SM U 9

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
SM U 9
Az U 9 egy háború előtti képeslapon
Az U 9 egy háború előtti képeslapon
Hajótípus tengeralattjáró
Névadó sorszámozás alapján
Pályafutása
Építő Kaiserliche Werft, Danzig
Ára 2 140 000 aranymárka
Megrendelés 1908. július 15.
Vízre bocsátás 1910. február 22.
Szolgálatba állítás 1910. április 18.
Szolgálat vége 1919-ben lebontották
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 493 t (felszínen)
611 t (alámerülve)
Hossz 57,38 m (teljes)
48 m (nyomásálló test)
Szélesség 6 m
Merülés 3,13 m
Maximális merülési mélység 50 m
Hajtómű 2 × Körting hathengeres ill.
2 × Körting nyolchengeres, kétütemű petróleummotor (1000 le; 753 kW)
2 × SSW elektromotor (1160 le; 853 kW) 550 fordulat/perc felszínen 460 fordulat/perc víz alatt
2 × 1,45 m ⌀ hajócsavar
Sebesség 14,2 csomó (26,3 km/h) felszínen
8,1 csomó (15 km/h) víz alatt
Hatótávolság 1800 tengeri mérföld (3300 km) 14 csomó mellett (felszínen)
80 tengeri mérföld (150 km) 5 csomó mellett (alámerülve)
Fegyverzet 4 × 45 cm torpedóvető cső
(6 torpedó)
1 géppuska
1 × 3,7 cm Hotchkiss gépágyú
1915-től:
1 × 5 cm ágyú
1916 március-december:
12 akna

Legénység 29 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz SM U 9 témájú médiaállományokat.

Az SM U 9[m 1] a Német Császári Haditengerészet egyik petróleum-elektromos hajtású tengeralattjárója volt az első világháború idején. Ez az egység volt egy négy hajóból álló osztály névadója (U 9-osztály), melyhez az U 10, az U 11 és az U 12 tartozott még.[1]

Ezen a tengeralattjárón sikerült először alámerülve újratölteni a torpedóvetőcsöveket 1914. júliusában és Otto Weddigen sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt ez a tengeralattjáró süllyesztette el 1914. szeptember 22-én a brit Aboukir, Hogue és Cressy páncélos cirkálókat a holland partok közelében, mely akciót a tengeralattjárók által elért egyik legnagyobb hadi sikerként tartanak számon. Az eset után a világ összes haditengerészeténél újraértékelték a tengeralattjárók alkalmazhatóságát. Az U 9 a háború alatt öt ellenséges hadihajót süllyesztett el, többet, mint bármelyik más tengeralattjáró a konfliktus alatt.

A háború második felében kiképzési célokra alkalmazott U 9-et Nagy-Britanniának adták át a háború után, ahol hamarosan lebontották.

Technikai leírás[szerkesztés]

A kettős hajótestű, nyílt tengeri használatra épült tengeralattjáró hossza 57,38 m, szélessége 6,00 m, merülése 3,13 m, vízkiszorítása a felszínen 493 t, alámerülve 611 t, a nyomásálló test átmérője 3,65 m volt. A legnagyobb merülési mélysége 50 m volt és 50-90 másodperc alatt tudott eddig a mélységig eljutni.

Meghajtásáról a felszínen két nyolchengeres és két hathengeres, kétütemű Körtling petróleummotor, a víz alatt két Siemens-Schückert kettős működésű elektromotor és további kettő elektromotor gondoskodott.[2]

A petróleummotorok teljesítménye 1000 le, az elektromotorok teljesítménye 1160 le volt, amikkel a felszínen 14,2 csomó, víz alatt 8,1 csomó volt a csúcssebessége.[2]

A tengeralattjáró orrában és tatjában két-két torpedóvetőcsővel rendelkezett és hat torpedót tudott magával vinni. A háború előtti fegyverzetéhez tartozott még egy géppuska, ami mellé a háború kitörésekor kapott egy 3,7 cm űrméretű Hotchkiss gépágyút is. 1915-ben egy 5 cm-es löveget is kapott ezek mellé. Az 1916-os modernizálásakor két aknarakó sínt is kapott és 12 akna szállítására lett alkalmas. Az aknarakó felszereléseit 1916 decemberében eltávolították. A hajón 4 tiszt és 31 sorállományú teljesített szolgálatot.[2]

Szolgálata[szerkesztés]

Az U 9-et az osztályának első egységeként 1908. július 15-én rendelték meg és a Kaiserliche Werft Danzigban lévő hajógyára építette meg. A vízrebocsátására 1910. február 22-én került sor és 1910. április 18-án adták át az elkészült hajót a haditengerészetnek. 1914. július 16-án az U 9 volt az első tengeralattjáró, melynek legénységének sikerült alámerült állapotban újratöltenie a torpedóvető csöveket.

