Sárgacsőrű kenderike

Sárgacsőrű kenderike
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Család:	Pintyfélék (Fringillidae);
Alcsalád:	Kúpcsőrűek (Carduelinae);
Nem:	Linaria;
Faj:	L. flavirostris;
Tudományos név
	Linaria flavirostris; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Téli kenderike
Elterjedés
	A sárgacsőrű kenderike elterjedési területe nyári költőhely egész éves téli
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Sárgacsőrű kenderike témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgacsőrű kenderike témájú médiaállományokat és Sárgacsőrű kenderike témájú kategóriát.

A sárgacsőrű kenderike régiesen téli kenderike (Linaria flavirostris) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Fringilla nembe Fringilla flavirostris néven. Sorolták a Carduelis nembe Carduelis flavirostris néven is.^[3]

Alfaja

Linaria flavirostris altaica (Sushkin, 1925)
Linaria flavirostris bensonorum (R. Meinertzhagen, 1934)
Linaria flavirostris brevirostris (Bonaparte, 1855)
Linaria flavirostris flavirostris (Linnaeus, 1758)
Linaria flavirostris kirghizorum (Sushkin, 1925)
Linaria flavirostris korejevi (Zarudny & Harms, 1914)
Linaria flavirostris miniakensis (A. Jacobi, 1923)
Linaria flavirostris montanella (Hume, 1873)
Linaria flavirostris pamirensis (Zarudny & Harms, 1914)
Linaria flavirostris pipilans (Latham, 1787)
Linaria flavirostris rufostrigata (Walton, 1905)^[2]

Előfordulása

Európában Skandináviában, Írországban és Skóciában él. Ázsia nagy részén is előfordul. Természetes élőhelyei a száraz, nyílt füves területek, törpenyíresek, alpin rétek, ritkán tundrákon is előfordul. Vonuló faj.^[4]

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon rendszeres vendég, október és március között. A Duna mentén és a Tiszántúlon fordul elő gyakrabban.^[5]

Megjelenése

Testhossza 14 centiméter, szárnyfesztávolsága 22-24 centiméter, testtömege 13-18 gramm.^[5] A magevőkre jellemző kúpos csőrrel rendelkezik, mely sárga színű.

Életmódja

Erős csőrével a fák és növények magvait fogyasztja, fészkelés idején a fiókáit rovarokkal és pókokkal eteti.^[5]

Szaporodása

Többnyire talajon, vagy bokrok közé a tojó építi a fészket. Fészekalja 4-7 tojásból áll,^[5] melyen a tojó költ 12-13 napig, a fiókák még két hétig fészeklakók.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még is nagy. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint forint.^[5]

Jegyzetek

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 20.)
↑ ^a ^b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 20.)
↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 20.)
↑ ^a ^b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
↑ ^a ^b ^c ^d ^e Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. január 19.)

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. január 20.)

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 20.)

[B-2] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 20.)

[C-3] Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 20.)

[D-4] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 20.)

[F-5] Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. január 19.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]