Sárkány Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sárkány Pál
Született 1921. december 14.
Elek
Elhunyt 2000. február 21. (78 évesen)
Budapest
Foglalkozása agronómus

Dr. Sárkány Pál (Elek, 1921. december 14.Budapest, 2000. február 21.) könyvkiadó, szerkesztő, mezőgazdasági, kinológiai és futurológiai szerző.

Élete[szerkesztés]

Szülei uradalmi cselédek voltak. Két testvére volt: György agrármérnök lett, Mária tanítónő.

Tanulmányait a csárdaszállási osztatlan tanyai iskolában kezdte, majd a karcagi gimnáziumban folytatta. Ezután nyomdászinas lett.

1938-ban elindult egy országos irodalmi novellapályázaton, amelyen 500 pengőt nyert. Ennek hatására ösztöndíjasként beiratkozhatott a Békéscsabai Mezőgazdasági Középiskolába, ahol 1942-ben kitüntetéssel érettségizett. Még abban az évben behívták tényleges katonai szolgálatra, Rétságra.

Egyetemi tanulmányait a József Nádor Műegyetem Mezőgazdasági és Állatorvosi Karán kezdte 1943-ban. 1944-ben frontszolgálatra osztották be, november 19-én Ecsernél megsebesült. Budapesti, soproni, németországi, majd hollandiai hadikórházba került. 1945. március végén esett amerikai hadifogságba, ahonnan 1945 szeptemberében szabadult.

Egyetemi tanulmányait a Budapesti Agráregyetemen fejezte be 1947-ben népi kollégistaként. 1946-tól 1947-ig a Nemzeti Parasztpárt Országos Központja mezőgazdasági osztályának munkatársa volt. 1948-ban agrártudományi doktorrá avatták.

1948-tól 1956-ig a Földművelésügyi Minisztériumban, majd 1957-től 1962-ig a Központi Népi Ellenőrzési Bizottságnál dolgozott. 1962-ben lett a Mezőgazdasági Könyvkiadó igazgatóhelyettese, majd 1964-től 1987-ig igazgatója.

1965-től 1983-ig a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének volt az elnöke. 1966-ban elindította a Kutya című lapot, megszervezte a Hungária Kynológia Kongresszust, és fő szervezője volt az 1971. évi Budapesti Vadászati Világkiállításnak. 1968-tól 1970-ig a Nemzetközi Kynológiai Szövetség, az FCI elnöke volt.

1975-ben a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, majd 1983-ban doktora lett. 1983-ban Eötvös Loránd-díjban részesült.

1987-ben nyugdíjba ment. Még ebben az évben a Biotechnológiai Kutató Központ tudományos tanácsadója és a Tudományos Akadémia Jövőkutatási Bizottságának a tagja lett.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A harmadik évezred küszöbén, 1968
  • Biológiai ipar, 1974
  • A kutya, 1975
  • A vadászat kézikönyve, 1975
  • Nemzetközi kinológiai enciklopédia, 1976
  • A világélelmezési válság, 1979
  • Nemzetközi agrárstratégiák, 1990

Források[szerkesztés]

  • Ki kicsoda, Bp. 2000.
  • Népszabadság, 2000. 03. 13.
  • A kutya, 2000. március.