Az U 9 frissen kitüntetett legénysége
(az ülő sorban balról a harmadik Weddigen)

Az első világháború kitörésekor, 1914. augusztus 1-én új parancsnokot kapott Otto Weddigen sorhajóhadnagy személyében. A tengeralattjáró vele érte el a legnagyobb sikerét a második bevetése alkalmával, 1914. szeptember 22-én (Lásd: 1914. szeptember 22-ei ütközet). Eredetileg Angliából Franciaországba tartó csapatszállító hajók ellen küldték ki a La Manche irányába, de út közben a rombolók biztosítása nélkül hajózó brit 7. cirkálóraj három óvatlanul haladó páncélos cirkálóját észlelte és támadást intézett ellenük. Mintegy 90 perc leforgása alatt mind a hármat (Aboukirt, Hogue, Cressy) elsüllyesztette a hat torpedójának felhasználásával Hoek van Hollandtól 50 km távolságra északra. Ezt tartják minden idők egyik legsikeresebb tengeralattjáró-akciójának. A brit admiralitás berkein belül eddig a tengeralattjárókat egyszerű játékszereknek tekintették, de ezután már senki nem volt ilyen véleménnyel róluk. A brit hajók legénységéből 1459 fő életét veszítette, 837 hajótöröttet az arra járó holland és brit kereskedelmi hajók mentettek ki.

A következő bevetése alkalmával október 15-én Aberdeen előtt a brit Hawke védett cirkálót süllyesztette el. Ezúttal magát a tengeralattjárót is kitüntették olyan formában, hogy tornyán egy felfestett Vaskeresztet viselhetett. Ebben a megtiszteltetésben egyedül az Emden II könnyűcirkáló (kiscirkáló) részesült, mely elődjének, az Emdennek az Indiai-óceánon nyújtott teljesítménye után viselhette az orrára festett Vaskeresztet.

1915. január 12-én Otto Weddigent az eddigi első őrtiszt, Johannes Spieß váltotta a tengeralattjáró parancsnokaként, akivel a tengeralattjáró 10 kisebb halászhajót és két gőzhajót süllyesztett el az Északi-tengeren május első napjaiban. 1915. július 7-ével áthelyezték a Balti-tengerre, ahol aknarakóvá építették át. Az U 9 augusztus folyamán már itt, a Worms sziget közelében süllyesztette el a brit Serbino gőzhajót torpedóval.[3] 1915. november 5-én egy orosz aknakeresőt süllyesztett el, ami az ötödik hadihajó volt, amit megsemmisített. Spieß a tengeralattjárót 1916. április 19-ig parancsnokolta. Ezután iskolahajóként alkalmazták Kielben a háború végéig. A háború végén, 1918. november 26-án Nagy-Britanniának adták át és 1919-ben a Lancaschire-beli Morecambe-ben lebontották.

Szolgálata alatt az U 9 hét bevetést teljesített és ezek során öt hadihajót (44 174 t vízkiszorítással) és 13 kereskedelmi hajót (8636 BRT hajótérrel) süllyesztett el. Az első világháború alatt egyetlen más tengeralattjáró sem süllyesztett el ilyen sok hadihajót.

Az U 9 sikerei[szerkesztés]

Az U 9 bevetésre indul
A Cressy, Houge és Aboukir páncélos cirkálók elsüllyesztése az U 9 által (Hans Bohrdt rajza)
Időpont Hajónév Hovatartozás BRT / t[m 2] Eredmény[4]
1914. szeptember 22. Aboukir Naval Ensign of the United Kingdom.svg 12 000 t elsüllyesztve
1914. szeptember 22. Hogue Naval Ensign of the United Kingdom.svg 12 000 t elsüllyesztve
1914. szeptember 22. Cressy Naval Ensign of the United Kingdom.svg 12 000 t elsüllyesztve
1914. október 15. Hawke Naval Ensign of the United Kingdom.svg 7350 t elsüllyesztve
1915. május 3. Bob White Civil Ensign of the United Kingdom.svg 191 BRT elsüllyesztve
1915. május 3. Coquet Civil Ensign of the United Kingdom.svg 176 BRT elsüllyesztve
1915. május 3. Hector Civil Ensign of the United Kingdom.svg 179 BRT elsüllyesztve
1915. május 3. Hero Civil Ensign of the United Kingdom.svg 173 BRT elsüllyesztve
1915. május 3. Iolanthe Civil Ensign of the United Kingdom.svg 179 BRT elsüllyesztve
1915. május 3. Northward Ho Civil Ensign of the United Kingdom.svg 180 BRT elsüllyesztve
1915. május 3. Progress Civil Ensign of the United Kingdom.svg 273 BRT elsüllyesztve
1915. május 4. Rugby Civil Ensign of the United Kingdom.svg 205 BRT elsüllyesztve
1915. május 5. Straton Civil Ensign of the United Kingdom.svg 198 BRT elsüllyesztve
1915. május 6. Merrie Islington Civil Ensign of the United Kingdom.svg 147 BRT elsüllyesztve
1915. május 8. Don Civil Ensign of the United Kingdom.svg 939 BRT elsüllyesztve
1915. május 8. Queen Wilhelmina Civil Ensign of the United Kingdom.svg 3590 BRT elsüllyesztve
1915. augusztus 16. Serbino Civil Ensign of the United Kingdom.svg 2205 BRT elsüllyesztve
1915. november 5. Dagö (n.4) Naval ensign of Russia.svg 1080 t elsüllyesztve

