Sárgatorkú mézmadár
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Manorina flavigula Gould, 1840 | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Sárgatorkú mézmadár témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgatorkú mézmadár témájú médiaállományokat és Sárgatorkú mézmadár témájú kategóriát. |
A sárgatorkú mézmadár (Manorina flavigula) a madarak osztályának a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a mézevőfélék (Meliphagidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
Szinte egész Ausztráliában elterjedt faj, a kontinensen a York-félszigeten és a délkeleti részek kivételével mindenütt előfordul. Száraz erdők, eukaliptuszerdők, bozótos vidékek lakója, de mezőgazdasági területeken is előfordul.
Alfajai[szerkesztés]
- Manorina flavigula flavigula - Queensland, Új-Dél-Wales államok területén, valamint Victoria állam északnyugati részén és Dél-Ausztrália keleti részén él.
- Manorina flavigula lutea - az Északi Területen, Dél-Ausztrália nyugati részén és Nyugat-Ausztrália keleti részén fordul elő.
- Manorina flavigula obscura - Nyugat-Ausztrália délnyugati területein őshonos.
- Manorina flavigula wayensis - Nyugat-Ausztrália északi részén él.
- Manorina flavigula alligator
- Manorina flavigula casuarina
- Manorina flavigula clelandi
- Manorina flavigula melvillensis - a Melville-szigeten élő alfaj
- Manorina flavigula pallida
Megjelenése[szerkesztés]
Átlagos testhossza 28 centiméter. Háta és feje egyszínű szürkésbarna, erős szárnyai szürkék sárgás mintázattal. Mellét és fejének tetejét élénksárga folt díszíti. Hasa krémszínű, a szeme körüli csupasz bőrfelület, csőre és lábai is sárgák.
Életmódja[szerkesztés]
Kis kolóniákban él a facsoportokkal tarkított nyílt térségekben. Mint minden mézevő faj ideje java részét a fák lombkoronájában tölti. Eleségét elsősorban a talajon gyűjti, ahol rovarokat és magvakat szegedet fel. Táplálékot keres azonban a fákon is, ahol virágokból kiszívja a nektárt, közben repülő rovarokat is fog, ezen kívül pókokat és egyéb ízeltlábúakat is fogyaszt, melyeket a fák törzsén és ágain fog el. Gyümölcsöt is fogyaszt. Táplálékkeresés közben messzire elkóborol a pihenőhelyétől. Agresszív madarak, sokat veszekednek a kolónián belül is és harciasan viselkedik más fajokkal szemben is. Előfordul, hogy az egész kolónia együttesen rátámad a ragadozókra és a kisebb fajokat el is tudják kergetni.
Szaporodása[szerkesztés]
A költési időszak júliustól decemberig tart. Fészke száraz fűből, apró ágakból és fakéregből készül, az egészet pókháló tartja össze. A fészek belsejét gyapjúval vagy tollakkal béleli. Fészkét fák ágaira, többnyire igen magasra építi.
A tojó általában 2-3 tojást rak, amelyeket 14-16 nap alatt költ ki. A fiókákat az előző fészekalj fiatal madarai is segítenek felnevelni.
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. december 29.)
- Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. december 29.)
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2010. december 29.)
- A világ madarai. Budapest: Panem Kft (1994). ISBN 963-545-006-0
- Colin Harrison & Alan Greensmith: Vögel. Dorling Kindersley Limited, London 1993,2000, ISBN 3-831-00785-3
- Bryan Richard: Vögel. Parragon, Bath, ISBN 1-405-45506-3
- Morcombe, Michael (2003). Field Guide to Australia Birds. Steve Parish Publishing, 252-253. ISBN 174021417 X.
