SMS Nymphe
SMS Nymphe | |
Hajótípus | édesvíz-tartályhajó (víztartályos mellékhajó) |
Tulajdonos | cs. és kir. haditengerészet |
Pályafutása | |
Építő | Stabilimento Tecnico Triestino |
Ára | 99 800 korona |
Építés kezdete | 1894 |
Vízre bocsátás | 1894 |
Szolgálatba állítás | 1895 |
Szolgálat vége | 1934 |
Sorsa | 1934-ben lebontották |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 236 tonna |
Hossz | 27,5 méter |
Szélesség | 6,7 méter |
Merülés | 1,9 méter |
Teljesítmény | 95 lóerő |
Sebesség | 9 csomó (16,6 km/h) |
Fegyverzet | nincs |
Páncélzat | nincs |
Legénység | 1 tiszt + 10 fő legénység |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az SMS Nymphe az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének édesvíz-tartályhajója volt 1894–1918 között. 1920-1934 közt az olasz királyi haditengerészetben szolgált Livenza néven.
Építése[szerkesztés]
A hajó 1894-ben épült Triesztben a Stabilimento Tecnico Triestino hajógyárban. Az építés költsége 99 800 korona volt.
Pályafutása[szerkesztés]
1895-ben állították szolgálatba.
Fő feladata a cs. és kir. haditengerészet hajói, illetve a vízforrással nem rendelkező erődök édesvízzel való ellátása volt. Aszályos időszakban Pirano, Umago, Rovigno, Lussinpiccolo, Cittanuova, Cigale települések, valamint a Sansegón és Portoroséban található üdülőhelyek ivóvíz-utánpótlását is biztosította.
Az I. világháború lezárása után Olaszországnak ítélték, 1920-ban az olasz királyi haditengerészet Livenza néven szolgálatba állította. 1934-ben leselejtezték, majd lebontották.
A hajó tervrajzait az Osztrák Állami Levéltár Hadilevéltára (Kriegsarchiv) őrzi.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ AT-OeStA/KA Marine NMA Marineschiffspläne M III/14. (Hozzáférés: 2023. november 3.)
Források[szerkesztés]
- Aichelburg, Wladimir: Register der k. (u.) k. Kriegsschiffe - Von Abbondanza bis Zrinyi. Wien, 2002. ISBN: 978-3-7083-0052-8
- Tengerészet. Tansegédlet a hadsereg és honvédségek tisztjei és tiszti iskolái számára. Budapest, 1914. Fordította: Reményi Ferenc.