Sárgacsőrű kenderike

Sárgacsőrű kenderike
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Család:	Pintyfélék (Fringillidae);
Alcsalád:	Kúpcsőrűek (Carduelinae);
Nem:	Linaria;
Faj:	L. flavirostris;
Tudományos név
	Linaria flavirostris; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Téli kenderike
Elterjedés
	A sárgacsőrű kenderike elterjedési területe nyári költőhely egész éves téli
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Sárgacsőrű kenderike témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Sárgacsőrű kenderike témájú médiaállományokat és Sárgacsőrű kenderike témájú kategóriát.

A sárgacsőrű kenderike régiesen téli kenderike (Linaria flavirostris) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Fringilla nembe Fringilla flavirostris néven. Sorolták a Carduelis nembe Carduelis flavirostris néven is.^[3]

Alfaja[szerkesztés]

Linaria flavirostris altaica (Sushkin, 1925)
Linaria flavirostris bensonorum (R. Meinertzhagen, 1934)
Linaria flavirostris brevirostris (Bonaparte, 1855)
Linaria flavirostris flavirostris (Linnaeus, 1758)
Linaria flavirostris kirghizorum (Sushkin, 1925)
Linaria flavirostris korejevi (Zarudny & Harms, 1914)
Linaria flavirostris miniakensis (A. Jacobi, 1923)
Linaria flavirostris montanella (Hume, 1873)
Linaria flavirostris pamirensis (Zarudny & Harms, 1914)
Linaria flavirostris pipilans (Latham, 1787)
Linaria flavirostris rufostrigata (Walton, 1905)^[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Európában Skandináviában, Írországban és Skóciában él. Ázsia nagy részén is előfordul. Természetes élőhelyei a száraz, nyílt füves területek, törpenyíresek, alpin rétek, ritkán tundrákon is előfordul. Vonuló faj.^[4]

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon rendszeres vendég, október és március között. A Duna mentén és a Tiszántúlon fordul elő gyakrabban.^[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 14 centiméter, szárnyfesztávolsága 22-24 centiméter, testtömege 13-18 gramm.^[5] A magevőkre jellemző kúpos csőrrel rendelkezik, mely sárga színű.

Életmódja[szerkesztés]

Erős csőrével a fák és növények magvait fogyasztja, fészkelés idején a fiókáit rovarokkal és pókokkal eteti.^[5]

Szaporodása[szerkesztés]

Többnyire talajon, vagy bokrok közé a tojó építi a fészket. Fészekalja 4-7 tojásból áll,^[5] melyen a tojó költ 12-13 napig, a fiókák még két hétig fészeklakók.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még is nagy. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint forint.^[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 20.)
↑ ^a ^b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 20.)
↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 20.)
↑ ^a ^b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
↑ ^a ^b ^c ^d ^e Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. január 19.)

Források[szerkesztés]

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2022. január 20.)

További információk[szerkesztés]

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. január 20.)

[B-2] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. január 20.)

[C-3] Avibase. (Hozzáférés: 2022. január 20.)

[D-4] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 20.)

[F-5] Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. január 19.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]