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. A hajónév előtt álló két betű (SM; S. M. ) a német Seiner Majestät rövidítése. Jelentése az U-betűvel kiegészülve: Őfelsége Tengeralattjárója.
  2. A kereskedelmi hajók mérete a hajóterük (BRT), a hadihajók a vízkiszorításuk (t) alapján szerepelnek a táblázatban.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lynn, Hugh and David. Kriegsschiffe von 1900 bis heute Technik und Einsatz, location= Köln, Buch und Zeit Verlagsgesellschaft mbH (1978) 
  2. a b c Gröner 1991, 4–5. o.
  3. SS Serbino (+1915) a Wrecksite.eu oldalon
  4. U 9 (Uboat.net)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a SM U 9 című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a SM U-9 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom[szerkesztés]

Német nyelvű szócikk forrásai

  • Johannes Spieß: Sechs Jahre U-Bootfahrten. R. Hobbing, Berlin 1925.
  • Johannes Spieß: U-Boot-Abenteuer. 6 Jahre U-Boot-Fahrten. Verlag Tradition Kolk, Berlin 1932 (Unter dem Stahlhelm 6, ZDB-ID 1157399-5), (Neubearbeitete Auflage: Wir jagten Panzerkreuzer. Kriegsabenteuer eines U-Boot-Offiziers. Steiniger, Berlin 1938).
  • Bodo Herzog, Günter Schomaekers: Ritter der Tiefe, graue Wölfe. Die erfolgreichsten U-Bootkommandanten der Welt. 2. bővített kiadás, Verlag Welsermühl, Wels u. a. 1976, ISBN 3-85339-136-2.
  • Bodo Herzog: Deutsche U-Boote 1906–1966. Lizenzausgabe. Pawlak Verlag, Herrsching 1990, ISBN 3-88199-687-7.

Angol nyelvű szócikk forrásai

  • Beesly, Patrick. Room 40: British Naval Intelligence 1914–1918. London: H Hamilton (1982). ISBN 978-0-241-10864-2 
  • Fitzsimons, Bernard, ed. The Illustrated Encyclopedia of 20th Century Weapons and Warfare, "U-Boats (1905–18), Volume 23, p. 2534. London: Phoebus Publishing, 1978.
  • U-boats and Mine Warfare Vessels. London: Conway Maritime Press (1991). ISBN 0-85177-593-4 *Halpern, Paul G.. A Naval History of World War I. New York: Routledge (1995). ISBN 978-1-85728-498-0 
  • Koerver, Hans Joachim. Room 40: German Naval Warfare 1914–1918. Vol I., The Fleet in Action. Steinbach: LIS Reinisch (2008). ISBN 978-3-902433-76-3 
  • Koerver, Hans Joachim. Room 40: German Naval Warfare 1914–1918. Vol II., The Fleet in Being. Steinbach: LIS Reinisch (2009). ISBN 978-3-902433-77-0 
  • Rössler, Eberhard. U-Bootbau bis Ende des 1. Weltkriegs, Konstruktionen für das Ausland und die Jahre 1935–1945 (de nyelven). Koblenz: Bernard & Graefe (1985). ISBN 3-7637-5213-7 
  • Roessler, Eberhard. Die Unterseeboote der Kaiserlichen Marine. Bonn: Bernard & Graefe (1997). ISBN 978-3-7637-5963-7 
  • Schroeder, Joachim. Die U-Boote des Kaisers. Bonn: Bernard & Graefe (2002). ISBN 978-3-7637-6235-4 
  • Spindler, Arno. Der Handelskrieg mit U-Booten. 5 Vols. Berlin: Mittler & Sohn. Vols. 4+5, dealing with 1917+18, are very hard to find: Guildhall Library, London, has them all, also Vol. 1–3 in an English translation: The submarine war against commerce (1966) 

Linkek[szerkesztés]

Commons:Category:SM U 9 (submarine, 1910)
A Wikimédia Commons tartalmaz SM U 9 témájú médiaállományokat.