanderen végzett módosítások (egyszerűbb szerelési lehetőségek, hőállóság növelése) tesztelését végezték. Gernhardt volt kiképezve a robotkar üzemeltetésére.

(zárójelben a dátum és az időtartam)

• EVA 1: Voss és Gernhardt (1995. szeptember 16., 6 óra 46 perc)

SPARTAN–201

Többször alkalmazható tudományos űreszköz, gyártotta és üzemeltette a NASA Goddard Space Flight Center (GSFC). A műhold értéke 6 millió USD. Az első példány, a Spartan–1 (1985 – 048E) az STS–51–G segítségével végezte feladatát, a második a Challenger-katasztrófa során megsemmisült. A harmadik Spartan–2 (1994 – 059B) az STS–56 küldetésén indult szolgálatra.

Megnevezései: Shuttle Pointed Autonomous Research Tool for Astronomy (SPARTAN–201–3); SPARTAN–201–3 (1995-048B). Kódszáma SSC 22668.

Háromtengelyesen stabilizált, a stabilizálást kémiai fúvókák segítették. A küldetés első napján a platformot (zárt laboratórium) kihelyezték a világűrbe. A platform pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 37 kilométerre eltávolodott. A műhold az űrrepülőgéptől távol tíz napig önállóan végezte tudományos mérési tevékenységét. Az összegyűjtött adatokat nem továbbították a Földre, hanem a fedélzeti memóriakapacitás, 1010 bit (kb. 3 km szalag) tárolta. A visszanyerést helyzetjelző fények segítették. Üzemideje alatt mérte a napszél sebességét és vizsgálta a napkoronát. Az Ulysses űrszonda vizsgálati eredményeinek ellenőrzését is elvégezte. Az orbitális egység pályája 91,99 perces, 28,46 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 368 kilométer, apogeuma 379 kilométer volt. Hasznos tömege 1288,9 kilogramm. A platformot az adatok kiértékelése céljából a küldetés végén visszanyerve visszahozták a Földre.

Tizedik nap

1995. szeptember 18-án a Kennedy Űrközpontban (KSC), kiinduló bázisán szállt le. Összesen 10 napot, 20 órát, 29 percet és 56 másodpercet töltött a világűrben. 7 200 000 kilométert (4 500 000 mérföldet) repült, 171 alkalommal kerülte meg a Földet.

Személyzet

(zárójelben a repülések száma az STS–69 küldetéssel együtt)

• David Mathieson Walker (4), parancsnok
• Kenneth Dale Cockrell (2), pilóta
• James Shelton Voss (3), küldetésspecialista
• James Hansen Newman (2), küldetésspecialista
• Michael Landon Gernhardt (1), küldetésspecialista

Visszatérő ISS személyzet

• David M. Walker (4), parancsnok
• Kenneth Cockrell (2), pilóta
• James S. Voss (3), küldetésspecialista
• James H. Newman (2), küldetésspecialista
• Michael L. Gernhardt (1), küldetésspecialista

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz STS–69 témájú médiaállományokat.

• STS–69. spacefacts.de. [2013. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 8.)
• STS–69. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 8.)
• STS–69. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. november 8.)
• STS–69. ksc.nasa.gov. [2015. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 8.)
• STS–69. nss.org. [2013. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 8.)